Julian Lennon nem nőtt az apja fejére

Nehéz azoknak a zenészcsemetéknek, akiknek lépten-nyomon az ősökkel szemben kell bizonyítaniuk tehetségüket. Közülük van Jakob Dylan vagy az éppen 40 éves Julian Lennon: sikereik ellenére sem biztos, hogy állják az összehasonlítást apjukkal.

Az 1963. április 8-án született Julian ma külsőre tisztára olyan, mint apja, John Lennon volt negyvenéves korában, amikor meggyilkolták. Liverpoolban született, anyja az a Cynthia Powell, akivel John túl korán került össze, a Beatles-rajongók bánatára - s így emlékszik a legendás Beatles-vezér is. A Beatles 1967-es Lucy In The Sky With Diamonds és 1968-as Hey Jude című dalának ihletője volt (ez utóbbit az akkor jó barát Paul McCartney írta a Beatles első gyermekének).

John és Julian Lennon 1968-ban

Szülei válása (1968) után Julian kényszerűségből évekre eltávolodott apjától. Akkor kezdődött és tulajdonképpen soha nem ért véget harca mostohaanyjával, Yoko Onóval. Tízéves korában kezdett gitározni, de már hatéves korában dobolt John Walls and Bridges című albumán. Julian apja halálakor határozott: zenei pályára lép. Énekelt és billentyűs hangszereken játszott. Tizenévesen hangja és stílusa borzasztóan hasonlított Johnéra. Szó volt arról, hogy lemezre énekli apja kiadatlan dalát, de másképpen történt: tizenkilenc éves korában az Atlantichoz szegődött, és saját albumot jelentetett meg Valotte címmel.

Huszonkét éves korában megjelent bemutatkozó lemezével a 17. helyre került a Billboard listáján, a címadó dal a 2. helyig jutott - a szakma ennek ellenére sem volt különösebben elájulva a "kis Lennon" bemutatkozásától. Too Late For Goodbyes című dala 1985-ben első helyezett lett. A nyolcvanas években több száma jutott a legjobb tíz közé, Valotte című dala Grammy-jelölt lett a legjobb új előadó kategóriában, 1986-ban a Stick Around, három évvel később a Now You're In Heaven jutott a csúcsra.

A kilencvenes években hét éven át távol tartotta magát a zene világától, és 1998 tavaszán a Photograph Smile című lemezzel tért vissza, amelyet ezúttal a kritika fogadott melegen, míg a közönség annál kevésbé. Julian szülei válása után apját évekig csak igen ritkán látta, amit későbbi, nyilvánosan is elhangzott nyilatkozataiban nehezményezett. Nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy apja örökösévé tette ugyan, de eleinte elzárta az örökség ráeső részétől. John ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor juthasson a vagyonhoz, amikor már elég érett lesz rá. (Ehhez tartotta magát Yoko Ono.)

A kilencvenes évek elején jogi lépéseket fontolgatott mostohaanyjával szemben, miután a pénzügyi "zárlat" nehéz helyzetbe hozta. Később elismerte az atyai szigor jogosságát. Mostohaanyjával rendezte a vitát, ettől függetlenül mindig kritikus maradt vele szemben, úgy érezte, Yoko Ono üzleties gondolkodása árt John Lennon emlékének.

Féltestvéréről, a szintén zenészpályával kacérkodó Seanról úgy nyilatkozott, hogy a sajtóban megjelentek ellenére nincs vele semmi vitája, s kész segíteni testvérét, ha szüksége lenne rá. Julian talán lezárta vitáit a világgal, most azonban önmaga körül is rendet kell tennie, ugyanis évek óta nem rukkolt elő értékelhető produkcióval.