Az egészséges életmód jót tesz a színháznak

Nagy Ervin csíkos fürdődresszben flangál, Csányi Sándor áruló indián lesz, lottyadt seggek vonulnak a Nemzeti Színház színpadán. Közben kiderül az is, a karfiol és a fitnesz előreviszi a magyar színházat. Ez az év is eltelt, vidékre sajnos most sem jutottunk el. Szubjektív színházi élményeink szuperlatívuszokban.

A LEGHEROIKUSABB KUDARC
Botho Strauss: A park
Rendezte: Alföldi Róbert
Nemzeti Színház

Érezhetően erősebbre sikerült az Alföldi-éra idei éve, mint az előző, és ez főként azoknak az előadásoknak köszönhető, amelyekkel a Nemzeti Színház a fiatalabb korosztályok felé nyitott: a János vitéz, a Bánk bán junior, a Berzsián és Dideki úgy tűnik, tetszett az embereknek. A felnőtt közönségnek szánt, nagy formátumú produkciók már nem jártak így. Botho Strausst (A park) a Nemzeti Színház színpadára vinni, ez Alföldire vall. Merész választás, sőt utólag már hősiesnek is tűnik, bár a nézőtéren kínlódva ültünk. "Tetszik", "nem tetszik", ilyesmiről ennél az előadásnál nem lehet beszélni: csak borzaszt. Persze Alföldi, hogy rászolgáljon fenegyerek hírére, jó sok szexet és még több pucér embert zsúfolt az előadásba.

A német kortárs szerző darabja a Szentivánéji álom nihilista, végsőkig kiábrándult újraírása, Shakespeare szereplőgárdájának mai mása rémülten bolyong a parknak gondolt őskáoszban, a néző meg csak néz tágra nyílt szemmel a kuszaságban. A bonyolult, nehezen követhető filozófiai darabot Alföldi Róbert nem sietett előzékenyen a néző tányérjára tenni, ő látványos képekben és kompromisszummentes metaforákban gondolkodik, ezeket aztán mindenki értse úgy, ahogy tudja. Látványos színpadkép, impozáns díszletek gondolkodtatják el az embert, hogy mennyit költöttek arra az előadásra, amit érthetetlensége miatt csak keveseknél kísér katarzis. Emlékezetes talán csak a két német házaspár bizarr szerelmi sokszöge és Makranczi Zalán hátborzongató bikaüvöltése marad, de a bőrkabátját nyitogató Nagy Mari látványa álmunkban se jöjjön elő.

+ + +

A LEGSZÍVDERÍTŐBB MEGLEPETÉS
Julian Crouch-Phelim McDermott-The Tiger Lillies: Jógyerekek képeskönyve
Rendezte: Ascher Tamás
Örkény Színház

A pletyka szerint saját színésztanítványai is megdöbbentek Gálffi Lászlón (képünkön), aki a Jógyerekek képeskönyvé-ben teljes átalakuláson esett át. Aki A mizantróp-ban unalmas volt és színtelen, itt fehér púderrel az arcán elképesztően virtuóz módon bohóckodik, és csodálatos átváltozásával még akkor is magára vonzotta a tekintetünket, amikor éppen egészen máshova kellett volna figyelni. Az előadás jól eltalált, fantasztikus rémmese: sok játékos ötlet, művészi teljesítmény rakódik egymásra. A humor pedig nem kellemkedik, hanem üt és vág: kacagtató módon haláloznak el a csintalan gyerekek.

+ + +

A LEGINKÁBB TÚLÉRTÉKELT ELŐADÁS
Kárpáti Péter: Szörprájzparti
HOPPart Társulat

A Szörprájzparti csupa pozitív kritikát kapott (például), ezért aztán megelőlegezett bizalommal gubbasztottunk az Astoriához közeli lakás padlóján, és alaposan le is esett az állunk, amikor egy széteső, unalmas, helyenként kifejezetten kínos produkciót kísérhettünk figyelemmel. A szívünk összefacsarodott a remek, cseppet sem amatőr színészekért (a kirobbanóan tehetséges ex-krétakörös Nagy Zsolt, és két HOPPartos partnernője: Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin), ahogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált, a kezdeti jó ötleteket (találka az aluljáróban, a meglepetésbuli álcája, családias hangulatú lakásszínház) lassan maga alá temetik a rossz ötletek, az improvizációként elővezetett ötlettelenség. Annyira égbekiáltóan hiányzott ide egy jó sztori és főleg az egymásra tromfoló, frappáns, életszerű dialógusok, hogy egyszerűen nem értjük, hova tette a szemét az a sok, amúgy szigorú ítész. A végén menekültünk a tetthelyről, és azon morfondíroztunk, hogy ha ebből egy mai abszurd drámát akartak kanyarítani, akkor oké, elhisszük, de azért meg felcaplatni volt kár a sokadik emeletre.

+ + +

A LEGINKÁBB MEGOSZTÓ DARAB
Lars von Trier - Christian Lollike: Dogville
Rendezte: Anger Zsolt
Bárka Színház

Népszerű anyag, látványos megvalósítás, tanulságokkal teli történet. Ez egyik oldalról túlhajtott, idegesítő hatásvadászatnak is tűnhet, másik oldalról mesterien kitalált, újszerű feldolgozásnak - kinek mi. Egyik előadásról sem hallottunk / olvastunk ennyi egymásnak ellentmondó véleményt, mint az Anger Zsolt rendezte Dogville-ről. A modern zene (Lovasi András és a Kiscsillag) és a klipszerű gyors váltások osztják meg leginkább a nézőket. Persze, persze, kétség sem fér ahhoz, miért van szüksége a magyar embernek a kirekesztésről és idegengyűlöletről szóló magyarosított tanmesére. Parabolából stilizált show lesz Anger kezében, erős fényhatásokkal, hangkulisszával, az is erősíti az összhatást. Angernak, akit morcos boncmesterként ismerhettünk meg A nyomozó-ban, megvan a maga pregnáns rendezői stílusa, az bizonyos. Ez valakinek tetszik, másnak meg nem. Nekünk most éppen nem, inkább berakjuk a lejátszóba Lars von Trier filmjét.

+ + +

A LEGNAGYOBB TÖMEG
Arthur Miller: Istenítélet
Rendezte: Mohácsi János
Pécsi Nemzeti Színház

A becsempészett komikus betétekről és a sok embert mozgató, grandiózus színpadképekről híressé lett Mohácsi János negyedszázadnyi kaposvári munka után most Pécsett dolgozott, és nem eredménytelenül. Három év után újra Mohácsi-sikerdarab született, nem is egy, hanem rögtön kettő, egyiküket, az Istenítélet-et a POSZT zsűrije az évad legjobbjának ítélte. Mohácsi János legjobb formájában van, a fődíjas Istenítélet hozza az összes olyan elemet, amelyek a Mohácsi rendezéseit jellegzetessé teszik. Arthur Miller a Salemi boszorkányok című műve alapján készült Istenítélet aktuális mondanivalót hordoz, a tömeghisztéria gyűrűzése kerül a nagyító alá egy hatalmasra növesztett társadalmi tablón.

+ + +

A LEGKÖNNYESEBB FINÁLÉ
Bereményi Géza-Kovács Krisztina: Apacsok
Rendezte: Török Ferenc
Radnóti Színház

Valószínűleg másnak nem volt különösképpen szomorú az Apacsok vége, mégis mi egy tavaszi estén azzal vontuk magunkra a figyelmet a nézőtér második sorában, hogy sírva fakadtunk a taps alatt. A darab maga biztosan nem a legsikerültebb magyar dráma, a színrevitel sem a legvirtuózabb a színháztörténetben, mégis valahogy annyira ritkán szembesülünk színházban saját (közel)múltunkkal és történelmi tévedéseinkkel, hogy sokkoló erővel tud hatni, ha mégis. Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabjában igaziból nem az a lényeg, hogy megtudunk néhány dolgot az indiánosdiba menekülő magyar értelmiségről. Nem. Hanem az, hogy Csányi Sándor helyébe képzelve magunkat, megmérettethetjük magunkat: mi vajon mit választottunk volna. Az előadást belengő szent együgyűség, gyermeki naivitás (amit a diafilmezés és Gauder Áron animációi is erősítenek) még tragikusabbá teszi az amúgy sem vidám véget. Török Ferenc, a Moszkva tér és más filmek rendezője most először próbálta ki magát színházban. Szerintünk jól tette.

+ + +

A LEGMEGBÍZHATÓBBAN JÓ ELŐADÁS
Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő
Rendezte: Zsámbéki Gábor
Katona József Színház

A Katona társulata vérprofi, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Zsámbéki Gábor rendezte Mesél a bécsi erdő című előadás, amelyben egyszerűen minden mozdulat és fintor remekbe szabott. Nem véletlenül: a színház színe-java összezsúfolódik a darabban Fullajtár Andreától Elek Ferencig. A dráma maga a harmincas évek Ausztriájában játszódik, válság és a szárnyát bontogató fasizmus adja a hátteret a nyomasztó szerelmi történethez. Zsámbéki nem próbálja meg aktualizálni a történetet, de persze nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, miért a választás. Az érdekes karakterektől hemzsegő Ödön von Horváth darabja jó alapanyag a briliáns katonás színészeknek - egyszóval itt minden klappol. Külön öröm az eddig többnyire csak karakterszerepekben feltűnő, de azokat zseniálisan alakító Rezes Juditot egy ilyen, alkatától eltérő főszerepben látni. És akkor még a csíkos fürdődresszben pompázó Nagy Ervinről még nem is beszéltünk!

+ + +

A LEGSZEMTELENEBB RENDEZÉS
Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése
Rendezte: Zsótér Sándor
Örkény Színház

Az Állítsátok meg Arturo Uit!, vagy ahogy Ungár Júlia fordítása szól, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése is egy tipikusan olyan dráma, melyhez egy megfelelő Hitler kell. Márpedig jó Hitlert nem terem minden bokorban, ugye. Arra végképp nem gondolnánk, hogy a fasiszta diktátor szerepét egy törékeny szöszire, ez esetben Kerekes Évára osztják, de ha megnézzük az Örkény Színházban bemutatott előadás színlapján, hogy a rendező Zsótér Sándor, egyből megértjük a döntést. Zsótér nem először cseréli fel a nemeket, játszat nővel férfit. Brecht emigrációja idején írt tandrámája Hitler felemelkedéséről szól, a chicagói zöldségárusok és az őket terrorizáló gengszerek képében elbeszélve. A rendező ezt a zöldség-ügyet annyira szó szerint veszi, hogy egy agyvelő formájú karfiolt tesz a színpad közepére. Az elkeseredett zöldségkereskedők élére Arturo Ui áll, aki azt ígéri, kivezeti őket a karfiolválságból. Elvileg. Gyakorlatilag viszont egy kegyetlen diktatúra veszi kezdetét. Zsótér nem az a fajta rendező, aki kikacsintásokkal operál, és jól a szánkba rágja a darab mondanivalóját. Ő inkább pontos szövegértelmezésével, megfelelő színészvezetésével, és nem utolsó sorban pazar színpadképével mesél korunk rothadásáról.

+ + +

A LEGKONZERVATÍVABB FORRADALOM
William Shakespeare: Othello
Rendezte: Eszenyi Enikő
Vígszínház

Talán a legjobban várt előadás volt az évben a Vígszínház Othelló-ja: mindenki kíváncsi volt, mennyire újít be Eszenyi Enikő, aki már jelezte az Augusztus Oklahomában-val, hogy hamarosan új szelek fújdogálnak a Szent István körúton. Felemás lett az eredmény. Az bizonyosan kiderült, hatalmasan nyomasztóan nagy ez a Vígszínház. Nehéz betölteni a teret az arc finom rángásaival, amelyek pedig a színjátszás lényegét alkotják, és amire igazán élvezet figyelni. Nagy Zsolt és Fekete Ernő, akiket egészen más színházi hagyományból hívott át a két főszerepre Eszenyi, megtesznek minden tőlük telhetőt (ami sok), de karizmájuk hatótávolsága az oldalpáholyokat és a zsöllye huszadik sorát már alig éri el. És Othello jól ismert története sem tartogat sok meglepetést, az előadás nem értelmezi újra a drámát, viszont van benne a végén - mintegy kárpótlásképp - egy izgalmas akrobatikus elem, azon elrágódunk hazafelé menet.

+ + +

A LEGFÁJDALMASABB CSALÓDÁS
Edna Mazya: Kisded játékok
KOMA Társulat

Tavaly az év felfedezettjeiként és reménységeiként ünnepeltük a Zrínyi Gál Vince vezette, fiatalokból álló KOMA Társulatot, főként a Plazma, illetve Idill című előadásaik miatt. Idei évük eltévelyedett amatőröknek mutatta őket (a szintén idén bemutatott Fédra Fitness nem KOMA-produkció, csupán néhányan szerepelnek benne). A Kisded játékok idétlen és súlytalan; egy kamaszcsoport nemi erőszakba fúló évődését mutatja be minden különösebb szcenikai vagy színészi ötlet nélkül. Színház helyett viszik is körbe az iskolákban, lelepleződött a szándék: osztályfőnöki duplaórákra kigondolt vákuumcsomagolású tanulságot gyártottak, tizenévesek számára. A frissen bemutatott SZJ 9231, avagy a művtev vége című előadásról meg ne is beszéljünk. Hiába jó az alapötlet, ha a színészek össze-vissza csetlenek-botlanak a színpadon.

+ + +

A LEGJOBBAN ELSÜLT ÖTLET
Tasnádi István: Fédra Fitness
Rendezte: Tasnádi István
Orlai Produkciós Iroda

Tasnádi István Fédra Fitness című drámája ex-krétakörösök és a KOMA legtehetségesebbjeinek előadásában. Felhorkanva vettük tudomásul, hogy a POSZT-on ignorálták a teljesítményt, és ha a Színikritikusok Díja meg nem menti a mundér becsületét, most összeállításunkban a leginkább alulértékelt előadás díját szavaztuk volna neki. Tasnádi a Krétakörnek annak idején átdolgozta a mostohafiába szerelmes Phaidra ókori történetét, de mégsem lehetett elégedett Schilling rendezésével, mert most újra elővette, továbbfejlesztette, végül megrendezte a darabot. A rendezés nagy ötlete a fitnesz beépítése az előadásba. Első hallásra talán idétlenül hangzik, hogy a színészek végigtornázzák a darabot, de a fitneszterem, mint helyszín teljesen más szintre helyezi a történetet: olyan lesz tőle a régi dráma, mintha mai szappanopera lenne - pontosabban annak szórakoztató paródiája. Külön kiemelnénk Katona Lászlót, aki a Minotaurusz szerepében csodálatosan bőg.

+ + +

A LEGGYÖTRELMESEBB MELLÉFOGÁS
Vinnai András: Vakond
Rendezte: Gothár Péter
Katona József Színház

A Vakond-ot ugyanaz a Vinnai András írta, aki a Ledarálnakeltűntem-ben is közreműködött (Bodó Viktorral), ám amíg abban Kafka a nézők által jól ismert története (A per) összefogja a szürreális kabarét, addig itt semmi sem fékezi az ámokfutást. Szemészorvos érkezik az isten háta mögötti amerikai kisvárosba, meghal egy nő, aztán elvesztjük a fonalat, és nem is találjuk meg többet: abszurd jelenetek sorakoznak számunkra érthetetlen egymásutánban. Nem is tudjuk egy épkézláb mondatban összefoglalni, miről szól a darab. Hozzáidomul az orvos elmeápolt betegeihez? Valami ilyesmiről lehet szó. Pedig komoly erőfeszítéseket tettünk, hogy megértsük, de kudarcot vallottunk. Nem csak mi: "feszengő, tanácstalan színészek, pazarlóan drága, diszfunkcionális díszlet, szolid unalom, bosszankodás", "jobb sorsra érdemes színészek vergődnek", "nagy katyvasz" - színházi fórumból idéztünk. Meg is bukott a darab: pár hónap után levették.

+ + +

A LEGNAGYOBB LUFI
Tasnádi István: Kupidó
Rendezte: Tasnádi István
Orlai Produkciós Iroda

Érthető okokból ültünk be toronymagas elvárásokkal az előzetes reklámszpotokkal hájpolt Kupidó-előadásra: Tasnádi István szerző az elmúlt években letett néhány figyelemreméltó anyagot az asztalra (Finito, Nézőművészeti Főiskola, Magyar a Holdon, Made in Hungária), emellett a személye és a társulat összetétele elég erős krétakörös áthallást sugallt, ami ugye minden off-Nagymező utcai színházbajáró számára erős hívószó. Szintén magas labdának tűnt a téma, a szvingerklub. A saját magunk által nagyra fújt lufi már az előadás során gyorsan ereszteni kezdett, visszatekintve pedig csak egy összeaszalódott színes gumidarabot látunk. Annak ellenére, hogy a rutinos színészgárda (Csákányi, Für, Mucsi, Scherer) elvinnék a hátukon a darabot, többször éreztük úgy az előadás alatt, hogy nincs mit. A szvingerklubban kalandot kereső házaspár közös estéje, és a partit benépesítő, extravagánsnak szánt figurák forgataga a szürke és unásig ismert világunkat akarják leképezni, de az alapanyag miatt olyan klisékkel teszik, amik tényleg csak az újszülöttnek jelentenek újdonságot. Az előadást rendezőként is jegyző Tasnádi mintha túl sokat akarna közölni, de valahogy az az érzésünk, hogy igazából nincs mit.

+ + +

A LEGNAGYOBB MÉDIAÉRDEKLŐDÉSSEL KÍSÉRT ELŐADÁS
Erid Idle-John du Prez: Spamalot
Rendezte: Szirtes Tamás
Madách Színház

Az RTL Klub mindenki által ismert Fókusz című műsorában legalábbis nem mindennapos a színházi téma. A Spamalot mégis többször szerepelt a műsorban, és még tucat egyéb médiafelületen is, egyszóval minden rendes magyar ember, ha akart, ha nem, tudomást szerzett az előadásról. Ha egyáltalán lehet mondani egy színházi produkcióról, hogy a csapból is folyt, akkor az a Spamalot. Eric Idle, az egyik Monty Python-tag találta ki, hogy bő harminc évvel a Gyalog galopp megszületése után fel kellene már eleveníteni az akkori sikert. Ha valaki Londonban él, hamar eszébe fog jutni a megoldás: musicalt kell a kultfilmből farigcsálni, miért ne. A Madách Színház előszeretettel vásárolja meg külföldön sikert aratott musicalek jogait, hogy aztán itthon saját rendezésű (ún. non-replica) változatot gyártson belőlük. A Spamalot-tal is a bevált recept szerint jártak el, a produkciót magabiztos kézzel állította színpadra a Madách Színház direktora, Szirtes Tamás. Végy sok sztárt (Hujber Ferenc, Feke Pál, Szervét Tibor), profi díszletet, jópofa jelmezeket, és kész a menü. Igazságtalanok lennénk, ha nem emelnénk ki Hujber Ferit, aki a meleg herceg szerepében megmutatja, hogy van humora. Szőke parókában, pomponos rózsaszín hálóingben olyan áldatlan hangon vinnyog, hogy öröm nézni.

Az Arturo Ui-ról szóló részt Szigeti Orsolya írta, a Kupidó-ról Gricz István mondott véleményt.