Kulissza 11. Mensáros László, a színész, akit kétszer is lecsuktak, majd egy fél város kereste a rózsafüzérét

A huszadik század egyik legnagyobb hatású honi színésze volt, akinek folyamatosan kétségei voltak tehetségét, hivatása értékeit, magánéletének számtalan vonatkozását illetően. Kétszer járta meg a börtönt, majd a pályára visszajutva, a kételyeinek is narratívát adó a XX. század című önálló estje emberek ezreinek jelentett fogódzót a Kádár-világban. Gyermekei, unokái visszaemlékezéseiből tudható: odaadó apa, nagyapa volt, annyira, amennyire egy hivatásának élő színész az lehet. Halála után másfél évtizeddel hozta nyilvánosságra dr. Czeizel Endre a hozzáírt levelét, amelyben a színész a genetikusnak vallotta meg: valójában a férfiakhoz vonzódott. Az örök kételkedő a XX. század után Arany Jánosról is készített egy összeállítást, élete vége felé pedig harmadikat is tervezett, amelyben még koncentráltabban beszélt volna önmagáról. Már nem tudta színpadra vinni. A kétezres években azonban – családja engedélyével – megjelent az elképzelt est forgatókönyve. Fellini 8 és 1/2 című filmjéből vett részlet zárta volna, amelynek befejező mondatait a főhős, Guido mondja egy száguldó vonat ablakán kibámulva: „...Csak annyi kell, hogy... nem lefékezni... nem ellenállni... Olyan egyszerű... minden jól van, minden jó... Köszönöm, köszönöm mindnyájatoknak..."

Újra börtönben

Téri olyan szigetet varázsolt a színházba, hogy mi azt sem tudtuk, mi a politika, csak a színháznak éltünk. Nekünk nem volt szabadnép félóránk, nem volt szemináriumunk

– mesélte Mensáros László későbbi interjúban.
1956-ban már rendezhet is.

Éppen túl van a Jégeső sem akadály című vígjáték színrevitelén, amikor hírét veszik: kitört a forradalom.

Debrecenben is megalakul a Városi Forradalmi Tanács. A színház vezetősége – mind tagja a pártnak – a párton kívüli Mensárost kéri meg: legyen összekötő a színháziak és az új városi vezetés között. Mensáros vállalja. Higgadtságának, a társulat előtt tartott okos beszédeinek köszönhető, hogy nem történik atrocitás a színházban.
Egyszer ugyan el akarják vitetni a színház vezetése mellett kiálló Mensárost, de az általuk értesített, fegyverrel érkező egyetemisták leintik őket, amikor kiderül: kedvenc Hamletjüket vádolják rákosista elhajlással.
Mensáros részt vesz a munkástanácsok szervezésében is. Hamarosan azonban ágyúzajra ébred, és a debreceniek számára gyorsan véget ér a forradalom. Folyik tovább az élet. A Hamlet színen marad. Mensáros új feladatokat kap a Brassbound kapitány megtérésében és A rágalom iskolájában.
1957-ben filmes felkérések is érkeznek: szerep a Hannibál tanár úr, Bolond Április, Játék a szerelemmel című alkotásokban.

Bolond április - Krencsey Mariannal Forrás: mensaros.hu

Nyári forgatásról hívják be a Budapesti Rendőr-főkapitányságra. Arról faggatják: volt-e nála fegyver a debreceni események idején.

Kiengedik. Ősszel Pestre szerződteti a Madách Színház. Első szerepe a Kaméliás hölgyben Armand, amelyet egy távozó kollégától vesz át. Partnere Tolnay Klári lesz.
Szerepet kap még az Anna Frank naplójában, a Kurázsi mamában és a Mészöly Dezső jegyezte Éva lányában. Eleinte feszélyezve érzi magát a Madách Színház nagyvadjai között. Természetes játékuk mellett a saját színpadi jelenlétét túl naturálisnak gondolja. Ám a többiek – Kiss Manyi, Timár József, Pécsi Sándor – bátorítják. Mégis van mitől szorongania.
Mensáros László mondta évtizedekkel későbbi interjúban: „Kevesen tudják, de az igazi nagy letartóztatási hullám, amikor minket, csirketolvajokat is elvittek, Nagy Imre kivégzése után kezdődött. Várták, hogy milyen hatással lesz az országra. Miután látták, hogy semmilyennel, legalább is kifelé, akkor elszabadult a pokol és a bosszú."
Mensáros Lászlót 1958 augusztusában tartóztatták le, Nagy Imre júniusi kivégzése után. A színész elleni fő vád: szidta a kommunistákat, és részt vett a munkástanácsok szervezésében.

Azzal védekezik: a munkástanácsok szervezése Kádár János tudtával és beleegyezésével történt, és nem a kommunistákat, hanem a Rákosi-rendszert szidta, amelyet Kádár is szidott.

Előbb Debrecenben tartják fogva, ősszel átszállítják a fővárosi gyűjtőfogházba. Ott ül Darvas Iván is. Vele hoznak össze a nevelőtisztek javaslatára egy színházi mozaik-előadást. Mensáros elmondja A dohányzás ártalmasságáról című monológot: „Elfutni messzire, itt hagyni mindent, vissza se nézni. Csak futni, futni (...) csak kifutni ebből a siralmas, unott, szürke, poshadt életből." Smasszer kérdezi feldúlva Darvast. „Ki írta a szöveget?!" Darvas rezignáltan feleli: „Anton Pavlovics Csehov." Az őr lehiggad.
Mensáros László feljebbviteli tárgyalását 1958 decemberében tartották, ügyét visszatették első fokra, a tárgyalásig szabad lábra helyezték. Színpadra nem léphetett, de gázsiját megkapta. Próbál lazítani, egy alkalommal havi gázsit taxiznak el Kiss Manyival a pesti éjszakában.
Az újabb eljárás előtt Tolnay Klári kíséri el a bíróságig. A búcsú előtt még bedobnak egy konyakot a körúti Corso büfében.
A megismételt per során ellene tanúskodó vidéki színészek gyakran bizonygatják: Mensáros közepes tehetségű színész, aki az igazgató „liblingjeként" került helyzetbe. Mensáros László utóbb így összegez:

Az volt az elviselhetetlen, hogy színészi önérzetemben sértettek meg. Ami nálam egybeforrt az emberi önérzettel.

1959 szeptemberében két év két hónap börtönt kap „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételért."

Büntetését az osztályidegeneknek fenntartott, szigorított márianosztrai intézményben tölti.

Kendertilolóban dolgoztatják.

Az odarendeltek esetében előre diagnosztizálható a tüdőbaj, ízületek deformálódása, gyulladása. Mensáros nem ágált, tilolta a kendert.
Még a debreceni fogházban került közös cellába egy plébánossal. Sokat vitáztak. A papi iskolákat végzett színészben a valóság történései megfakították a hitet. Egy nap a plébános azt mondja neki: már csak egy utolsó szőlőszeme, darabka kovásztalan kenyere maradt az anyjától kapott csomagból. Megemlíti: másnap reggel megtartja az utolsó miséjét a cellában. Felajánlja: ha cellatársa akarja, meggyónhat az este, reggel megáldozhat.

Mensáros László megáldozott, meggyónt.

Tolnay Klári idézte fel utóbb:

Laci a rács mögött, mint egy szelíd bárány azt mondogatta: „Megérdemeltem a büntetést. Nem azért, amiért ezek hiszik, mert nem csináltam semmi törvénybe ütközőt. Az egész életemért érdemlem a börtönt, a mások ellen elkövetett rosszért." Laci Isten büntetéseként fogta fel a börtönt, megértően, megbocsátóan és teljesen megszelídülve jött ki.

Mensáros László egy visszaemlékezésében így fogalmazott:

Hogy megváltoztam, az tényleg a börtönnek köszönhető, bár ez nem máról holnapra történt meg. Amikor kiszabadultam, megint csak szabados életet éltem, de akkor már a hitem megerősödött, bennem volt egy mustármag.

Kikkkérem magamnak!

Mensáros László a börtönidőszaka alatt elvált a feleségétől.
Büntetését amnesztiával megfelezték, előzetesben töltött idejét is beszámították. 1960. július 20-án szabadult. A Rutex nevű cég textilraktárában lesz segédmunkás, majd pincérnek áll a margitszigeti Casinóban, utóbb a pesterzsébeti Csiliben.

A textilcégnél a meló szüneteiben felolvasásokat, szövegmagyarázatokat tart a színészt előbb goromba gyanakvással fogadó, ám lassan tanítványként hozzászelídülő munkásoknak.

Pincérként gyorsan elsajátítja a szakma technikai és pszichológiai fogásait. Szép borravalókat kap. Volt színészkollégái is gyakran ülnek be hozzá. Szégyenkezés nélkül bíztatja őket: ne restelkedjenek, ne is fukarkodjanak borravalót adni.
Már tervezi, hogy megszerzi a felszolgálói szakmunkásvizsgát, mikor 1961-ben Berényi Gábor, a szolnoki színház igazgatója társulatához hívja. Berényi Aczél Györgynél járja ki Mensáros számára az újrakezdés lehetőségét. Fő érve a színész mellett: annak három gyereket kell eltartania. Aczél meglepődik: ezt nem tudta.

Csehov: Három nővér - Petényi Ilonával Forrás: mensaros.hu

A szolnoki színház akkori sajátossága: sorra érkeztek társulatába a „politikai hibát elkövetett" pesti hírességek. Mensáros Lászlónak ott lesz életre szóló barátja Somogyvári Rudolf. Három szolnoki évadja alatt eljátssza Glostert a Lear királyban, Tuzenbachot a Három nővérben, Higginst a Pygmalionban. Sok mást.
Mindamellett a szolnoki rádióban egészíti ki fizetését bemondóként. Hangsúlyaival ad sajátos stichet a Kádár-rendszer híreinek. Akkoriban jön divatba, hogy a városi nobilitások vendégelik otthonukban a színház vezető művészeit. Mensárost hívják leggyakrabban: a neki szervírozott ebédek, vacsorák egyben a Kádár-rendszer elleni tiltakozások. A rendszer csatlósai ezért terjeszteni kezdik: Mensáros nem politikai okból, hanem köztörvényesként ült. Egy város mosolyog rajtuk kajánul.
A színész ugyanakkor az éjszakai lumpolásokkal sem hagy fel. Maga is tudja közben: azok az immunrendszernek sem tesznek jót.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!