A legviccesebb srác minden társaságban

Snoop Dogg rengeteget keres azzal, hogy mindenre szarik, és ezt nagyon szórakoztató módon teszi. Kár, hogy rákattant a reggae-re.

A képre kattintva még több fotó látható Snoopról és közönségéről

Azért Snoop Doggra egy ideje nem úgy gondol az ember, mint szenzációs rapperre, hanem mint egy szórakoztatóipari mágnásra, akinek kábé a kisujjában van a szakma. Nem sok rapper vállalt valaha annyi közreműködést mindenféle számokban, mint ugye Snoop Dogg, viszont ő ettől nemhogy megkopott volna, hanem egyedül is erősebb - és mellesleg gazdagabb lett. Legalábbis mindenben erősödött, ami nem feltétlenül a rapperséghez, hanem a szórakoztatóipari szakmunkássághoz elengedhetetlen: hatalmas slágereket kapott és rengeteg híres barátot. Snoop Dogg is érezhette, hogy ebben a jófejkedésben nincs sokkal több, úgyhogy hamarosan már Snoop Lionként ad elő reggae-dalokat. Aztán vagy összejön, vagy nem.

Snoop Doggot egyébként nem nagyon kell, hogy érdekelje az egész. Kevesen építettek nála jobban karriert abból, hogy elmondják, hogy milyen hatalmas nagy királyok, mennyi pénzük van, hány csajjal veszik körbe magukat és miért. Hát például azért, mert rohadt gazdag. Miközben az utóbbi évek rapvilágának legnagyobb előadói megállás nélkül panaszkodnak, például arról, hogy milyen nehéz megélni a sikert, addig Snoop Dogg számai csak erről szólnak. Nyilván mindenkinek vannak történetei hatalmas autós, öntörvényű férfiakról, felpumpált mellű nőkről, és általában az éjszakáról, ahol állítólag mindenkit csak az érdekel, hogy mennyire tudsz villogni, még akkor is, ha csak a szomszéd kocsma egyik pultosa, vagy a szomszéd szalon egyik műkörmöse is vagy. A szombat esti koncerten kiderült, hogy ennek a világnak igenis van elérhető plafonja, és ezt maga Snoop Dogg állította fel.

A képre kattintva még több fotó látható Snoopról és közönségéről

Mielőtt kiért volna a színpadra, felcsendült többek között a Carmina Burana, aztán nem sokkal később már egymást érik a legnagyobb Snoop Dogg-slágerek. A színpadról sajnos megint el lehet azt mondani, hogy kábé annyira erősen szól, mintha megállna mellettünk a pirosnál egy feltuningolt kis Golf, és abból ordítana át a zene. Ebben a kultúrában viszont ennek is megvan az értelme, a Snoop-koncert ettől nem igazán veszít az erejéből, mert mindenki kihajolós, hadonászós dalokként ismeri ezeket a számokat, amikbe bármelyik partiestén beleszaladhatunk a körúton.

A ceremóniamester, azaz maga Snoop Dogg hagyományosnak tűnő szerkóban érkezik a színpadra, csak éppen csillogó gyűrűkkel és egyéb csillogó kiegészítőkkel. Mellette fellép egy csomó mc, akiknek elvileg az lenne a dolga, hogy feltüzeljék a közönséget, ehhez képest alig kapnak szerepet. Néha belemagyaráznak a számokba, de korántsem szántják fel a színpadot. Emellett időnként egy-két táncos lány kóvályog fel, akikre alig adtak ruhát ebben a hidegben. Viszont - mint azt egy szám ki is fejti - ez a hatalmas slepp is csak a Snoop-figurát erősíti. Elhangzik többek között a Sweat, ami alatt egy kutyamaszkos statiszta egy hatalmas dzsointot hoz a színpadra; az eredetileg Katy Perryvel közös California Gurls alatt pedig végig bohóckodnak vele; nem sokkal később megkérdezi, hogy valaki nem szívna-e. Erre sajnos egy lassabb reggae-szám következik, amit nemsokára már Snoop Lionként fog előadni; de csak az derül ki belőle, hogy a reggae-vel ebben a formában 2012-ben nem érdemes foglalkozni. Nem sokkal később egy karlengetős szám következik, aztán az I Wanna Fuck You hozza vissza az erőt a koncertbe. Azt az erőt, amitől mindenki úgy érezheti, hogy bejött neki az élet, egy kis White Party, egy kis bolyongás a Hajógyárin, egy lefulladt feltuningolt autó, vagy nagyobb mellű csaj, ilyesmi.

A képre kattintva még több fotó látható Snoopról és közönségéről

Snoop Dogg tényleg bikaerős összeállítással érkezett, többek között elhangzik a Justin Timberlake-kel közös Signs is, úgyhogy Timberlake csillogásából és varázsából is hullik ránk egy kevés; viszont az az egy-két reggae-s szám sajnos pillanatok alatt képes megölni a bulit. A koncert végére például egy olyan számot választottak, ami többek között a We Are The Worldöt juttatja eszembe, és aminek naiv hippiségével viszonylag nehéz összeegyeztetni a korábbi drogos, pinázós világot. A szám végére mindenesetre ezüstös konfettiket lőnek fel a hangosító pultból. Aztán előkerült még egy Bob Marley-klasszikus is, amit csak neki lehet elnézni, ha másért nem, hát azért, mert évtizedek óta masszív fűfogyasztó, és mert egy csomó országból kitiltották az utóbbi időben illegális szerbirtoklás miatt.

A képre kattintva még több fotó látható Snoopról és közönségéről

Itt volt tehát Snoop Dogg, aki évek óta abból keres milliókat, hogy kurvára szarik mindenre; nem akar mindenféle nehezen elképzelhető rangot kivívni, és hiába keresi az egyik legnagyobb lóvét, semmi mást nem csinál, csak folyamatosan szív - és akit valószínűleg rohadtul követne mindenki. Ezért az elérhetetlen gazdagság ellenére mégis ő a rapper, akivel a legszívesebben leülnék beszélgetni; aki közvetlenségének (vagy hihető álközvetlenségének) köszönhetően valószínűleg a legviccesebb srác lenne bármelyik társaságban. A szórakoztatást pedig szinte mindenkinél jobban csinálja. Ekkora tömeg idén még nem volt a nagyszínpad előtt, és Snoop Dogg akkor is simán megérdemelte ezt, ha nemrég lépett fel a Soundon, vagy előtte néhány évvel saját koncertet adott az Arénában. B+