Apáti Bence: Copfos Freeszfe-érett arról dalolászik, hogy a villamossínen marad ülve

Apáti Bence írása az Origónak.

Alapvetően teljes aránytévesztésnek gondolom, hogy a sokadik, bukott, alig 100 embert megmozgató, a lőtéri kutyát nem érdeklő tüntetésről írjak.

De minekutána a senkit sem foglalkoztató tüncit megint két tucat Soros Gyuri bácsi alkalmazásában lévő független-objektív újságíró-aktivista közvetítette, ezért önkritikát gyakoroltam, meggondoltam magam; valamit talán én érthettem félre; úgy tűnik, annak, ha Budapesten száz ember a Fideszt szidja, mégiscsak lehet hírértéke.

Mi több, talán valami számomra megfejthetetlen ok miatt ez az esemény volt tegnap Magyarország, sőt az egész világ legeslegfontosabb híre.

Különben miért is élőzné a 444?

Mert amúgy tényleg iszonyúan kevesen voltak, a haladó sajtó viszont a nevetséges számok ellenére rendületlenül folytatja a reménykedő és egyre csak zsugorodó ellenzéki buborék csibészeltetését.
Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy Gyuri bácsi sajtómunkásai még azt is lelkesen fogják élőzni, ha három hét múlva, mondjuk, két betépett libsi kimegy az Oktogonra mocskosfideszezni, miután hajnal 4-kor bezárt az összes romkocsma a bulinegyedben.

A legszürreálisabb jelenet amúgy egy copfos Freeszfe-érett fiatalhoz kötődött, aki annyira az események és önmaga hatása alá került, hogy öntudatosan leült a villamossínre, és egy gitár segítségével saját, ott helyben improvizált számaival kezdte megdönteni a rendszert.

Az egyik - talán az első - slágergyanús szerzeményében pedig hol arról énekelt, hogy nem hajlandó elhagyni a helyszínt, hol pedig arról, hogy nem tud elmenni az Oktogonról, mert egy rendőrsorfal állja el az útját.

Ilyesmiről persze szó sem volt - eddigre a rendőrök már jóformán mindenkit igazoltattak, és megkértek, hogy menjen szépen haza pihikézni -, csak egy láthatóan a "magaskultúrától" zavarban levő rendőr figyelte aggódva a performanszt.

A morcos copfos amúgy az első sorban volt, akkor is, amikor a Margit híd elfoglalását és a Kossuth téren való panaszkodást is megunta a maroknyi forradalmár, és elindult az Oktogonra.

Nyilván az Oktogon elfoglalását is megunták volna, ugyanis eddig is mindig ez történt; az öntudatos liberálisok nagyjából 10 percig bírnak egy helyben lenni, aztán rájönnek, hogy ez így uncsi, valaki elkurjantja magát, hogy Deák tér, és elindulnak a Deákra.

Vagy valaha máshova.

Azonban a rendőrség úgy viselkedett, ahogy ilyen esetekben elvárható, akkor amikor kétosztálynyi hülyegyerek megpróbál megbénítani pár forgalmas csomópontot, és amint azt fentebb már írtam, az Oktogon előtt sorfalat álltak, és elkezdték igazoltatni a begőzölt hőzöngőket.
(Ilyenkor azért mindig eszembe jut 2006, és az, hogy a tévéostrom után már azért is hajlamosak voltak Gyurcsány rendőrei répára verni valakit, ha megláttak rajta egy kokárdát.)

A dalos copfos és három barátja amikor meglátták, hogy egy rendőrsorfal állja az útjukat, nagy bátran megindultak, és a helyzet miatt romantikus állapotba kerülve arra kezdték biztatni a mögöttük bandukoló két tucat kormányváltót, hogy törjenek át a rendőrökön, hiszen nekik állampolgári joguk elfoglalni az Oktogont.

Tudvalevő ugyanis, hogy ha harminc ember tíz percre elfoglal egy teret, akkor az adott ország kormánya haladéktalanul be szokta nyújtani a lemondását.

Valami picuri deszkás még neki is feszült a rendőröknek.

Ez volt az a pont, amit a rendfenntartók is nehezen bírtak nevetés nélkül, de esküdni mernék, hogy még a 444 "újságírója", Czinkóczi Sándor arcán is átfutott egy halvány mosoly, amikor meglátta a pöttöm anarchista teljesen reménytelen erőfeszítését.

A tüntetések ezen részei amúgy a legszórakoztatóbbak, hiszen ilyenkor a hangadók egyszer csak rádöbbennek, hogy ha erőszakkal akarják megdönteni a hatalmat, ahhoz ugye először a rendőröket kellene legyőzni, amihez ugye egyrészt nagyon kevesen vannak, másrészt szörnyen gyengék, valamint igen gyávák; úgyhogy elkezdődik a dühös Fidesz-csicskázás, aminek szerves részét képezi, hogy néhányan egy kis könnygázért könyörögnek - nem vicc -, majd folytatódik a "magyar rendőr velünk van " kezdetű klasszikus hangoztatása, aztán a dühös jogászkodás is megérkezik.

Ilyenkor az idősebb újlipótvárosi értelmiség előremegy, és arról kezd el bőszen magyarázni a fapofával és birkatürelemmel álló rendőröknek, hogy haladéktalanul álljanak a tüntetők oldalára, és fogják el, majd zárják börtönbe a Fidesz vezetőit, hiszen a kormány törvénytelenül került hatalomra.
(Gyurcsány eközben valahol biztosan boldogan rágyújt egy cigire.)

Végül fenyegetőznek is egy picit, hogy most még ugyan nem fognak nekimenni a rendőröknek, de legközelebb olyan hadd el hadd lesz, amit nem látott még a világ.

Amúgy a forradalmároknak hatalmas szerencséje van, hogy jelenleg nem Gyurcsány kormányoz, mert azon kívül, hogy a rendfenntartók felírták az adataikat, egy hajuk szála sem görbült meg, nem törték el az ujjaikat, nem rugdosták meg őket, nem lőtték ki a szemüket gumilövedékkel, nem lőttek ki rájuk több száz könnygázgránátot, és nem is térdepeltették őket órákon keresztül különböző belső udvarokon.
2006-ban egy ilyen tüntetés után egészen biztosan nem énekelgethetett volna a morcos copfos a villamossínen különböző műdalokat.

Lerúgott vesével, eltört ujjakkal, kilőtt szemmel ugyanis meglehetősen nehéz vidám nótákkal szórakoztatni a performanszt lelkesen dokumentáló ellenzéki újságírókat.

A hős bárd aztán, miután egy rendőr kedvesen megkérte, hogy hagyja szabadon a villamossínt, arrébb ült, és tovább énekelt a diktatúráról...