Halálra késeltek egy bútorkereskedőt az Akácfa utcában

Akácfa, utca, Budapest, VII., kerület, illusztráció,
Budapest, 2019. május 11. Aba-Novák Vilmos Piros kalapos nő című képe, kicsit átfogalmazva az Akácfa utca 27-es ház falán az Erzsébetvárosban. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzője/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Vágólapra másolva!
Halálra ítéletek és kivégeztek egy fiatal férfit, aki brutálisan kegyetlenül ölt meg egy kereskedőt a budapesti Akácfa utcában 59 évvel ezelőtt. Pénz kellett neki, és tudta, hogy az áldozatának van bőven. 
Vágólapra másolva!

Már az előszobában lecsapott a férfi.

Mezítlábas lábnyomába vér folyt, ami vörösre festette a törülközőt, a kádat és a mosdókagylót.

De az íróasztalra, a be nem vetett ágyra és a padlóra is jutott belőle. Pár szék felborult, szőnyegek gyűrődtek, bútorok mozdultak, még az utcára néző ablak üvege is betört, a telefonkagyló a földre került. Ez mind nem számított Fischer Lajosnak, hiszen éppen az életéért küzdött. Mindent megtett, mégis elvesztette a csatát. 1964. október 19-e volt.

– írta meg a Magyar Rendőr 1964. november 5-i száma.

Halálra késeltek egy kereskedőt az Akácfa utcában 1964-ben Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Amikor a férfi elmenekült az Akácfa utca 37-39. szám alatti házban lévő lakásából, eldobott egy ököl nagyságú kődarabot. Ezt megtalálták a bejárati ajtó mellett, a japán táskarádiónak, egy tizenkét grammos arany kövesgyűrűnek, egy zöld ballonkabátnak és 10 ezer forintnak bezzeg nyoma veszett.
Fischernét már a helyszínen kihallgatták a nyomozók. Ő talált rá halott férjére, miután hazatért a munkából, majd rávett egy kisfiút, hogy másszon be a konyhaablakon és nyissa ki neki az ajtót.

Fischer kulcsa ugyanis a zárban volt, belülről. Hogy akkor hogyan jutott ki a gyilkos? Hát igen...

A nyomozóknak azt mondta az asszony, hogy egész nap nem érte el a férjét telefonon, mert a vonal folyton foglaltat jelzett. Csak délután értette meg, hogy nem beszélt senkivel. Végignézett a háborús övezetre emlékeztető „véres tájon". Sikolya betöltötte a lakást, a házat, az utcát. Fischernét a szomszédok nyugtatgatták, amíg a helyszíni szemlebizottság nyomokat rögzített. Amíg az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a kereskedő halálát, vagyis a kivérzést a nyakára mért csapások okozták, a nyomozóknak több szálon kellett elindulniuk a gyilkos nyomába. Fischer Lajos ugyanis ismert figurája volt a használt cikk piacnak, bútorokat adott-vett. Nepperként pedig kiterjedt legális, illegális üzleti hálózatot épített ki beszerzőkkel, vevőkkel, szállítókkal és egyéb munkásokkal.

- írta meg a szaklap.

Az Akácfa utcai tetthely brutális küzdelemről árulkodott Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A legfontosabb kérdés az volt, ki látta utoljára élve Fischer Lajost. Kiderült, hogy egy vele üzleti kapcsolatban álló szállító volt az. Felkereste a halála napjának reggelén. A férfit megtalálták és kikérdezték a nyomozók. Ragaszkodott hozzá, hogy negyedórányi beszélgetés után elment, és határozottan állította, hogy Fischer életben volt, amikor ő elhagyta a lakást. Emellett beszélt egy másik férfiről, akinek a kereskedő rendszerint bútorfényezésért fizetett, és akiről ő is tudta, hogy büntetett előéletű.

Olyan „alacsony termetű, kreol képű, harminc év körüli fiatalembernek" írta le, aki gyakran végez alkalmi munkát az egyik asztalos kisiparosnál.

Ekkor került elő az ügy legfontosabb tanúja. Ő azt mondta, hallott egy erőtlen segélykiáltást, amikor a ház kapujához ért. Aztán ajtó csapódott, üveg tört. Ez reggel háromnegyed 8 körül történt. Azt hitte, veszekedés hangjait hallja, tehát nem gondolt semmi rosszra. Negyedórával később visszament a ház mosókonyhájába. Ekkor találkozott egy 165-170 cm magas fiatal, borostás férfivel, aki zöld ballonkabátban volt és idegesen szaladt a kijárat felé. Még arra is emlékezett, hogy többször visszanézett rá. A kikérdezés után azt az asztalosmestert is megtalálták a rendőrök, akinek alkalmanként a fiatal férfi dolgozott. Így került a képbe a gyanúsított, illett rá a leírás.

A halálra ítélt és kivégzett Gyuris Miklós rabosítási fotója Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Gyuris Miklós 16 éves korában, 1948-ban baltával agyonverte a nagymamáját, amiért 13 évet töltött rácsok mögött.

Szabadulása után Sámsonházán telepedett le egy 24 éves nővel, Berta Lajosnéval. Állandó munkahelye nem volt, alkalmi munkákból élt. Azt már a Nógrád megyei gyilkossági nyomozók derítették ki a budapestiek megbízására, hogy a pár október 15-én elment otthonról és csak az Akácfa utcai rablógyilkosság estéjén, 20 óra körül tért haza. Október 19-én délelőtt egy tárgyaláson kellett volna megjelenniük Balassagyarmaton, de ők több órát késtek, amit Gyuris azzal magyarázott a bírónak, hogy késett a busz. Miután a nyomozók kiderítették, hogy késésről szó sem volt egyetlen járat esetében sem, ráadásul a pár mindkét tagján vadiúj, feltehetően frissen beszerzett ruhák voltak a tárgyalóteremben, tudták, hogy jó nyomon járnak. Átkutatták a pár Sámsonházán álló otthonát.

- idézte a szavait a krimiíró, bűnügyi újságíró Mattasovszky Jenő a Magyar Rendőrbe írt cikkében.

Gyuris élettársa is tudott mindenről Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Négy nappal a gyilkosság után Szegeden fogták el Gyuris Miklóst, élettársát pedig Tápén ugyanezen a napon. A japán táskarádió és tízezerből négyezer forint az asszonynál volt, akinek hamar megeredt a nyelve. Azt mondta, a Nyugati pályaudvarhoz beszéltek meg találkozót az élettársával. Taxiba szálltak. A Vácig tartó útjuk alatt mondta el neki Gyuris, mit tett. A férfi átöltözött a váci autóbusz-pályaudvar WC-jében, majd elmentek a helyi áruházba, ahol ruhákat és egy bőröndöt is vettek, hogy legyen mibe beletenni a véres holmikat. Aztán felszálltak a Balassagyarmatra induló buszra és elmentek a tárgyalásra. 13-14 óra körül értek oda, mert előtte még a balassagyarmati boltokat is végigjárták. Gyuris ruhát, nadrágot és kalapot is vett az asszonynak.

Este otthon beáztatták a véres ruhákat, a ház ura pedig kútba dobta a gyilkos eszközt, a zsebkést.

Amikor Gyuris Miklóstól megkérdezték, tudja-e, miért fogták el, ő elhúzta a tenyere élét a nyaka előtt és csak ennyit mondott: ezért... kellett a pénz. Hogy hogy jutott ki a lakásból? Nos, az rejtély maradt.

Az Akácfa utcai rablógyilkosságot a Fővárosi Bíróság tárgyalta. Gyuris Miklós ügyvédje azzal védekezett, hogy hirtelen felindulásból tette a védence, de a bírót nem győzte meg. A Tükör 1968. október 12-i száma szerint 1965. február 1-én a férfit bűnösnek találták különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból, visszaesőként elkövetett emberölésben, és halálbüntetésre ítélték. Bár ügyvédje fellebbezett a döntés ellen, az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletét. A kiskundorozsmai férfit 1965. április 27-én, 33 éves korában kivégezték Fischer Lajos brutális meggyilkolása miatt.