John Lukacs

Állam, nemzet, nép

Manapság a Nyugat-Európában mindössze 4-500 évvel ezelőtt kialakult modern szuverén állam tekintélye és hatalma már hanyatlik, csökkenőben van. Ennek több oka van: a technika, a tömeges közlekedés, a nemzetköziség, a világdemokrácia stb. Az államok kereteit lassan a népek töltötték és töltik ki - Hitler maga jelentette ki olykor, hogy ő a nép vezére, és hogy az állam csak egy a népre rákényszerített keret. Hogy az állam elsődleges és hogy minden szerkezeten, minden kérdésen felüli hatalommal bír - ez a felfogás ma lassan változóban van, s ennek példája az, ami ma Európában történik. Bár meg kell hogy mondjam, talán nyersen fog hangzani, hogy meggyőződésem szerint az Európai Unió fából vaskarika. Persze, aki fából vaskarikát készít, még lehet kiváló kovács; és ha jó nyersanyag, acél kerül a kezébe, abból valódi, maradandó vaskarikát is csinálhat. Ez a nyersanyag a nemzetek, népek gondolkodásmódja, szelleme, önérzete.

A magyarság számára máris előnyös, hogy az Európához való csatlakozás következtében a szomszéd államokban élő magyarság körülményei - az őket tőlünk elválasztó államhatár-korlátozások gyengülésével együtt - valamelyest javultak. De az Európához való tartozást alapjában nem a gazdasági, államhatalmi intézmények szerkezetei határozzák meg, hanem a gondolkodásmód, ami Európa történelme folyamán alakult ki, és ami még sok nyugat-európai nép körében sem gyökerezett meg eléggé. Lehet, hogy egyszer majd nekik is, a magyaroknak is választaniuk kell, hogy demokráciájuk európai vagy amerikai típusú legyen.

De most nem az államközösség, hanem a nemzetköziség kérdése álljon előttünk. Hírünk öregbítése a világban most kisebb feladat, mint hírünk magunk között. A magyar önérzet és öntudat egészséges fejlődése kell ahhoz, hogy magyar tudósok és magyar művészek értékei ne külföldi hírnevük miatt tegyenek büszkévé, hanem éppen itthonlétük és honkötődésük miatt: hogy szólalnak meg, miről írnak, mit alkotnak éppen itthon. Az állam hatalma hanyatlik, de a nemzetnek és népnek nemcsak a létezése, hanem történelemalakító fontossága is megmarad - már csak nyelve miatt, amelynek oltalma és megőrzése a népnemzeti demokráciák gyakran sajnos elhanyagolt, de talán egyik leglényegesebb feladata.