Spleen

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,A vágy-sakálsereg az égre fölüvöltS bús esten meztelen bőrig megázom. Sáros hideg föld húzza, szíjja lábom,A bátorságom is bizony inakba tört.S rekedt torkom ha még keserves dalra hörg,Ne hidd, hogy élet-ének zeng a számon. Mert jaj, bizony kék minden tagom s reszket,Szemem homályos, tért, útat tévesztekÉs fázom - nézd Halál, hí mostoha fiad. Szeretne köpenyedbe burkolózni,Már úgy se tudna vígan lobogózni,Szegény, a lelke fázik s az élettől riad. 1922. október<< előző    következő >>