Ukrajna uniós csatlakozása olyan drámai lenne, amit még felmérni sem lehet
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter évértékelő interjút ad az Origónak 2023. december 15-én a Külügyminisztériumban.
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Ukrajna uniós integrációja nem áll jelenleg sem a tagországok, sem az Unió érdekében, mert annak olyan drámai hatásai lennének, amelyeket most még teljesen felmérni sem lehet – mondta az Origónak adott évértékelő interjúban a külgazdasági és külügyminiszter. Szijjártó Péter úgy látja: hosszú ideje látszik, hogy "az európai politikai vezetők egy része küzd azzal a tudattal, hogy az Ukrajna kapcsán felvállat politikai stratégiájuk teljesen megbukott". A külügyminiszter szerint most kivont karddal rohannak előre a semmibe, de a bizonytalanba őrült módon futni ilyen fontos kérdésekben teljesen felelőtlen és érthetetlen is. Az Origónak arról is beszélt, hogy az európai uniós tagországok többsége valójában nem támogatja az uniós bővítést. Hozzátette: a globális biztonság ma rosszabb helyzetben van, mint egy éve, és rosszabb helyzetben van, mint bármikor a hidegháború lezárása óta. A miniszter beszélt a szuverenitásunk fontosságáról, az izraeli helyzetről, a beruházási rekordokról, és arról is, mit vár a jövő évtől és mik lesznek a legnagyobb feladatok, amikkel szembe kell majd nézni.
Ön legutóbbi beszélgetésünkkor, idén januárban azt mondta, hogy „az idei év fő kérdése, hogy ez is úgy zárul-e mint a tavalyi: tehát háborúval, vagy eljön a béke? Az, hogy béke lesz-e, azon múlik, hogy lesz-e párbeszéd." Mit gondol, mi változott január óta?
A globális biztonság ma rosszabb helyzetben van, mint egy éve, és rosszabb helyzetben van, mint bármikor a hidegháború lezárása óta.
Ebből a szempontból három évtizedes mélypontra kerültünk és ez komoly instabilitást idéz elő: minden változik, semmi sem biztos, a status quo-k megbomlottak, láthatóan egy új világrend van kialakulóban.
Az, hogy ez hogyan fog pontosan kinézni, azt ma még senki nem tudja megmondani, de hogy jelentősen különbözni fog az eddigitől, az biztos. Nem tudjuk, hogy pontosan hány pólusa lesz, de az biztos, hogy több mint eddig volt, és már a legfontosabb szereplők köre is körvonalazódni látszik.
Ebben az új felállásban reális veszély, hogy a világ újra blokkokra fog osztódni.
Ha ez bekövetkezne, az Magyarország számára nagyon rossz hír lenne, ugyanis mi korábban már négy évtizedet veszítettünk az életünkből és az ország lehetőségeiből, mert egy blokkosodott világ rossz oldalán voltunk.
Én azt látom, hogy most az a bizonyos inga vissza fog csapni, és az olyan patrióta erők, mint amilyenek mi is vagyunk, a következő hónapokban, években jelentős mértékben át fogják tudni rajzolni a globális politikai térképet.
Ha a patrióta erők kerekednek felül, akkor véget lehet vetni néhány nagy veszélynek: például az illegális migráció globális veszélyének és a harmadik világháború kitörése veszélyének – vagy legalábbis kis mértékben lehetne azt csökkenteni.
Miniszterelnök úr óriási brüsszeli harcot vívott. Mit gondol miniszter úr az Ukrajnával megkezdendő uniós csatlakozási tárgyalásokról?
Az hosszú ideje látszik, hogy az európai politikai vezetők egy része küzd azzal a tudattal, hogy az Ukrajna kapcsán felvállalt politikai stratégiájuk teljesen megbukott. Küzdenek azzal is, hogy ezt hogyan leplezzék a lehető legjobban. Ehhez most egy olyan eszközt választottak, amely szerint „a legjobb védekezés a támadás", ezért
kivont karddal rohannak előre a semmibe. A bizonytalanba őrült módon futni azonban ilyen fontos kérdésekben teljesen felelőtlen és érthetetlen is.
Próbálják elfedni ezt az Ukrajnával kapcsolatos bukott stratégiát, ugyanis amit eddig tettek, az nagyon sok kárt okozott Európában az európai embereknek, elég ha az inflációra, az energia- és élelmiszerárak növekedésére vagy a bizonytalanságra gondolnunk. Azonban, ha bevallanák, hogy kudarcot vallottak, akkor politikailag felelniük kellene. Ezek a vezetők viszont meg akarják tartani a politikai pozícióikat és jövőre nemzeti parlamenti, valamint európai uniós választások is lesznek.
Őszinte szembenézés helyett így tovább súlyosbítják a helyzetet, és ennek sajnos Európa issza meg a levét. Most is egy olyan döntés született Brüsszelben, amelyre nyilvánvalóan egyik fél sincs felkészülve: sem az ukránok, sem az Európai Unió.
Milyen hatással lenne az Európai Unióra és a tagországokra Ukrajna csatlakozása?
Elég ha két példát említek, amelyek világossá tehetik, hogy az Európai Bizottságnak semmilyen fogalma nincs arról, milyen hatásokkal fog járni Ukrajna európai uniós integrációja, és azt hogyan kell kezelni.
A gabonaszállítások ügye kiváló példa erre. Született egy döntés arról, hogy az ukrán gabonát keresztül lehet vinni Közép-Európán. Ennek az lett a vége, hogy a silány minőségű ukrán gabona elárasztotta a közép-európai piacokat, és rendkívül nehéz helyzetbe hozták a gazdákat. Az EU nem volt erre felkészülve, nem tudták, mit kellene tenni, így csupán annyit csináltak, hogy a tagországoknak megpróbálták megtiltani a védekezést.
A másik döntés az ukrán szállítmányozási vállalatok számára lehetővé tette az európai közúti fuvarozást fuvarengedély nélkül. Ennek az lett az eredmény, hogy hat-hét napos várakozási időkkel lehetett átjutni Ukrajna keleti határán, majd ezt követte a lengyel és szlovák kamionosok blokádja. Világos, hogy európai szállítmányozási vállalatok mennek csődbe, ha ez a folyamat hosszú távon fennmarad.
Ebből a két kis döntésből is láthatjuk, hogy Ukrajna még közel sincs az uniós tagsághoz, de már most olyan fontos európai szektoroknak, mint a szállítmányozás vagy a mezőgazdaság rendkívüli károkat okoztak. Ez mind azt mutatja, hogy
Ukrajna uniós integrációja nem áll jelenleg sem a tagországok, sem az Unió érdekében, mert annak olyan drámai hatásai lennének, amelyeket most még teljesen felmérni sem lehet.
Ugyan az EU egy gazdasági és politikai jellegű integráció, de azzal együtt is, hogy nem biztonsági integráció, egy háborúban álló ország integrálása nagyon komoly biztonsági aggályokat vet fel. És ahelyett, hogy egy háborúban álló országot akarnak integrálni, talán a béketeremtés fontosabb feladat lenne.
Mit gondol a nyugat-balkáni országok csatlakozási lehetőségeiről, másrészt a Nyugat-Balkán stabilitásának fontosságáról a mostani Ukrajnával kapcsolatos döntés tükrében?
Észak-Macedónia 18 éve, Albánia pedig 9 éve tagjelölt ország, és nem kezdődtek meg velük az érdemi tárgyalások. Montenegró 2010 óta tárgyal, és 6 éve nem volt fejezetzárás. Szerbiával pedig az utóbbi két évben nem nyitottak meg új fejezetet. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy
az európai uniós tagországok többsége nem támogatja a bővítést.
A nyilvánosság előtt mindenki pozitív, sőt, az egyik jobban támogatja mint a másik, de amint zárt ajtók mögötti tárgyalásokra kerül a sor, és egymást közt vagyunk, ráadásul döntési helyzet áll elő, az EU bővítésének nincs támogatottsága az Unión belül. Ezt be kell látni, mert ha lenne, akkor nem várakozna Montenegró 18, Albánia pedig 9 éve.
A kettős mérce alkalmazását jól mutatja, hogy a fentebb említett négy ország azért nem jutott előre, mert mindig volt egy-egy tagállam, amely blokkolt valamilyen folyamatot, és mindig volt olyan, akinek valami kifogása volt.
Akik eddig blokkoltak, azokat nem titulálták Putyin bábjának, az oroszok kémjének, a Kreml propagandistájának, rájuk senki sem mondja, hogy a történelem rossz oldalán vannak, és azt sem, hogy Európa vesztét okoznák. Hol van akkor itt az egyenlő mérce?
Az Európai Unió bővítési politikája megbicsaklott egyes tagországok miatt, ugyanis
az EU bővítésének egy világos érdem- és teljesítményalapú folyamatnak kellene lennie. Vannak világos feltételek, amiket teljesíteni kell. Ehhez képest egy teljesen politikai döntés született Brüsszelben.
Láthatóan egyre elképesztőbb mértékű politikai- és médianyomás tapasztalható a legfontosabb ügyekben, mint migráció, energiaellátás-biztonság stb., amelynek jelei már minden nap érzékelhetők. Mi ennek az oka? Ön mit tapasztal a folyosói tárgyalások során?
Magyarországnak az az érdeke, hogy a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyökre irányuló globális együttműködés korszaka visszatérjen a globális politikába. Jól láthatóan a politikát és a médiavilágot is uraló liberális mainstream narratívájától ez nagyon távol esik. A magyar médiavilágot, amely nagyjából fele-fele arányban osztható fel liberális és konzervatív médiumokra, nem tekintik szabadnak, ugyanis a liberálisok mércéje szerint ahol nincs meg a liberális túlsúly, az nem szabad. Ez a réteg abszolút veszélyt lát azokban az országokban és kormányokban, amelyek nem hajlandóak beállni a sorba, és amelyek a nemzeti érdeket tekintik elsőrendűnek.
Ezért támadták a választásokon végül győztesként kikerülő jelenlegi szlovák miniszterelnököt, a volt lengyel kormányt, és ezért próbálják most tűzzel-vassal elérni, hogy Hollandiában a győztes pártot kitegyék a leendő kormányból, de ezért fektettek dollártízmilliókat a magyar baloldalba is, próbálják bebörtönözni Donald Trumpot, és még hosszasan lehetne sorolni a példákat.
Miért aktuális napjainkban a szuverenitásunk megőrzése, és miért támadják most hazánkat?
A szuverenitásunk az egyik legnagyobb értékünk. Ma Európában az látható, hogy minden egyes olyan ország szuverenitását össztűz alá veszik, amelyik nem hajlandó száz százalékban behódolni a liberális mainstream akaratának.
Mi Magyarországon azért vagyunk jobb helyzetben, mint a többiek, mert egyrészt nem koalíciós kormányunk van, itt a kormányzó párt és a pártszövetség egysége megingathatatlan, és itt nem érdemes az egység megbontására törekedni, mert az gyakorlatilag kizárt. Tehát a politikai stabilitásunk magas szinten segít a szuverenitásunk fenntartásában, viszont jól látszik, hogy vannak, akiket nem rettent el még az sem, hogy a beavatkozás sikeressége csekély, hisz láthattuk, milyen sok külföldi forrás jelent meg a legutóbbi parlamenti választáskor, ami egyértelműen a szuverenitásunkat érintő támadás volt.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!