Lángpallossal és fecskendővel

2006.03.24. 21:39

A narkó szépirodalmi természete:
Tudott dolog, hogy Dicket nemcsak fikciójában, de életében is meglehetősen foglalkoztatták a különböző tudatmódosító szerek, illetve azok kombinációi, életművében talán a Kamera által homályosan összegzi leginkább ilyen irányú tapasztalatait. Mondhatnánk azt is, hogy ez egy nagyon drogos regény, a függőség összes poklával és pillanatnyi megnyugvásával, de persze Dick nem pirult bele abba, hogy a kábítószerről írjon könyvet, egyszóval a lényeg itt sem az, hogy ki, hogyan, mikor és mit szúrt. A történet főhőse, Fred kábítószeres ügynök, s ez bizony szó szerint értendő, hiszen ahhoz, hogy a titokzatos H-anyag nyomára bukkanjon, neki is rendszeresen élnie kell a szerrel, amely könnyen maga alá gyűri. A piacra betörő H-anyagnak természetesen mellékhatása is van: szilánkokra zúzza használója személyiségét. Nem telik el sok idő, és beépülő ügynökünk Bob Arctort - igen, önmagát - és vele lakó cimboráit kezdi el venni kémkamerájával; ez a fajta identitásválság, többek között a Valis-ban is visszaköszön. Dick tehát itt is ugyanazt a jelenetet veszi újra, csupán más kameraállásból, a lét értelmének folytonos firtatásához azonban ismét sikerült új díszleteket állítania - az egykori drogos baráti körről formázott szereplők és pszichózisaik egyszerre humorosak és ijesztőek.

Mennyi és mi fogyott a könyvben?
A könyvben szereplő H-anyag fiktív drog, melynek legfőbb hatása, hogy könnyen és gyorsan okoz tudathasadást, magyarán használója, mintegy észrevétlen skizofrén lesz. Ehhez jön még, hogy könnyebb hozzászokni, mint a heroinhoz - a regény hősei kapkodják is be szépen a cuccot.

Szerzői attitűd:
Dick teljes közönnyel, mintegy mellékesen beszél a tudatmódosítók kiismerhetetlennek tűnő világáról, a Kamera által homályosan-ban teljesen függetleníteni tudja magát a kábítószeres szubkultúrától úgy, hogy közben annak minden egyes bugyrát ismeri. Nem tárgyilagos hangnem ez, pusztán arról van, szó, hogy a drogokkal összefüggő, összes körülményt a háttérbe tudja szorítani anélkül, hogy csorbítana a karakterei között arató tragikumon: a drog csak a hőseit zabálja fel, nem a regényeit.

Megjelent:
Az Agave Könyveknél, 2005-ben

Dicktől ajánljuk még:
Figyel az ég
Valis
Ubik
Kizökkent idő
Az ember a Fellegvárban
Különvélemény
A halál útvesztője
A kozmosz bábjai
Transz
Lenn a sivár Földön
Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Krich Balázs

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK