Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeiről

Ókovács szerint az Opera - 273.levél.   Drága Néném, első alkalommal telik meg háromszor is az Operaház a Mindenszentek-Halottak Napja ünnepkör idején Verdi Rekviemjére. Mivel azt kérdi, hogy túlteljesítéses adyendreként miért mondunk mindent nem is kétszer, de már háromszor is, gondoltam, megírom Kegyednek az okokat.

Röviden, lényegre törőn. Pláne, hogy jövőre már nem is háromszor, hanem – kapaszkodjon meg! –, négyszer megy majd Verdi gyászoperája, és különleges, a hatást erősítő módon hangoljuk majd akkor a gyönyörű Ybl palota auditóriumának fényeit.

Annyit zenészként is el kell ismernem, hogy Budapesten valóban sok, a mai közönség- és forráshelyzethez képest túl sok szimfonikus együttes próbál megélni az egyre zsugorodó piacról, és próbál az egyre zsugorodó tömegű és színvonalú zenészképzésből táplálkozni.

De ezt árnyaltan megközelíteni nem az én dolgom, nincs is elég infóm hozzá, és ilyenkor mindig motoszkál is bennem az antitézis: talán nem fér rá erre az országra a kultúra?

És ha valamiben akár feltűnően jók és ellátottak vagyunk, azt feltétlenül felszámolnunk kell-e, hogy a mi füvünket lenyírjuk a mások alsóbb szintjére? Tehát ennek elemzését hagynám a szakértőknek, én maradok a szépséges operai kaptafánál.

A Magyar Állami Operaház zenekarának – és rögtön tegyük hozzá: énekkarának, gyermekkarának – a monumentális oratorikus műfajban kell, mert ott lehet és ott is érdemes odatennie magát. Bármennyire is lehetne hasznos a zenei frazeálás vagy a hangszerkezelési sajátosságok, a stílusismeret és az intonáció miatt akár Haydn-kamaraszimfóniákat vagy francia barokk ínyencségeket megszólaltatni, az OPERA intézménye mégsem továbbképző központ.

Az anyagilag tutira bukó kamaraeseményekre nemhogy költségvetésünk, de megfelelő akusztikánk sincs, hangszereink meg egyáltalán nincsenek a régebbi zene ma divatos autentikus játékára.

(Emlékezetes példa a 2012 júniusi, kiváló minőségű, de specialistákat igénylő Rameau-bemutatónk, amelynek során vendégzenekar, vendégénekkar és külföldi vendégszólisták léptek fel: azon túl, hogy 400 alkalmazott muzsikusunk csücsült otthon és száz rendszeres vendégénekesünk, ma már kifizetni sem tudnánk egy ilyen projektet, ami repertoárra úgysem tud kerülni, tehát egy kis barokk színház fesztiváljára való, nem az ezerfős Ybl palotába. De, persze, egyszer miért ne lehetett volna Budán kutyavásár?)

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Fontos leszögezni tehát, hogy az Operaházban, az Erkel Színházban és az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnokában mind a nagyszabású művek élnek meg, azok dinamikája, energiája tölti csak fel ezeket a tereket.

Így a jövőben évi három-öt nagy szimfonikus hangverseny mellett – a szezon kvázi nyitókoncertje, a márciusi Ybl hangverseny és a téli-tavaszi évadtematikus alkalmak – mellett csakis az alábbi lista műveinek előadását tervezem támogatni, a célok közé értve a társulaton belüli kohézió erősítését is:

Bach/Mendelssohn: Máté-passió

Az OPERA együtteseinek az opera népszerű irodalmának világa, tehát a romantikus attitűd a sajátja: Bach eredeti művét Húsvét táján templomokban, koncerttermekben bárki meghallgathatja teljes hosszában akár. Amit viszont a konzseniális, világi Mendelssohn húzott és hangszerelt belőle, az a letét a mienk, és ezt csak nálunk, nálunk viszont minden esztendőben átélhetik M. Tóth Géza animációival.

Händel/Mozart: Messiás

Ugyanez igaz Händel és Mozart vonatkozásában is: ugyan ki merné kétségbe vonni (és miért tenné?) az átdolgozó zsenijét? És míg az autentizmus trendi hulláma eltekint a mai ember megváltozott világától,a időkezelésétől és a barokk helyszínek szűkösségétől, a XXI. századi előadásra épp alkalmas Mozart átirata az Operaház belső terében, minden Karácsonykor.

Ráadásul Nádasdy Ádám általunk rendelt, friss magyar szövegével, amely még közelebb hozza hozzánk a művet. És: ezt is csak nálunk.

Beethoven/Mahler: IX. szimfónia

Amit a hallását vesztett Beethoven biztosan nem tapasztalhatott meg: miként szól döbbenetes erejű szimfonikus hattyúdala a valóságban? Mahler, aki zeneszerző, karmester és a mi OPERÁ-nk zeneigazgatója is volt, 28 oldalnyi feljegyzésben erősített meg pontokat, helyeket, szólamokat a beethoveni partitúrában – és teátrális külső zenekari megszólalássá tette a tenorszóló előtti új témát, ahogy az egy színházban dukál. Csak mi játsszuk, de mi mindig így, és 14 prímes felállással és teljes énekkari apparátussal, amely 160 kollégát jelent. A hatás garantált, és évről évre – jövőre már kétszer is – ismételhető.

Wagner: Az apostolok szeretetlakomája

Hogy úgy írjam: ez a jövő zenéje. A jövőé, mert még nem tanultuk meg, még nem tűztük ki, de 2028-ig egészen biztosan sorra kerül. Leginkább a férfikar csapatépítő tréningjeként fogható fel ez a ritka, szakrális Wagner-zsenge, amely többszólamú és többkarú férfikórust igényel, és csak a mű végén robban be a zenekar – igaz, akkor emlékezetes erővel.

Sosem hallani idehaza, a megfelelő alkalom megfelelő kihívását látom benne.

Verdi: Requiem

Mától Nánási Henrik, világkarriert befutó magyar karmester dirigálja ezt a művet, amelyet talán a legkevésbé kell magyarázni, miért egy operai társulat sajátja.

Valóban gyászopera, amely nem kivétel Verdi művészetében, hanem egyszerűen a latin nyelvű színpadi műve. Minden hangja, hatása kulisszába született akkor is, ha koncertteremben is megél toronymagas kvalitása miatt.

Operaházban, operai apparátussal viszont igazán otthon érzi magát. Más nagy szerzők rekviemjeibe nem ártjuk bele magunkat, pedig azokban is rengeteg szépség található, de operai igénye egynek sincs – és nagy kincs az, ha egy európai fővárosban a Mindenszentek-Halottak napja ünnepkörben van egy produkció, amely kompromisszummentes minőséget képes nyújtani, az egyedi jelleget, az évenkénti megújulást pedig az évről évre cserélődő szólisták és a mindig más karmester olvasata biztosítja.

Mascagni: Messa di Gloria / Parasztbecsület

A húsvéti ünnepkör játékszisztémája tálcán kínálta, hogy a szakrális zene egyik csúcsa, a Máté-passió és a mellette színre vitt nagy német ünnepi mű, a Parsifal mellett egy rövidebb, könnyebben befogadható, ám ugyanúgy érvényes és esztétikailag is kifogástalan programot még felvegyünk ide – és ezt épp az itáliai muzsikától várhatjuk.

Sok éve már, hogy rátaláltam Mascagni ifjúkori miséjére, amely tele ötlettel és mediterrán hangulattal, sok rövid tétel révén varázsolja el a hallgatót, természetesen teátrális eszközökkel, ahogy az egy par excellence operaszerzőtől várható.

Parasztbecsület c. egyfelvonásosa pedig Budapestről indult világhódító útjára – az Operaházban Mahler személyesen mutatta be 1890 karácsonyán! –, és Húsvétvasárnap játszódik: profán története dacára a képes megszentelni kulisszáival az ünnepet. A két Mascagni-mű együttjátszása sok éve sikeres, a ritka mise sehol máshol nem hallható minálunk, csak az Operaházban.

Mahler: VIII. szimfónia

Már sokat írtam erről. 1983-ig ez a darab egyáltalán nem hangzott el Magyarországon, és amikor 2020 őszén belefogtunk „meghonosításába", addig is csak tíz alatti alkalommal lehetett meghallgatni.

Oka a hatalmas előadói apparátus és a helyszínigény – de gondoljunk bele, a grandiózus zenekari és énekkari összeállításnak külön-külön is extra méretű próbatermekben kell gyakorolnia. Ilyenekkel csak az OPERA rendelkezik, és a mi művészi erőforrásaink elegendőek egyedül ennek az alkotásnak a megszólaltatásához: és itt a kompozíció lényegéhez tartozik a méret, hatásának egyik kulcsa az apparátus nagysága.

Képesnek kell lenni kamarahangzásból az univerzum megszólalásába ugrani, hirtelen kint suhanni a világűrben.

Az elmúlt években 5 karmester 5 alkalommal szólaltatta meg velünk, továbbra is minden zenei világnapon számíthatnak ránk és a Mahler8-ra az Operaházban – mindig új dirigenssel. (Szerintem nagyon hamarosan kétezerre, tehát két hangversennyire bővül az érdeklődök köre.)

Kodály: Budavári Te Deum
Kodály: Psalmus Hungaricus
Dohnányi: Ünnepi nyitány
Orff: Carmina burana
Csajkovszkij: 1812 ünnepi nyitány
Schönberg: Gurre-dalok
Strauss: Alpesi szimfónia
Britten: Háborús Requiem

Drága Néném, ezek a művek, műformák a Magyar Állami Operaház együtteseinek roppant erőforrásai nélkül nem vagy alig kerülnének Önök elé.

Bízom abban, hogy a többi zenekar és énekkar élni hagyása a többi remekművel (Mozart, Brahm, Fauré stb. rekviemek, egyéb Beethoven-szimfóniák, autentikus Bach- és Händel művek stb.), és a kifejezetten nagy apparátust igénylő repertoár fokozatos birtokba vétele és kiszámítható ritmusú, rendszeres előadása nem az OPERA úrhatnámságának érzését kelti Önben, hanem épp arra mutat rá, amit az intézmény ezzel vállal: a nem vagy csak nagy nehézséggel és ritkán játszott értékek stabil és kiváló minőségű képviseletét.

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!

Szilveszter

2023. október 24.