December 8-án dél körül a Lennon házaspár a Rolling Stone magazin híres fotósát, Annie Leibovitzot fogadta a Dakota-házban. A fotóművész készített pár felvételt róluk. Lennon mindenben benne volt, egy olyan kép is készült, amelyen ő anyaszült meztelenül simul hozzá a teljesen felöltözött Yokóhoz. Leibovitz megígérte a párnak, hogy a címlapra kerül a fotó.
A fotóművésznő masinája valószínűleg még javában kattogott, amikor Chapman kijelentkezett a szállodájából, és elindult, hogy beteljesítse küldetését. A kabátzsebébe rakott egy kartonlapot, hogy ne dudorodjon ki feltűnően a pisztolya, és magával vitte előző nap vásárolt Double Fantasy lemezét. Úton Lennonék rezidenciája felé betért még egy könyvesboltba is, ahol megvette a Zabhegyező-t, és a könyv első oldalára ennyit írt: "Ez a vallomásom."
Ezután már nem volt más dolga, mint várakozni a Dakota-ház előtt. Olvasgatta a Zabhegyező-t, beszélgetésbe elegyedett a Dakota-ház portásával, és összehaverkodott egy amatőr fotóssal, Paul Goreshsel, aki gyakran őgyelgett a hírességek lakta épület előtt, hiszen itt nagy eséllyel le lehetett kapni valami sztárt. És valóban, Paul Simon és Mia Farrow is feltűnt a ház kapujában, amíg várakoztak, miközben Chapman arról beszélt újdonsült ismerősének, hogy alá akarja íratni Lennonnal a lemezét.
Lennonék délután indultak el egy közeli lemezstúdióba, hogy tovább dolgozzanak a Walkin' On Thin Ice című számukon, amit már a következő lemezre szántak. Házuk kapuján kilépve összetalálkoztak Mark David Chapmannel. A fiatalember teljesen megbénult a lehetőségtől, nem mozdult, az amatőr fotósnak kellett odataszigálni őt a párhoz. Chapman autogramot kért a lemezére, amit Lennon készséggel teljesített. Az énekes ráírta a borítóra, hogy "John Lennon, 1980. december" és még meg is kérdezte a félszeg Chapmant, hogy akar-e még valamit. Paul Goresh megörökítette kamerájával a jelenetet.
Ezután Lennonnék elhajtottak a stúdióba, ahol David Geffen (a Geffen lemezcég tulajdonosa) azzal az örömhírrel várta őket, hogy a Double Fantasy aranylemez lett. Az új dalon körülbelül négy órát dolgozott a pár, majd elindultak haza. 11 óra előtt tíz perccel gördült be a limuzin a Dakota-ház elé. Yoko szállt ki elsőnek a kocsiból, ő ment elöl, az új felvételeket tartalmazó demo-kazettákat és egy magnót cipelő Lennon pár lépéssel lemaradva követte.
Chapman ekkor már résen volt, és ezúttal nem tűnt bátortalannak. Megvárta, amíg Yoko elhalad előtte, még oda is köszönt neki. Majd miután Lennon is elment mellette, kivette zsebéből a pisztolyát, és tüzelőállásba helyezkedett. "Mr. Lennon?" - kérdezte, és mikor a zenész felé fordult, ötször elsütötte pisztolyát. Két golyó Lennon hátát érte, kettő a vállába fúródott, egy pedig eltévesztette célját. Csak annyit tudott mondani, hogy "Lelőttek!", tett pár lépést, majd összerogyott. Yoko Ono segítségért kiáltott, Jose Perdomo, a Dakota-ház portása meg kirúgta a merénylő kezéből a fegyvert, és ráordított: "Tudja maga, hogy mit tett?!" "Igen, épp most lőttem le John Lennont" - válaszolta Chapman.
Egy közelben járőröző rendőrautó perceken belül a tetthelyen volt. Mark David Chapman nem menekült el a helyszínről, pedig lett volna rá lehetősége, beszaladhatott volna az utca túloldalán lévő forgalmas metróállomásra. A gyilkos - kezében a Zabhegyező-vel - nyugodtan várta, hogy a rendőrök megérkezzenek és őrizetbe vegyék.
John Lennon haldoklott, ömlött belőle a vér, nyilvánvaló volt, hogy nincs idő várni a mentők megérkezéséig, a rendőrök kocsijukba fektették az énekest, és a közeli St. Luke's Roosevelt kórházba száguldottak vele. Az orvosok vértranszfúzióval próbálkoztak, de a generációs bálványt már nem lehetett megmenteni, túl sok vért vesztett, már az első golyó halálos volt. A halál hivatalosan 11 óra 7 perckor állt be.