Szőrös alkar és torta a szájban

Ez lesz az a nap, amikor az arcunkról olvadó tortától megrészegültem, révedezve esünk majd szerelembe, de úgy, hogy nem sokkal később a bölcs öregek rántanak le minket a szentimentalizmus tripjéről.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy a mainstream döngölés mekkora utat járt be az elmúlt mondjuk 6-7 évben (nagyjából akkorát mint egy jóllakott óvodás a délutáni kötelező alvás előtt), akkor neki nagyon kényelmes napja lesz. Ugyanis elég csupán annyit tennie majd, hogy elugrik valahová egy viszonylag tartós horgászszékért, és letáborozik vele valahol a Nagyszínpad környékén.

Itt ugyanis egymás után olyan dropistenek cibálják majd az mp3 lejátszót,

mint például a néha dalra fakadó, nem ritkán fura fejpántot viselő, egykori fiúkórus-tag Martin Solveig, vagy az ugyancsak fura tortadobáló kényszerrel már évek óta küszködő Steve Aoki.

Ha azonban a mai napon csak egyszer tudnának a Nagyszínpad közelébe keveredni, akkor az legyen majd abban az időben, amikor Robin Schulz bulizik. A német srác két éve pörgött fel igazán, amikor egyre másra elkezdett világslágerré váló remixeket gyártani. Tulajdonképpen bravúr, amit a csávó csinál, hiszen saját szerzemények nélkül lett sztár. Elég csak a 'Prayer in C" c. himnuszra gondolnunk, amely az eredeti szerzők, vagyis Lilly Woodék nevét is megismertette a rokonokon túli világgal. Meg aztán ott a szintén remix 'Waves', amelyért még Grammy-re is jelölték.

Szóval ezzel a fiúval mindenki jól jár.

Rossz hír a hírnévre vágyó zenészeknek, hogy úgy fest, most már saját kútfőből dolgozik. Legalábbis legutóbbi slágere a 'Sugar' már nem egy remix.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Aki miatt viszont bármilyen körülmények között fontos ott lenni ezen a napon a Sound-on az a Lost Frequencies fedőnevet viselő úriember. Bár az is igaz, hogy ő egyenesen Belgiumból érkezik hozzánk, sőt, múlt héten Sopronban is járt, a VOLT-on. Szóval, ha valakinek őszintén és szívből hasogat még mindig a szívében az a négy darab gól és egyszerűen képtelen elvonatkoztatni, akkor inkább meneküljön. Pedig hát a Heinken Beach-en

olyan léleksimogató muzsikák hangfoszlányai úsznak majd tova az északi part felé a Balaton hullámain,

mint például az 'Are you with me', vagy a 'Reality'. Szerelmi bánattal viszont még őt is érdemes kihagyni, mert könnyen sűrű könnytenger dagadhat a magyar tenger partjainál.

Na, de a gátlástalan nosztalgiavadászoknak, veteránoknak egy akkora falatot kínál ez a nap, hogy hajnal magasságban, bátran frissen pumpált izmaikra tetováltathatják az igen szolid "#ennyikeh" kifejezést. Maga Paul Van Dyk jön el hozzánk az égből (vagy az egyszerűség kedvéért hívjuk most csak Hollandiának). Többször választották a földkerekség legjobb lemezlovászának, Grammy-díjat is gyűjtött már, negyed évszázada fáradhatatlanul pörget és nyomkod. A trance-nagykövet a Telekom Arénában tart audienciát.

Azt szokták mondani, hogyha már úgy érezzük, hogy egyszerűen nem bírjuk tovább a megterhelést, akkor toljunk még rá. Úgyhogy mi zárásként még javasolnák a dárenbéz magyarországi helytartójának, a bulik nagyapjának, a dj-k dj-jének szettjét a Sound and Bass Stage powered by Bladerunnaz színpadon. Hiába füstöl hétről-hétre a Corvintető, Dj Palotai

egy olyan alapvetés, korlenyomat, hogy legalább az életben egyszer muszáj őt élőben is látni.

Ha pedig erre mondjuk pont Zamárdiban lesz lehetőség, akkor ott.