24. lett a Compact Disco az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében
2012. május 26. 21:02
Ez némiképp meglepő: a svédek győzelme kicsit sem az.
Na azért! Engelbert Humperdinck viszont már az utolsó.
Ezúttal nem adtak pontot Magyarországnak, viszont a pontokat a 2006-ban győztes szörnymetál zenekar, a Lordi maszkos énekese olvasta be.
A magyar szavazatokat Novodomszky Éva ismertette: Svédország, Németország és Albánia volt az első három.
Loreen, a marokkói származású svéd énekesnő (akit korábban tévedésből lelibanoniztunk) nyert a Euphoria című számmal. Második Oroszország, harmadik Szerbia.
Wolf Kati tavalyi 22. helye után tehát idén is a mezőny alsó harmadában végzett a magyar előadó. Engelbert Humperdinck a 25., és a norvégok érthetetlen módon az utolsók. Szintén alul végzett Anggun, a franciák versenyzője, és az Ecsetfejűek is csak a 19. helyre voltak jók. De hát ilyen az Eurovízió, nem igaz?
Ez volt tehát az idei Eurovíziós Dalfesztivál döntője Bakuból, Azerbajdzsán fővárosából. Svédország meggyőző fölénnyel nyert, Loreen győzelmét ezúttal nem lehet a baráti népek szavazataira fogni. A nagy nevek csalódást okoztak, a Compact Disco pedig nyilván többre számított, de legalább bejutott a döntőbe. Jövőre tehát Svédország rendezi a dalversenyt.
Már valószínűleg nincs ember az országban - Deutsch Tamást, Lang Györgyit és Bakács Tibort kivéve -, akinek ne lenne zabszem a fenekében, hiszen rövidesen itt az Eurovíziós Dalfesztivál döntője, benne a Compact Discóval. Őrületre számítunk, meg arra, hogy Bakun legyen a világ szeme.
Aki esetleg elájulna az Azerbajdzsánt felvilágosult mintaállamként bemutató giccsparádétól, annak ajánljuk szíves figyelmébe ezt a cikket.
A tavalyi győztes Ell & Nikki duó énekelt a színpadon, de most már csak Nikki maradt a színpadon a két műsorvezető társával kiegészülve.
Az egész mezőny leghíresebb indulója, a nagymamák kedvence, a Nagy-Britanniát képviselő Engelbert Humperdinck énekel.
Szóval Engelbert Humperdinck nevezésével a britek szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy az utóbbi időben csak nevenincs lúzereket küldtek a fesztiválra. Meglepően biztos ének, de ez a latinos-romantikázós vonal a háttértáncosokkal meg a színpadon lévő gitárossal hát eléggé zavarba ejtő volt. De már itt is a Compact Disco!
Compact Disco-éknél fura ez a hirtelen Depeche Mode-os vonal, amit leginkább Walkó Csaba (az énekes) próbál a gesztusaival és előadásmódjával erőltetni, eddig nem feltétlenül volt jellemző rájuk. Egyébként magabiztosabban nyomják, mint az elődöntőt, de hogy erről hogy jut eszébe bárkinek is a Fischerspooner vagy a Pet Shop Boys?!
Nincs idő elemezgetésre, mert máris a színpadon az albánok Björk-pótlója, extrém frizurával és elképesztően merész sikolyokkal. Ez utóbbi kicsit Mariah Careyt idézi, és nem is lett volna rá szükség, de a ruhája nagyon tetszett.
Nem vagyunk biztosak benne, hogy mit koppintottak a litvánok a dalukhoz, de az angol akcentus meg az énekes cigánykereke azért aranyos volt. Donny Montell megjelenésben pedig a 25 évvel ezelőtt Rick Astleyt idézi.
Ajjaj, egy igazi dagályos fesztiváldalt énekel ez a szőke bosnyák asszony a zongoránál. Egy igazi singer-songwriter hölgy, aki a kilencvenes évek mainstream popzenéjétől egy dalon belül jut el az időtlen giccsig, némi folkos kanyarral.
A titkos esélyes udmurt nagyik vehették volna keményebbre is az alapokat, ez így nem annyira vicces, mint amennyire annak szánták. Ilyenekbe kéne dubstep-kiállásokat rakni! Ettől függetlenül imádja őket a közönség, a kemencéjükkel együtt.
Húha, Loreena McKennitt ehhez a new age-giccshez képest sehol sincs. A férfiasan kemény arcú Greta Salóme még hegedül is, a dal végén pedig felviszik a hangnemet, mert olyan lesz, mintha újraéledne. Eddig talán ezt volt a legnehezebb végighallgatni.
Na, az eddigi legjobb csaj a színpadon, egy szégyentelen eurotrash számmal támad, ami felüdülésként hat a giccsdömping után. A ciprusiak állnak eddig a legközelebb a standard mainstream pophoz, ezt a lakodalmas-trance popot nem is annyira csinálják rosszul. Az énekesnőnek megint csak érdekes az angol kiejtése, de legalább élőben énekelt. Meglepően sokan énekelnek amúgy most élőben.
A francia-indonéz Anggun egy elegáns és szép jelenség, és elég közel áll a Lady Gaga által újraértelmezett Madonna-számok vonalához, egyikünket Britneytől az I Wanna Góra emlékezteti, de ez elég jó, pláne a performansz, a vogueing elemeket is pont ízlésesen vitték bele a koreográfiába. Anggun egyértelműen a legaktuálisabb eddig.
Ezt a dalt már márciusban kinéztül magunknak, és most elég minimalista ez a performansz, meg kicsit túlzás ez az Amy Winehouse haj+smink, de technikailag eddig ő a legtökéletesebb. Meg nyilván az ő száma a legjobb.
Ez az unalmas észt fiú folyton azt mondja, hogy kula (azaz kuula, ami észtül azt jelenti, hogy hallgasd), és nagyon szeretne Michael Bublé lenni, de inkább Puskás Peti lesz belőle, akit viszont már láttunk mosolyogni.
Hú, hát a norvégok durván rámentek az egzotikumra ezzel az iráni sráccal, aki szégyentelenül a tinilányokat és a homoszexuális nézőket célozza meg. Iszonyú lelkes, élőben énekel ő is, és valahogy jól áll neki ez a prosztó alap is.
Az azeri hölgy az Elton John, majd a Blue által is énekelt Sorry Seems To Be The Hardest Word című számra emlékeztető dalt ad elő, a közönség meg persze fülsiketítő ovációban részesíti. Itt igazából a smink volt megdöbbentő, meg az, hogy a lassú szám kicsit jobb, mint az izlandiaké vagy a bosnyák asszonyé volt. Viszont újra el kell mondanunk, hogy ne higgyen senki Gundel Takács Gábornak, amikor a számok között az azeri állam propagandaszövegével szédíti a gyanútlan tévénézőket!
Ezek a románok spanyolnak képzelik magukat, az "everybody" pedig a legtöbbet használt szó az idei angol eurovíziós szövegekben, régen inkább a dreaming volt, ami most is népszerű.
Ez pedig a guatemalai dán kislány, aki Alanis Morissette-et idézi (a fiatalabbak kedvéért Kelly Clarksont), csupalány kísérőzenekarral, akik közül a dobos mindent megtesz, hogy ellopja a show-t az énekesnőtől. Sok másról nehéz beszámolni.
Húha! A görög Fergie sokkal SEXYBB, mint az eredeti! Sőt, az egész mezőnyt lepipálja ebben a tekintetben, etnopopos alappal, durván slágeres refrénnel. Viszont elég kevéssé tűnt élőnek a produkció, ha a "másfelől"-re vagyunk kíváncsiak. A görögöknek meg most kétszeresen is kell teljesíteniük, szóval valahol érthető.
Ő a nagy esélyes libanoni (?) svéd énekesnő, mezítláb, és lenyúlta honfitársától, Kleeruptól ezt a számot, csak víz alatt fojtogatott trance szintit tett alá. Euphoria a szám címe, és az egyik legnagyobb tapsot kapja ma este, de ha arra gondolunk, hogy ez mégis az ABBA és Robyn népe, akkor szomorúak leszünk.
Gundel Takács Gábor több hülyeséget beszél, mint a Játék határok nélkül idején, pedig az sem volt piskóta. De ez semmi ahhoz képest, hogy a törökök leplezetlenül a homoszexuális szubkultúrát jelenítik meg a színpadon, viszont hiába ez a szám is egy etno-pop korcs, ez működik. Még a koreográfia sem volt rossz.
Ez a spanyol hölgy nagyon szereti kiereszteni a hangját, korrekt giccsszám az övé, de ez a dráma kicsit sok volt. Ez mégis csak az Eurovíziós Dalfesztivál, nem pedig az Erkel színház, jó estét kívánunk.
Már csak hét versenyző! Roman Lob egy közepesen érdektelen német szappanopera főcímdalával érkezett, de ha most még nem az, akkor rövidesen az lesz.
Ő volt a csütörtöki elődöntő meglepetésembere, és a biztonság kedvéért ő is a prosztós-trance-es szintikkel indít, de aztán egy kis műanyag gitárt is ráenged a mixre. De ha valaki azt mondaná, hogy ez az előbbi német srác, csak levette a sapkáját, azt is elhinnénk.
A macedónok Bárdos Deák Ágija egy szabályos, senkit sem zavaró giccszámként indult, és kibírta sikoltozás nélkül, de aztán jött ez a rockos váltás, és itt elfogytak a szavaink. Műanyag gitár újra.
És igen: a színpadon az ECSETFEJŰEK! (Kár, hogy az ecsetfejet bodorított haj váltotta fel mostanra.) Nekik már csak azért is szurkolnunk kell, mert Gundel Takács Gábor pikkel rájuk. Szokás szerint övéké a legenergikusabb produkció, szökőkúttal, cigánykerékkel - hát mit akarunk még?!
A nagy Eurovíziós veterán dala egész sokat ígérően indult - amíg el nem kezdett énekelni. Igaz, az Ecsetfejűek után nincs könnyű dolga, de ez a balkánsanzon elég bizarr, főleg a dramatikus lezárással.
Az utolsó előttinek fellépő ukrán énekesnő, Gaitana hamisítatlan posztszovjet ízléstelenséggel bombázza a közönséget: a már-már szokásos trance-etno-lakodalmas katyvasszal, műanyag fúvóshangokkal, értelmetlen angol szöveggel.
Balkáni rezesfúvósok, a moldáv énekes viszont mindezt Freddie Mercuryt idéző pózokkal bolondítja meg, a táncosnőknek pedig jó a ruhájuk. Tulajdonképpen a dal is rendben van, és az etnós rész is szervesebb, mint a többi versenyző esetében, de ez nem biztos, hogy jót is tesz neki.
Nincs több fellépő, jöhet a szavazás!
Hát akkor nézzük. A Compact Disco nem igazán lógott ki a mezőnyből semmilyen irányban, valahová a középmezőnybe várnánk őket, de hát tudjuk, hogy itt sok egyéb szempont is létezik a szavazáskor. Nekünk a francia, az olasz, az ír produkció tetszett leginkább, de nem lepődnénk meg a norvég, a svéd, a görög vagy a török versenyző jó szereplésén sem. És akkor ne feledjük az olyan jolly jokereket, mint az albán vagy a brit dal. Egyébként meg ez az Eurovíziós Dalfesztivál, tehát egészen biztos, hogy egy olyan produkció fog nyerni, akiről eszünkbe se jutott volna ez.
Az biztos, hogy az idei legnépszerűbb stílus a népzenés elemekkel és trance-szintikkel súlyosbított pop volt, a kelet- illetve dél-európai versenyzők többsége ezzel próbálkozott. Az ilyenkor szokásos giccses balladák talán még a szokásosnál is gyengébbek voltak, de közel sem voltak annyira bosszantóak, mint az azeri propagandaoffenzíva a számok között.
Hát az udmurt nagymamák! Ők is nyerhetnek, bizony.
Nemsokára jön a legizgalmasabb szakasz - az egyes országok szavazatainak ismertetése.
Egy teljesen érdektelen produkció segít abban, hogy ólomlábakon vánszorogjanak a percek a szavazások eredményeinek ismertetéséig. Most még ugyebár az is előfordulhat, hogy a Compact Disco nyer. Mi lenne akkor? Megváltozna bármelyikünk élete is? Felemelt fejjel lépnénk át a határt ezentúl? Na ugye, hogy nem. Ezt is vegyük figyelembe, mielőtt nagyon elkezdenénk izgulni.
Ha már eddig képes volt fennmaradni ezért!
Albánia nem ad pontot a magyaroknak, viszont a görög, török, macedón triót díjazza.
A románok természetesen a moldávokra, Montenegró a szerbekre szavaz, de a görögök és a svédek szökni látszanak.
A megszokott egymásra szavazások következtében a buranovói nagyik feljönnek a második helyre a svédek mögé.
A görögöket a törökök és a szerbek is előzik már, viszont a svéd Loreen elég meggyőző fölénnyel vezet, és az albán előadást is sokan értékelték.
A törökök az azeriekre szavaznak, a görögök Ciprusra, a szerbek Boszniára, a moldávok a románokra - fel is merülhet a kérdés, hogy mi értelme van ennek az egésznek így, viszont a svédek mégis csak vezetnek simán, pedig az északi országok még nem is szavaztak.
Mást ezenkívül nem tudunk mondani: Svédország gyakorlatilag már megnyerte a versenyt, a Compact Disco egyelőre az alsóházban. Féltávnál legalábbis.
És ezzel az utolsó előtti.