Kulissza 11. Mensáros László, a színész, akit kétszer is lecsuktak, majd egy fél város kereste a rózsafüzérét

A huszadik század egyik legnagyobb hatású honi színésze volt, akinek folyamatosan kétségei voltak tehetségét, hivatása értékeit, magánéletének számtalan vonatkozását illetően. Kétszer járta meg a börtönt, majd a pályára visszajutva, a kételyeinek is narratívát adó a XX. század című önálló estje emberek ezreinek jelentett fogódzót a Kádár-világban. Gyermekei, unokái visszaemlékezéseiből tudható: odaadó apa, nagyapa volt, annyira, amennyire egy hivatásának élő színész az lehet. Halála után másfél évtizeddel hozta nyilvánosságra dr. Czeizel Endre a hozzáírt levelét, amelyben a színész a genetikusnak vallotta meg: valójában a férfiakhoz vonzódott. Az örök kételkedő a XX. század után Arany Jánosról is készített egy összeállítást, élete vége felé pedig harmadikat is tervezett, amelyben még koncentráltabban beszélt volna önmagáról. Már nem tudta színpadra vinni. A kétezres években azonban – családja engedélyével – megjelent az elképzelt est forgatókönyve. Fellini 8 és 1/2 című filmjéből vett részlet zárta volna, amelynek befejező mondatait a főhős, Guido mondja egy száguldó vonat ablakán kibámulva: „...Csak annyi kell, hogy... nem lefékezni... nem ellenállni... Olyan egyszerű... minden jól van, minden jó... Köszönöm, köszönöm mindnyájatoknak..."

A hatvanas évek elején TBC-vel kezelik.

A kórházba eltöpreng addigi életén. Amire jut, az inspirálja a XX. század című önálló estjét.

Első változatát még Szolnokon adja elő. Hivatalos bemutatója 1963-ban van, az Egyetemi Színpadon. Az irodalmi szövegekből, újságcikkekből, filmes dialógusokból, hirdetésekből összeállított műsor egyedi módon szembesítette nézőit a kor valóságával. Azonnal be is tiltják.

Ám aztán Komlós János, egykori ÁVH-s tiszt, akkoriban a Mikroszkóp Színpad direktora azt javasolja: ne tegyék.

A kabaréknak helyet adó teátrum vezetője azt gondolhatta: Mensáros estje is szelepként szolgálhat, amelyen keresztül kimegy a gőz az emberekből. Tévedett. Huszti Péter írta Mensáros estje kapcsán:

Az Egyetemi Színpad egy kis időre újra templom lett. Az emberek tódultak oda, mint valami kegyhelyre. Látni akarták és hallani Mensáros Lászlót, aki misét celebrált. Különös mise volt! A pap gyónt nyilvánosan.

Mensáros Lászlót 1964-ben Ruttkai Ottó, a Madách Színház igazgatója invitálta színházához. Első feladata főszerep Hubay Miklós Késdobálók című művében. Két évtizedig, nyugdíjba vonulásáig tagja marad a körúti teátrumnak. Olyan alakítások fémjelzik pályáját, mint például az Éjjeli menedékhely Bárója, Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának Sebők professzora, Gyurkovics Tibor Isten nem szerencsejátékos című darabjának paptanára. Vagy Abuzov Kései találkozása, amelyből Tolnay Klárival csináltak legendát.
Ugyanakkor tucatnyi főszerep mellett szép számmal játszott mást is.

Az Éjjeli menedékhely Bárója Forrás: mensaros.hu

Úgy vélte: Madáchos korszaka alatt könyvelték el intellektuális színésznek, aki rezonőrnek jó, de főszereplőnek nem.

Mensáros László gyűlölte az intellektuális színész bélyegét. Galsai Pongrácnak fogalmazta meg a nyolcvanas években:

Én magát a fogalmat sem értem pontosan. A hideg intellektualitás gátakat szab magának; mindig csak a logikáját használja; akkor is mérlegel, amikor intuícióra lenne szükség: s ez a készenlét gyakran tévutakra visz. Én a természetes emberi értelmet dicsérem, amely egy fiatal konyhakertészben éppúgy meglehet, mint a Nobel-díjas atomfizikusban.

Egy másik interjúban arról beszélt, hogy a „töltelék szerepek lesüllyesztették a szürkeség és a rutin mocsarába”. Színészi kedvetlenségéből jelentett kiutat – már idősebb korában - az Isten nem szerencsejátékos főszerepe. Arról meg azt mesélte: kényszerűségből osztották rá, mert az előző három kiválasztott visszaadta a feladatot.

Bálint Andrással az Isten nem szerencsejátékos című darabban Forrás: mensaros.hu

Mensáros László naplójában írta: nagyon megszenvedte a Ruttkai Ottót váltó Ádám Ottó „álszeretetét". Egyebek közt az is bántotta: nem ő a direktor szívéhez legközelebbi színész.
Mensáros László pesti évei alatt is sokat lumpolt. Mindamellett 1968-ban újranősült. Második felesége, Mikes Gabriella, Killy. Az asszony halála után írta naplójában:

Killy meghalt. Lelkiismeret-furdalásom mérhetetlen, felfoghatatlan, mulasztásaim jóvátehetetlenek. Elég zaklatottá tettem magam körül az életet évtizedeken keresztül. Az ember nem menekülhet a múltja elől, még ha gyökeresen szakított vele, akkor sem.

Latinovits Zoltán, Mensáros László és Gózon Gyula színművészek. A felvétel az Aranysárkány című film forgatásakor készült Forrás: Fortepan/Hunyadi József

Mensáros László Madáchos évei elején a XX. század-dal is járja az országot. Ezerötszázszor adja elő. Készül belőle televíziós felvétel is. Mensáros László szerint: rossz. Szerinte a felvétel fizetett statisztaközönsége nem helyettesíthette az élő produkciók reflektív közönségét. Úgy vélte: használt volna estjének, ha a Madách Színház nem csupán két alkalommal engedi falai közé. Vagy legalább – teljesítményét elismerve – nem terhelik túl egyebekkel, amikor még legnagyobb kedvvel járta velük az országot. Több interjújában is megemlítette: sokan hitték, hogy estjeivel komoly többletjövedelemhez jut, de olykor inkább vitte a pénzt – és energiát – a nem kívánt szervezés, az utak költsége; és az adó, melyből akkoriban semmiféle költséget nem lehetett levonni.
Mensáros László idővel kissé kedvét veszítve kínálta már a katarzist a XX. században. Naplójában fogalmazta meg:

Ha szóba jöhetek mint áldozat, nem a szakmának vagyok áldozata, hanem annak, ami a szakmát azzá tette, ami.

Mensáros László ugyanakkor színházi pályafutása mellett végig filmezett is, tévéjátékokban szerepelt.
1967-ben játszotta el Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmjének mérnök főhősét, aki egykori kitelepítése helyszínén létesít művésztábort. Alakításával elnyeri a legjobb férfialakításért járó díjat Mexikóban az Acapulco-i Filmfesztiválon. Mivel útlevelet még nem kaphat, Bacsótól veszi át a díjat. Dühöngve, a rendszert átkozva. Ismételgetve, híressé vált, sok k-val kimondott mondatát:

Kikkkérem magamnak!

Tomanek Nándorral a Nyár a hegyen című filmben Forrás: mensaros.hu

Mensáros László 1972-ben Kiváló Művész, 1978-ban Érdemes Művész lett. A Kossuth-díjat 1980-ban kapta meg. A hatvanas évektől számtalan egyéb elismerést kap, köztük állami nívódíjakat.
A hetvenes évektől utazhatott is, így a XX. század című estje a külhoni magyarság számára is egyfajta etalonná lett.
Mensáros László élete végéig a Gór Nagy Mária Színitanodában tanított. Egykori tanítványa, Várfi Sándor idézte fel: amikor mesterük egy alkalommal úgy érezte, hogy nem figyelnek rá, könnyekre fakadva, zokogva kérte ki magának a viselkedésüket. Diákjai megszégyenülve lapultak a padokban. Mensáros pár pillanat múlva, mintha mi sem történt volna, jókedvtől csillogó szemmel, mosolyogva javasolta:

Na, menjünk ki, tartsunk egy kis szünetet.

Látva diákjai döbbenetét, hozzátette:

Gyerekeim, ez a színészet!

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!