A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

Chris Cornell

A Soundgarden volt a kilencvenes évek elején-közepén virágkorát élő grunge egyik legsikeresebb zenekara, a seattle-i nagyok közül ők szerződtek először nagykiadóhoz, 1994-ben megjelent csúcslemezük, a hatszoros platina Superunknown pedig két Grammy-díjat is besöpört annak idején, és máig a stílus egyik legfontosabb lemezének számít.

Noha punkos gyökerekkel természetesen ők is bírtak, a korszak és a műfaj vezető bandái közül talán az ő hangzásuk állt legközelebb a tradicionális rockformához, hard-rockos, vagy éppen bluesos ihletettségű dalaikkal és egy jól hallhatóan Led Zeppelinen edződött énekhanggal nem csak a kockásinges tinédzsereket tudták megfogni, hanem egy olyan korosztályt illetve réteget is, amelynek a Nirvana nem tűnt többnek zajos és primitív csörömpölésnél.

A zenekar élén a grunge egyik ikonikus figurájává avanzsált Chris Cornell le sem tagadhatja a Led Zeppelin, illetve Robert Plant hatását, a korai időkben elsősorban az ő sokoktávos, különösen a magas regiszterekben erős - és a seattle-i mezőnyt tekintve meglehetősen atipikus - hangja különböztette meg a bandát a pályatársaktól. A Soundgarden feloszlása után Cornell az Audioslave tagjaként is továbbvitte a klasszikus Zep-hagyományokat, melyeknek ő az egyik leghitelesebb mai életben tartója.