Az autószerelő és a pincér évtizede

Ami a nyolcvanas években a Stock Aitken Waterman trió volt a popzenében (velük két hete foglalkoztunk), körülbelül ugyanazt jelentette egy évtizeddel korábban a Chinn-Chapman szerzőpáros, mely egy időben kibérelte szerzeményeinek a slágerlisták csúcsát, számos előadóból az ő világslágereik csináltak sztárt. Bár a Sweet, Suzi Quatro vagy a Mud sikerdalairól gyakran szokás lekicsinylően nyilatkozni, bevallhatjuk, hogy soha rosszabb slágereket, mint amilyenekkel ez a két dalszerző megajándékozta a világot.

The Sweet - Ballroom Blitz

A Sweet glam-slágerei közül egyértelműen az Amerikát is letaroló Ballroom Blitz maradt meg a rock klasszikusai között, nem is véletlenül. Mindent megtestesít, ami a korszakban jó volt, és aki szerint a Chinn-Chapman szerzőpáros langyos, középszerű slágerekkel tömte a korszak kamaszainak a fejét, az vélhetően nem ismeri ezt a számot. Nem véletlenül dolgozták föl punk- és metálzenekarok tucatjai, hiszen egy őrületes tempójú, kifejezetten férfias dalról van szó, ne tévesszen meg senkit a flitter és a smink.

A felvétel azt is bizonyítja, hogy a Sweet tagjai zenésznek sem voltak utolsók - Mick Tucker konkrétan a korszak egyik legnagyobb dobosa -, és a Chinnichappel való szakításuk után is képesek voltak maguk olyan dalokat írni, mint a Fox On The Run. A sokszor igazságtalanul leszólt Sweet ugyanúgy hatott a punkra, mint a nyolcvanas évek Amerikáját maga alá teperő glam metálra vagy éppen az olyan ma népszerű indie rockzenekarokra, mint a Kasabian vagy a Fratellis.

Suzi Quatro - 48 Crash

A mélynövésű amerikai lány első négy kislemeze mind ugyanazt a formulát követi: ellenállhatatlan refrénekkel megtámogatott döngölős glam rock, mely jelen esetben alapjában véve "csak" nyers, lecsupaszított, ódivatú rock & roll. Ami viszont az átlag fölé emelte, az a fiatalos lendület és Suzi énekesnőtől addig még nem tapasztalt vagánysága, de későbbi férje, a gitáros Len Tuckey is odateszi a magáét.

Kár, hogy a glitter-korszak lecsengésével az anyai ágon magyar Quatro - aki nem sokkal később nálunk is koncertezett - nem tudott megújulni, de korai kislemezdalai (Can The Can, Devil Gate Drive, Daytona Demon és mind közül talán a legjobb, a 48 Crash) ma is ugyanolyan frissnek és ellenállhatatlannak hatnak, mint 1973-74-ben.

Mud - Tiger Feet

A Les Gray vezette Mud neve (magyarul: Sár) a létező legkevésbé kapcsolható a "csillogó" glam-korszakhoz, mégis 1974-ben ennek a zenekarnak a slágerei domináltak a brit és az európai zenepiacon. Már évek óta létezett az együttes, amikor Mickie Most leigazolta a RAK Recordshoz, ahol aztán Chinn és Chapman vették kezelésbe őket. Az eredmény néhány hatalmas sláger lett, melyek közül a Tiger Feet vezette is hetekig a brit listát, sőt, ez lett 1974 legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze.

A Tiger Feet egy rendkívül szórakoztató és fülbemászó, frenetikus tempójú dal, mely a már ismerős összetevőkön kívül (törzsi dobolás, tempós rock & roll, egyszerű és felejthetetlen refrén) kiegészült a tagok kedves személyiségével. A zenekarból egyébként a gitáros, karácsonyfa-szerűen feldíszített Rob Davis nagyszerű tanítványnak bizonyult, és manapság ő is dalszerzőként tevékenykedik, és olyan sztároknak szállít slágereket, mint Kylie Minogue. Külön figyelmet érdemel a felvételen a széleken látható két-két fiatalember, számukra vélhetően életük nagy pillanata volt, hogy előadhatták nem különösen bonyolult koreográfiájukat a tévénézők milliói szeme láttára - nagyon szívesen lettünk volna a helyükben.

Smokie - Living Next Door To Alice

A Smokie, mely Chinn és Chapman elsőszámú aranytojást tojó tyúkja lett a hetvenes évek második felére, elsősorban a csatorna túloldalán, a kontinensen lett népszerű. Chris Norman és társai ugyan felkerültek többször is a brit listára, de igazán mégis a német, holland vagy éppen a magyar fiatalok szívét hódították meg. A legnagyobb sláger a Living Next Door To Alice lett, melynek már köze nincs a pár évvel korábbi Chinnichap szerzemények glamrockos őrületéhez, ez már nem csak a lázadó tiniknek szól, hanem nyolctól nyolcvanig mindenkinek.

A számot húsz évvel később egy teljesen új generáció is felölelte, elsősorban annak köszönhetően, hogy a refrén után egy holland dj beiktatott egy "Alice! Who The Fuck Is Alice?" sort, amit részegen kiabálni valószínűleg majdnem olyan jó móka, mint amilyen a Tiger Feet videójában való ugrabugrálás lehetett.

Racey - Some Girls

Míg Chinn és Chapman a glam-korszak idején abszolút együtt haladt a legfrissebb trendekkel, viszont az évtized második felére lemaradt, de ez annyira nem is zavarta őket, hiszen a Racey személyében egy tüntetően divatjamúlt popzenekart szemeltek ki maguknak, és két slágerrel is feljuttatták a csapatot a listákra.

A Some Girls-t Chapman először a Blondie-nak szerette volna adni, végül aztán a Racey-re esett a választás, és vélhetően nem is bánták meg, hiszen a dal a brit lista második helyéig jutott 1979 márciusában. A Racey utána hamar eltűnt a süllyesztőben, miután a Chinnichap-korszak is véget ért a popzenében, a Some Girls viszont egy szellemes és kedvesen butácska, noha tagadhatatlanul régimódi dal ma is.

Toni Basil - Mickey

A páros utolsó nagy dobása ez a szám volt, mellyel sikerült egy novelty slágert is a magukénak mondani az új hullám tombolása idején. A Mickey eredetijét a Racey számára írták meg Chapmanék Kitty címmel, hogy aztán megírják a dal női verzióját, mely születése után csak három évvel, 1982-ben jelent meg, viszont akkor már az egész világot letarolta.

Toni Basil ennek köszönhetően lett igazi egyslágeres csoda, úgy, hogy akkor már majdnem negyvenéves volt. Korábban koreográfusként már dolgozhatott David Bowie-val és a Talking Headsszel is, e múltjának pedig nagy hasznát vette a Mickey cheerladeres klipjében, mely a korai MTV-korszak egyik nagy kedvence lett a tévénézők körében.