Elementáris színésznő, hatalmas mágus, fenomenális, fregmetikus színésznő.
Nagyon-nagyon meg kéne ünnepelni, hogy létezik, él, mozog, dolgozik, és van nekünk ... az Irén" - mondta róla egyszer Garas Dezső.
Psota Irén generációjának meghatározó színművésze volt. 1929-ben született, és már gyermekkorától fogva a színészi pályára készült. Korai fellépéseiben, édesanyja vezetéknevét felvéve, Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és még abban az évben le is szerződött a Madách Színházhoz, ahol egészen 1980-ig játszott. Később a Népszínház, majd a Nemzeti Színház tagja lett, ám a rendszerváltás környékén visszatért a Madáchba. Olyan legendás partnerei voltak a színpadon, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári vagy Gábor Miklós.
Nem számított, hogy vígjáték, tragédia vagy musical, Psota minden műfajban otthon érezte magát.
Első kiugró sikere Brecht Kurázsi mama című darabjában a néma Kata szerepe volt. Alakításába annyira beleélte magát, hogy estéről estére berekedt, noha egy szót sem szólt a színpadon.
A zenés színház is közel állt hozzá, ének- és tánctudása imponáló volt. Számtalan sanzont és dalocskát tett slágerré (Engem nem lehet elfelejteni, Két kicsi kecske, Tibi, te bitang). A butuska Lujzaként évekig állandó szereplője volt a rádiókabaréknak Major Tamás oldalán.
A cirkuszi bohóckodás is jól állt neki,
Ruttkai Évával alkotott bohócpárosuk hatalmas siker volt. Több generáció kedves gyerekkori emléke Frédi és Béni című rajzfilmsorozat, melynek legendás magyar szinkronjában Psota kölcsönözte Vilma, a kőkorszaki háziasszony hangját.
Színpadi fellépései mellett több mint ötven filmben szerepelt. Emlékezetes alakítást nyújtott például púpos Tera szerepében (Ház a sziklák alatt, 1958), vagy a Mit csinált felséged 3-5-ig? című vígjátékban, amelyben Mátyás király feleségét, Beatrixot játszotta. Bordélyházi madámot alakított az Egy erkölcsös éjszaká-ban, a Csárdáskirálynő filmváltozatában pedig ő volt Cecília.
„Egyszer megjegyezte valaki, milyen rosszkedvű vagyok. Azt válaszoltam, hogy én is ember vagyok, miért ne lehetnék szomorú. A boldogság nem valami globális jelenség.
Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész”
- mondta Psota Irén egy interjúban.
2008-ban jelentette meg a Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! című önéletrajzi könyvét, amelyben viharos szerelmi életéről írt, és kedvenc férjével való levelezését is tartalmazta.
Tehetségét sokszor sokféleképpen elismerték: kétszer kapta meg a Kossuth-díjat és a Jászai Mari-díjat is, 1996 óta a Halhatatlanok Társulatának tagja, 2000-ben pedig a Nemzet Színészévé választották.
Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal.