Esernyő és szivárvány - 2007 a zenében

A legtöbbet hallott sláger idén egy esernyőről szólt, és Rihanna énekelte, míg a legtöbbet emlegetett album címében szivárványokat emlegetett a Radiohead. Persze az Umbrellán és az In Rainbowson kívül történt még elég sok minden a zenében 2007-ben, ezt próbáltuk meg összeszedni nagy vonalakban.

A legtöbb hírben idén kétségtelenül Britney Spears szerepelt, aki kopaszra borotválta a fejét, Paris Hiltonnal bulizott, drogfüggőséggel küzdött, lesifotósokkal huzakodott, majd mindezek után bukott egy emlékezeteset az MTV díjátadóján szeptemberben. Ehhez képest kész csoda, hogy még egy lemezt is csinált négy év szünet után, bár túl sok munkája nem volt ebben. A Blackout felemás kritikai fogadtatást kapott, és az Eaglesnek köszönhetően még az amerikai lemezeladási listát sem tudta vezetni.

Zaklatott éve volt Amy Winehouse-nak is, aki ugyan tavalyi lemezével idén végül meghódította az Egyesült Államokat, viszont a drogokkal folytatott háborúja és zaklatott házassága szinte a bulvárlapok címlapjára szögezte. Férfi megfelelője, Pete Doherty viszont állítólag már jön le az anyagról, bár ez sem megy zökkenőmentesen, viszont egy aránylag jó Babyshambles lemezzel igazolta, hogy ha egészséges, akkor azért még oda kell rá figyelni.

Az év legbizarrabb kijelentése egyértelműen Keith Richardsnak tulajdonítható, aki egy később visszavont nyilatkozatában bevallotta, hogy kokainban keverve felszippantotta apja hamvait. Rajta kívül az idősebb generáció képviselői közül Bryan Ferry kavart vihart egy nyilatkozatával, melyben a náci esztétika előtt rótta le tiszteletét, míg Morrissey a brit identitás elveszítése miatt lamentált, ismét kirobbantva az állítólagos rasszizmusával kapcsolatos vitát.

A legnagyobb érdeklődéssel fogadott párharc egyértelműen "a rapperek csatája" volt 50 Cent és Kanye West között, amely az utóbbi fényes győzelmével zárult. A Graduation című lemezzel West nemcsak Fiddy albumát utasította maga mögé, hanem végleg bebetonozta a helyét a hiphop legnagyobb korunkbeli sztárjai között.

Az év slágerét a Jay-Z-vel megtámogatott Rihanna mondhatta a magáénak: az Umbrella rekordokat döntött meg, tíz hétig vezette a brit slágerlistát, és szinte nem volt ország, ahol ne uralta volna a rádiók playlistjeit. A barbadosi énekesnő vitathatatlanul a legsikeresebb női előadója napjainknak, még úgy is, hogy Amerikában nem az Umbrella, hanem Beyoncé slágere, az Irreplaceable lett az év legjobban fogyó kislemeze.

Amerikában egyébként az év legsikeresebb előadója Akon, a szenegáli származású rapper lett, köszönhetően főként annak, hogy olyan slágerekben bukkant fel vendégként, mint a Sweet Escape (Gwen Stefani) vagy a Bartender (T-Pain), de saját slágerei is jól szerepeltek (Smack That, I Wanna Love You, Don't Matter).

A tengerentúlon egyébként újra hasított idén a country, mely a fiatalabb generációt is meghódította, köszönhetően az olyan új sztároknak, mint Carrie Underwood, Miranda Lambert vagy a Rascal Flatts. Ezenkívül tovább folytatódik a trend, mely szerint indie zenekarok kerülnek a mainstreambe - vezette a Billboard albumlistáját a Modest Mouse, második helyig jutott a Shins és az Arcade Fire, de Top 10-be került a Wilco és a Spoon is.
Az év tinipunk slágereit Avril Lavigne (Girlfriend) és a Plain White T's (Hey There Delilah) jegyezték, és idén is taroltak az emo zenekarok a Fall Out Boytól a Funeral For A Friendig világszerte, míg megkomolyodva tért vissza a nu-metal címkétől végleg megszabaduló Linkin Park.

A briteknél eszméletlen mennyiségű új gitárzenekar jelezte, hogy mekkora az igény az élőzenére, igaz, ezek egyelőre csak Libertines-rajongásukkal és nemzedéki indulataikkal hívták föl magukra a figyelmet, és még nyitott a kérdés, hogy az Enemy, a Pigeon Detectives, a View és a többiek meg tudják-e vetni majd a lábukat hosszútávon. 2007 új szólósztárjai már inkább valószínűsíthető, hogy velünk lesznek: Mika, Kate Nash vagy Newton Faulkner kapásból a legnagyobb sztárok közé kerültek, míg az X-Factor tavalyi győztese, Leona Lewis egészen biztos, hogy sokáig meghatározó egyéniség marad. Egyébként a listákon még a 2005-2006-os évfolyam eminenseinek új lemezei domináltak (Arctic Monkeys, Editors, Hard-Fi, Kaiser Chiefs, stb.), míg a sokat emlegetett nu rave egyelőre igazán nem tört át, még úgy sem, hogy a Klaxons kapta a Mercury-díjat.

Paul Potts

Ha már nu rave: az idei év még az indie rock és az elektronikus tánczene egyre szorosabb szimbiózisáról lehetett sokak számára emlékezetes, még akkor is, ha a francia Justice, az angol Simian Mobile Disco vagy a német Digitalism igen messze van mondjuk a Klaxons zenei világától, ezeket a zenéket idén mégis így együtt lehetett hallani a jobbfajta bulikban.

Egyébként meg a szigetországban idén ugyanúgy hallhattunk-láthattunk Youtube- és MySpace-sztárokat befutni (lásd Enter Shikari), mint ahogy tévés Megasztár-szerű tehetségkutatóból kinőtt fiatalokat aratni, és akkor nem is beszéltünk még Paul Pottsról, a negyven felé közelítő mobiltelefon-ügynökről, aki a jövő operaénekes sztárja lehet.

Ez a legutóbbi bekezdés persze már nemcsak a britekre érvényes, és ezzel be is zárult a kör, visszajutottunk a cikk kezdetén tárgyalt "forradalmi" változásokhoz, ezért most már nem maradt más hátra, mint hogy minden kedves olvasónknak jó zenehallgatást kívánjunk 2008-ra is, hiszen lehet, hogy az idei év zenei terméséről megoszlanak a vélemények, de azért sok mindent lehet mondani manapság, csak azt nem, hogy jó zenében hiány lenne.