Amíg vakít a lézer - Todd Terje és Avicii a Balaton Soundon

Olyan dolog történt a Balaton Sound első napján, amire magyar fesztiválon kevés példa volt eddig: egy időben több érdekesnek nevezhető előadó is fellépett. Miközben ugyanis a hiphop Beatlese, a Wu-Tang Clan nyomult a nagyszínpadon, egy kisebb terepen, a Telekom Teraszon a kritikuskedvenc Todd Terje DJ-zett. Megnéztük őt, és a nyitónap sztárját, Aviciit is.

Én nem mindig lelkesedtem Todd Terje zenéjéért; akkor döntöttem el véglegesen, hogy meg fogom nézni, amikor nemrég kihozta Strandbar című számát. Úgy képzeltem, Todd Terje majd végig ügyesen építkezik, és egy csúcspontra fogja kihozni a szettjét. Valahogy úgy, ahogy abban a számban van: hatalmas királyság, ahogy folyamatosan kerülnek rá a különböző rétegek; apró fogásokkal, de folyamatosan képes emelni a feszültséget; a zongora akár kínos is lehetne, de nála egyáltalán nem az - és persze a legjobb nyári hangulatot hozza. Olyat, ami tökéletesen illeszkedik egy fesztiválhoz, ahol tavaly még műanyag pálmafák álltak a vízparton. Ehhez képest viszont minden tök másképp alakult.

Todd Terje a Balaton Soundon Fotó: Hajdú D. András - Origo

Todd Terje úgy állította össze a szettet, ahogy például a napilapokat szerkesztik: elől vannak a komoly dolgok, a politika, a gazdaság és a végén a szórakoztatóbb rovatok, mint amilyen a sport is. Deep house-szerűséggel meg persze a nevével összeforrt űrdiszkóval kezdett, aztán fokozatosan puhult. Amikor a basszus önmagában elfáradt volna, akkor vagy begyorsított, vagy került rá valami zenei csillogás. Végül jöttek az énekes részek. De nem volt egyenes és mindig egyértelműen fokozatos az építkezés, ennél ravaszabb és - miközben végig táncos maradt - okosabb volt a szett. Előkerült például egy acides kitérő, aztán techno, majd vissza innen tért vissza az űrdiszkóhoz. Mindez nem a műanyag pálmafás Balatont idézte meg, hanem egy fagyosabb vidéki diszkót. Azt hittem volna egyébként, hogy a Wu-Tang elviszi az embereket, de tele volt a terasz, és azok is megálltak is kicsit bámészkodni, akik csak átmenőben voltak. B+

Az este sztárfellépője Avicii volt. Mielőtt beindult volna a show, fehér fényekkel pásztázták a közönséget; kicsit távolabbról úgy nézett ki, amikor szökevényt keresnek egy börtönös filmben. Avicii aztán nem szarakodott, folyamatosan nyomta a legnagyobb slágereket, amiket az emberek önfeledten ordítottak vele. Ebben a fellépésben persze nem a zene volt a legnagyobb dolog, hanem a fények, amik nélkül az egész rohadtul nem működött volna. Nagyon királyul megcsinálták idén a nagyszínpadot, tényleg állandóan villódzott valami, úgyhogy kissé buta tekintettel simán rá lehetett kapcsolódni. A fellépés csúcspontját nem valamelyik gigasláger megérkezése hozta, hanem amikor megjelentek a zöld lézerek.

Avicii közönsége a Balaton Soundon Fotó: Hajdú D. András - Origo

És ennél többet aligha lehetett volna várni. Az örök kérdés úgy hangzik, hogy ezek a dj-k tényleg csak a play gombot nyomogatják-e koncertek alatt, vagy rendesen dolgoznak is. Ebben az esetben aztán tényleg tök mindegy: baromi szuggesztív és nagyon látványos volt az egész, és mindenki úgy érezhette, hogy megkapta a cirkuszt a pénzéért. Aviciitől pedig roppant figyelmesen próbált időnként úgy csinálni, mintha ez tényleg valami komoly kortárs elektronikus bemutató volna: előkerültek robotrockos részek és pittyegős-buborékolós techno, rengeteg house-szinti futott, a Basement Jaxxet is sikerült megidéznie. A szupersztár dj maga a háttérben azzal szórakozott, hogy robotmozgással integetett az embereknek, ezzel pedig tényleg teljes volt a műsor. Amíg a lézerek vakítottak, nem lehetett belekötni a fellépésbe. B+

Avicii a Balaton Soundon Fotó: Hajdú D. András - Origo