Telente hízik, nyáron zsugorodik a jég a Jeges-tengeren, kiterjedése márciusban a legnagyobb, szeptemberben pedig a legkisebb. Az a jég, amelyik nem olvad el a rövid sarki nyár alatt, jó eséllyel hosszabb ideig is fennmarad.
Nem mindegy viszont, hogy mekkora mennyiségben marad meg a jég, és az sem, hogy hogyan aránylik egymásról az úgynevezett tartós jég és az időszaki jég mennyisége. Erről készített videót az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA). A felvételen a tartós jég fehér, a friss jég pedig sötétkék:
Az állandó jég az 1980-as évek óta vékonyodik, mennyisége csökken, 2008 óta már csak a kanadai partok mentén találni ilyen típusú jégmezőket. Az olvadás 2012-ben volt a legerősebb, 2013-ban és 2014-ben már valamivel jobb volt a helyzet. Az NOAA 2014 márciusi adatai szerint akkor 14 százalékkal több másodévi jég volt a Jeges-tengeren, mint 2013-ban, vagyis a jég nagyobb része bírta ki a 2013-as nyarat.
A helyzet azért nem teljesen megnyugtató, mert a jégtakarónak csak a 10 százaléka legalább négy éves, és hétévesnél régebbi jeget alig találni a Jeges-tengeren. 2014 szeptemberében pedig így értékelte a nyár végi helyzetet Walter Meier, a NASA Goddard Űrközpont kutatója: „A viszonylag hűvös év ellenére a jég sokkal vékonyabb, mint szokott, és hajlamosabb olvadni.”