Ez a Chili egyre jobban csíp

Nem nagyon tudunk más zenekarról, amely ennyi különféle zenei stílust és hatást összegyúrva lett olyan népszerű világszerte, mint a Red Hot Chili Peppers. És amíg az együttes pályafutásának első fele elsősorban a funk, a punk, a metal és a hiphop elemeinek robbanásveszélyes elegyéről volt nevezetes, utána szép lassan a Chili a hagyományos rockzenekarok között is a legnépszerűbbé emelkedett. És ha hozzávesszük, hogy számos mélypont, tragédia és buktató nehezítette az RHCP pályáját, akkor még inkább nagy dolog, hogy most is itt vannak, és májusban új, duplalemezzel jelentkeznek. Előtte azonban érdemes feleleveníteni az előzményeket, tölts le a Red Hot Chili Pepperstől négy lemezt a Zeneáruházból! Ráadásként a Téka kódolatlan hétvégéjén ingyen nézhető meg az RHCP koncert DVD-je is!

Blood, Sugar, Sex, Magik

Forrás: Warner Music

Az RHCP ekkor már nem is bízott semmit a véletlenre, a rock és hiphop terepen is egyaránt otthonosan mozgó Rick Rubin sztárproducer irányításával vették fel az új anyagot, ami aztán végleg a világsztárok közé repítette őket, több mint hétmillió példány fogyott belőle csak az Egyesült Államokban, az egyik kislemez - a drogfüggőségről szóló melankolikus ballada, az Under The Bridge - pedig végre a top 10-be is bejutott. A Blood, Sugar, Sex, Magik sokaknak máig 'A' Chili lemez, ami nem is csoda, hisz roppant hatásos, ellenállhatatlanul slágeres és sokkal változatosabb és merészebb, mint az eddigiek.

Egy egész generáció egyik legfontosabb lemeze ez, amelynél lehet, hogy jelentősebb a Nirvana Nevermind-ja, de az biztos, hogy utóbbinak nem sikerült ennyi egymástól eltérő szubkultúránál bevágódnia, mint a Chili csúcsalbumának. Ne feledjük, ez az időszak az, amikor az "alternatív" rockzene beszivárgott a mainstream médiába is Amerikában, és ennek a jelenségnek az RHCP lett az egyik legfőbb haszonélvezője, olyan zenekarok társaságában, mint a Smashing Pumpkins, a Jane's Addiction és persze a seattle-i grunge bandák.

A funk viszont egyikükben sem volt annyira benne, mint a Chiliben, és a tagok biztos kézzel nyúlnak bármilyen stílushoz, legyen az funk, punk, rock, metal vagy hiphop, Kiedis pedig korlátozott hangterjedelme ellenére a lassabb, finomabban építkező, éneklősebb számokkal sem vall szégyent. A totális siker ellenére, úgy látszik, a csúcsról tényleg csak lefele vezet az út.

One Hot Minute

Forrás: Warner Music

A Chilinek nincs szerencséje sem a gitárosokkal, sem a drogokkal: a lemezt népszerűsítő turnén hasonló helyzet állt elő, mint a The Uplift Mofo Party Plan-t követő időszakban, Slovakhoz hasonlóan ezúttal Frusciante roppant össze és menekült a heroinhoz, majd rövidesen ott is hagyta a zenekart és szólópályára lépett, melyet egyébként máig nem adott fel. Újabb tagcserék következtek, de egyik sem bizonyult tartósnak, az ideiglenes megoldást a Jane's Addiction ex-gitárosa, Dave Navarro jelentette, akivel négy év után el is készítették a zenekar legvitatottabb lemezét, a One Hot Minute-et.

Navarro egészen más megközelítésben játszott, mint elődei, metálos keménységű témáival egy sokkal sötétebb, súlyosabb irányba vitte a zenekart, amivel nem arattak osztatlan sikert sem a rajongók, sem a krtikusok körében. Az azóta klasszikus Chili-slágerré avanzsált Aeroplane és a durva-punk indíttatású Coffee Shop mellett azért szerepelt még egy-két egészen kiváló nóta a lemezen, és a viszonylagos sikertelensége ellenére az évek múlásával azért a One Hot Minute-nek is kialakult egy saját kis rajongótábora, így végül ez korong is a helyére került. Utólag nézve talán nem is lehetett más a sorsa, mint egy vitatott album egy olyan sikeres lemez után, mint a Blood, Sugar, Sex, Magik.