Még mindig a napos oldalon - húszéves a Kispál és a Borz

2007.12.07. 18:59

A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legsikeresebb magyar zenekara, sőt, ha az úgynevezett alternatív szcénára szűkítjük le a választás lehetőségét, akkor nincs is vetélytársa a Kispálnak. Pontosan húsz éve alakult meg ez a túlzás nélkül korszakalkotó együttes, mely két évtizedes fennállását stílszerűen turnéval ünnepli, és ennek keretében szombaton ér majd a fővárosba. Rövid áttekintés a harmadik évtized kezdete apropóján.

A Kispál és a Borz zenekarról valószínűleg már mindent leírtak. Emblematikus figurái korunk magyar könnyűzenéjének, s sokaknak adtak nagyon sokat. Rengetegen szeretik, még többen ismerik, mi újat lehetne elmondani róluk? Talán annyit, hogy húszévesek lettek, az évfordulóra kiadtak egy dupla válogatást, melyet egy ünnepi koncertkörúttal fejelnek meg.

1987-ben pár barát és annak barátja alapította meg a Kispál és a Borzot. Az első koncertjük már a magyar poptörténelem legendáriumának szerves része. A pécsi tanárképző főiskola (ma már bölcsészettudományi egyetem) alagsorában található klubban egymás után kétszer játszották el a szettjüket nyolcvan ember előtt. Változások kora volt, új generáció új ékköve született. A kilencvenes évek elejétől aztán Budapesten is egyre több ember előtt játszottak, ők lettek a hazai alternatív zene első számú együttese, s gyakorlatilag napjainkig azok is maradtak.

A formáció Lovasi András és Kispál András zenekara, főként ők írják a dalokat, Lovasi a szövegeket. Húszéves korszakolásukat legkönnyebben a dobosok cserélődése alapján lehet elvégezni. Az [origo] a 20 éves évforduló alkalmából e korszakolás alapján felidézi az egyes sorlemezeket.

"A Bräutigam-korszak"

Naphoz Holddal (1991)

Bár 1989-ben már felvettek egy demót (Tökéletes helyettes) két mikrofonnal, az igazi első lemezük azonban ez volt. Nagy Feró adta ki 1991-ben, eddigre már ismert koncertzenekarrá váltak. Sodró, lüktető anyag, mely az újszerűségével tűnt ki leginkább, hiszen konkrét zenei előképe nem volt a Kispálnak hazánkban. A dalok klasszikus beathangszerelésben íródtak, a szövegek már itt előrevetítették Lovasi tehetségét és kvalitásait. A tagok többször elmondták, hogy a zenekarban sokkal több volt, mint az a végeredményen hallható, de az akkor még nem ismerték a stúdiótechnika különböző csínját-bínját. Sok rajongó számára a mai napig ez a legjobb lemezük, olyan klasszikusokkal, mint a Húsrágó, hídverő, a Forradalmár vagy a Szőkített nő.

Föld, kaland, ilyesmi... (1992)

Egy évvel később, 1992-ben jelent meg a második albumuk, mely gyakorlatilag az előző hangzásvilágát viszi tovább még kiforrottabb dalokban és szövegekben. Nehéz megmagyarázni, hogy ezek az egyszerű dallamok, ütemek mitől működnek, hiszen nincs itt semmi túlbonyolítva, csak jönnek egymás után a slágerek, amelyeket a mai napig kívülről fúj egy generáció. Már a nyitó Autók a tenger felé című számban elkap Kispál András egyedi gitárjátéka, s ez a lemez végéig kitart. A mindössze 36 percbe 13 dal fért bele, többségük 2 perc körüli. Az előző lemezre jellemző sodrás tehát továbbra is az album legfőbb erénye, s egy-egy dalban tetten érhető a Nirvana hatása is. A legjobb pillanatok a korongról: Autók a tenger felé, A következő buszon, A rétek halványak.

Ágy, asztal, TV (1993)

A zenekar ekkorra az egész országban a legsikeresebb koncertzenekarrá vált, s ez a lemezeladásokban is megmutatkozott. Az Ágy, asztal, TV-vel azonban nem váltak a siker áldozatává, s az sem fogta vissza a zenekart, hogy ez volt a harmadik lemezük három év alatt. A mai napig a zenekar kedvenc lemeze (az előzővel karöltve) a korai korszakból. A dalok itt már valamelyest bonyolultabbak és hosszabbak is. A szövegek komorabbak, mélyebbek. Az eddigiek közül ez a legprofibb hangzású lemez, melyért Dorozsmai Péter felelt. A dalok hangszerelése is eltért az eddig megszokottól, új hangszerek bukkannak fel (akusztikus gitár, billentyű). Az anyag legjobb pillanatai: Levesek porból, Zsákmányállat, Ágy, asztal, TV.

Húsrágó, hídverő


Sika, kasza, léc (1994)

Ha a lemezcímet olvassuk, az együttes megmaradt a szokásos formánál: három szó ez is, de ez már három sokatmondó szó. Fanyar irónia, és azóta szállóigévé vált. Ezúttal sem volt megállás, nem iktattak be pihenőévet, szokatlan termékenységgel írták dalaikat, melyek nem mentek a minőség rovására. Mégis korszakhatárhoz értek, megtorpantak. Kiderült, hogy az új ritmusképleteket Bräutigam nem tudja feldobolni, így az album jó részét az Andersenből ismerős Kiss Attila játszotta fel. A lemezre kerültek dalok az 1989-es demóról is (Jutka, Kicsit feldob, Napos oldal), melyek gyakorlatilag az egész anyagot a vállukra veszik.

Ül (1996)

Ez volt az első lemez, melyen játszott Dióssy D. Ákos  is billentyűs hangszereken, sőt Vittay Ferenc is csatlakozott másodgitáron, míg Bräutigamot ugyan visszavették, de ez volt az utolsó lemez vele. A korongon végleg felforgatták a hagyományos Kispál-soundot. Korábban nem hallott effekteket, torzított éneket alkalmaztak, felrúgták a megszokott dalképletet. Az album egésze pocsékul szól, ekkor teszteltek ugyanis egy vadiúj stúdiót. Olyan elemekkel bővült a Kispál-repertoár, melyek korábban nem voltak jellemzők, elég itt az számítógépes alapra írt intróra gondolnunk. Összesen 17 dal került a lemezre, melyre utólag azt mondhatjuk, hogy a kevesebb több lett volna. Lovasi szövegtémái nem változtak, bár a szerző itt-ott már talán túlságosan is a metaforák kibogozhatatlan világába temetkezik. Legjobb dalok: Űrrock, Gyónás, Dal elalváshoz.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK