Queens Of The White Strokes - Tíz érv a mai rockzene mellett

Nagyon sokszor hallottuk már, hogy az utóbbi öt vagy tíz (húsz, harminc...) évben már semmi értékes nem született a rockzenében, mindenki csak az elődöket nyúlja, és különben is üzlet az egész. Na és? A rock köszöni szépen, megvan, sőt, idén minden eddiginél nagyobb sikk fesztiválokra járni - de kik miatt? Tíz együttes, amely nemcsak az iPod generáció számára lehet vonzó, és amely már csak nálunk számít "alternatívnak".

2000 - At The Drive In

A rocksajtó az ezredfordulón kapott észbe, amikor kezdett feltűnő lenni, mennyire nincsenek új gitárzenekarok, még a nagy fesztiválokra sem lehetett épkézláb szereposztást összerántani. Ekkor harapott rá a mainstream rockmédia (élén az NME-vel) a Queens Of The Stone Age-re és egy másik amerikai bandára, az At The Drive Inre.

Ez az El Pasóban alakult együttes tulajdonképpen feloszlott, mielőtt igazán befuthatott volna, éppen ezért ma már annyira nem is cseng ismerősen a neve a többség számára, de ha azt mondjuk, Mars Volta, akkor már más a helyzet. Az At The Drive In két afrofrizurás tagja ugyanis - a frontember Cedric Bixler-Zavala és a szólógitáros Omar Rodriguez-Lopez - ebben a zenekarban folytatta tovább a karrierjét. A Mars Volta kereskedelmileg sikeresebb, mint az ATDI bármikor is volt, viszont annyira átcsúszott a progresszív rock területére, hogy egy ilyen összeállításból már kilógna a gyakran tízpercesnél is hosszabb számaival.

Az At The Drive In viszont direkt, "őszinte" rockzenéjével aránylag rövid idő alatt is bejátszotta magát a köztudatba: bár még 1993-ban alakult, hosszabb időbe telt, míg lemezszerződéshez jutott, de az évtized második felétől már aránylag simán ment minden. Energikus koncertjeivel hamar hírnevet szerzett magának az Államokban. Rock, punk és emo-hardcore elemeket egyesítő zenéjük aztán a harmadik lemezen, a 2000-es Relationship Of Command-on ért célt: az album listákra került, az együttes felkapott tévéshow-kban játszott, és rövid idő alatt a rockzene egyik legnagyobb reménységévé nőtte ki magát.

A lemezt az év albumai közé sorolták, és azóta is a korszak legfontosabb alkotásai között tartják számon. A hibátlan, dühös rocksláger One Armed Scissor és az Iggy Popot is szerepeltető Rolodex Propaganda ugyanolyan jól szólnak ma is, mint hét éve, és bár a Mars Volta tábora ezzel talán nem ért egyet, csak sajnálni lehet, hogy nem tudtuk meg, mire lett volna még képes ez a felállás a továbbiakban.