John Lukacs

Állam, nemzet, nép

III. Állam és nemzet

Itt jutottunk el az állam és a nemzet történelmi viszonyához. 1918-ban a régi Nagy-Magyarország fenntartása mindenképpen lehetetlenné vált. De ha 1918-ban és mindjárt azután a nemzet akkori társadalmának, vezetőinek, politikusainak emberi minősége (és itt nem csupán politikai látókörükre gondolok) nem lett volna gyenge és gyarló, akkor az új Magyarország határait nem Trianon szabta volna meg teljesen, hanem a trianoni határokon túlra került hárommilliónyi magyarságnak legalábbis jó része a magyar állam keretein belül maradhatott volna. Nálunk ez sajnos nem történt meg. Ugyanakkor más kelet-európai országokban 1918-ban és azután feltűntek nagy államférfiak: Mannerheim Finnországban (3. ábra), Pilsudski Lengyelországban (4. ábra), Kemal az Ottomán Birodalom romjain (5. ábra), akik a nagyhatalmak dacára, a rájuk szabott határok ellenére nemcsak függetlenségüket vívták ki, hanem katonai erőfeszítéseikkel országaik jobb vagy igazságosabb határait is biztosították.

3. ábra

4. ábra

5. ábra

Nálunk akkor Mannerheimhez, Pilsudskihoz, Kemalhoz hasonló formátumú vezető nem akadt. Ezért is kötelességünk az állam és nemzet egymástól elválaszthatatlan történetéről gondolkodni. Trianon volt a magyar állam legújabbkori legnagyobb tragédiája; de e tragédia nem volt független volt a magyar nemzeti gondolat- és szólamvilág hiányosságaitól, sőt részben azokból következett. Erre mutatott rá Szekfű Gyula - még mielőtt állam, nemzet, nép kapcsolatáról szóló esszéit írta volna - az 1918-20-ban keletkezett Három Nemzedékben. Ennek az éles és keserű tollal megírt nagy műnek a lényegét címéből láthatjuk: 1830 után kilencven év alatt három vezető magyar politikai nemzedék irányította az országot, mindegyik gyarlóbb, mint az előző, s a végeredmény: összeomlás, forradalom, katasztrófa, Trianon. (6. ábra)
Szekfű legélesebb kritikája persze az akkori nemzedéket illette, a függetlenségieket és liberálisokat, radikálisokat, akiknek politikája Károlyi Mihály jellemhibáihoz és illúzióihoz, a "nem akarok katonát látni"-hoz, majd végül Kun Béláékhoz vezetett. (7. ábra)

6. ábra

7. ábra

De látnunk kell ugyanakkor, hogy a felelőtlenség, rövidlátás, éretlenség, világnézeti demagógia és emberi gyarlóság 1920 előtt, sőt azután sem csak a baloldalon létezett. Kun Béláék rövid uralma hamar megdőlt. Ez nem hasonlítható a Rákosi-korszakhoz, mivel Kun Béláék egy arcátlan kisebbség uralmát valósították meg, míg Rákosiék egy uralkodó nagyhatalom lehető legalantasabb kiszolgálói voltak. (8. ábra)
Kun Béláék kicsi, népszerűtlen és gyáva társasága nem a magyar Nemzeti Hadsereg, hanem a közelgő románok előtt futott el Budapestről, ahova aztán hónapok múlva Horthy Miklós és serege is csak akkor masírozott be, miután a románok onnét kimentek. (9. ábra)

8. ábra

9. ábra