A svéd, német, görög és svájci szakemberek alkotta kutatócsoport éghajlati feljegyzésekkel, valamint fák évgyűrűiből, jégmag mintákból és tengeri üledékekből kiolvasható adatokkal dolgoztak.
"Számos korábbi századot sokkal erőteljesebb és kiterjedtebb időjárási szélsőségek sújtottak" - mondta a tanulmányt vezető Fredrik Ljungqvist, a Stockholmi Egyetem munkatársa. "Nem mondhatjuk, hogy jelenleg extrémebb jelenségekkel van dolgunk" - tette hozzá a szakember.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a globális felmelegedés és az esőzések közötti kapcsolat tisztázása kulcsfontosságú az olyan több milliárd dolláros beruházások szempontjából, mint az élelmiszertermelést biztosító öntözés és a folyók menti árvízvédelem.
Ljungqvist szerint a klímaváltozásra vonatkozó tudományos modellek egy része túlzásba esett az arra irányuló előrejelzésekkel, hogy az emelkedő hőmérséklet a száraz területeket szárazabbá, a nedveseket nedvesebbé teszi, növelve a szélsőséges hőhullámok, az aszályok és a felhőszakadások gyakoriságát.
A Nature című folyóiratban közölt tanulmány készítésekor vizsgált 196 éghajlati feljegyzés azt mutatta, hogy a 20. századot megelőzően a 10. század - amikor a vikingek Európa szerte portyáztak - volt a legesősebb, míg a meleg 12., valamint a hűvös 15. század volt a legszárazabb időszak.
A szakemberek szerint az elmúlt évszázadokban a Nap ereje volt az egyik legmeghatározóbb befolyásoló tényezője az éghajlatban bekövetkező természetes változásoknak.
Ljungqvist szerint a mostani eredmények ugyanakkor korántsem jelentik azt, hogy az ember általi üvegházhatású gázkibocsátás okozta jelenlegi klímaváltozás az eddig véltnél kisebb fenyegetést jelentene. Mint hangsúlyozta, az elmúlt években fokozódott a melegedés üteme és a 20. volt az eddigi legforróbb évszázad az éghajlati adatok feljegyzésének megkezdése óta.