Kisbolygókként keringő nők és technobarokk cunami

Bognár Gyöngyvér és Kocsis Pál

Az Apátlanul (Platonov) és a Bűn és bűnhődés című előadásokkal ért a derekához az idei POSZT versenyprogramja. A Kecskeméti Katona József Színház és a Vígszínház után a Kolozsvári Állami Magyar Színház, az Örkény Színház, a Nemzeti Színház, a szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Proton Színház társulata adja elő az utolsó öt versenyprodukciót.

A Platonov, azaz az Apátlanul Csehov első drámája, amelyben megtalálhatóak bizonyos jegyek, markáns motívumok amelyek későbbi nagy drámáit jellemzik – egyben pedig a leghosszabb drámája is, ha teljes terjedelmében játszanák el,

hat és fél órát tenne ki.

Ezért aztán, ahogy a szakmai beszélgetésen is többször elhangzott, nem létezik belőle két egyforma előadás: minden alkotó megalkotja ugyanis belőle a saját példányát, a saját, egy színházi előadás időkereteibe illeszkedő változatát.

Szűcs Katalin kritikus, Bognár Gyöngyvér (Anna Petrovna), Kocsis Pál (Platonov), Marcz Fruzsina (Szofja) és Koszta Gabriella színművésznő, a POSZT felkért szakértője Forrás: Origo / Csorba Gergely

Szász János a Kecskeméti Katona József Színház előadását nemcsak a modern fordítás használatával, hanem úgy (is) közelítette a mához, hogy „színház a színházban"-keretet adott neki:

a színészek civilben kezdik az előadást,

lassan vedlenek át a karakterekké, és többször előfordulnak kiszólások a darabból.
A főszereplő kiválasztása ennél a műnél talán még annál is fontosabb, mint egy átlagos esetben, hiszen az illető színész karizmáján múlik, hogy hihető, hiteles-e a történet, amelyben egy sokszor ellenszenvesen viselkedő főhős körül kisbolygókként keringenek a hatása alá került további szereplők.

Kocsis Pál Forrás: Origo / Csorba Gergely

Kocsis Pál, a címszereplő többek között azt a megfigyelését is elmondta, hogy sokszor lehajtott fejjel érkező nézők is felemelik a fejüket az előadás végére, és szívesen fogadják, hogy

a színészek, akik a közönség közvetlen közelében játsszák az előadást, kommunikálni igyekeznek velük.

Az előadást magát pedig egyfajta pusztulástörténetként írta le, ahol az értékvesztés észrevétlenül kúszik emberről emberre és generációról generációra – olyannyira, hogy ellentmondásos módon egy potenciális gyilkos képviseli a legszilárdabb értékrendet.

Az este második felében egy másik nagy orosz szerző, ezúttal Dosztojevszkij regényének adaptációja, a Bűn és bűnhődés került színre, a Vígszínház társulatának előadásában.

Grecsó Krisztián, Telihay Péter, Eszenyi Enikő, Orosz Ákos (Raszkolnyikov), Wunderlich József (Razumihin) és Bach Kata (Szonya) Forrás: Origo / Csorba Gergely

Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója elmondta: az előadáshoz nem a Bűn és bűnhődés legismertebb, Ljubimov-féle példányát használták, hanem egy teljesen új változatot hoztak létre.
Grecsó Krisztián író, a POSZT által felkért egyik szakértő viccesen azt mondta: az a tizenéves, aki megnézi Michal Docekal rendezését, nem pipálja ki a Dosztojevszkij-tételt az érettségin, mert a cseh rendező annál sokkal bátrabban nyúl az alapanyaghoz: az előadásnak levegője van, el tudott rugaszkodni a hatástörténetileg is nagyon kötött műtől.

Telihay Péter rendező, a beszélgetés másik szakértővendége hasonlóan fogalmazott: azt mondta, szintén nem a Dosztojevszkij-regényt látta, hanem új és érvényes minőség született, illetve dicsérte az előadásban megjelenő lenyűgöző szcenikai potenciált, az

esztétikai technobarokk cunamit",

illetve a főszerepet, Raszkolnyikovot alakító Orosz Ákos döbbenetes fizikai teljesítményét.

Eszenyi Enikő és Orosz Ákos Forrás: Origo / Csorba Gergely

Orosz Ákos ezzel kapcsolatban elárulta, hogy a regény alapján kialakuló Raszkolnyikov-képhez viszonyítva az adaptációban megjelenő főhős jóval kevésbé intellektuell, sokkal többször őrjöng és vergődik végállapotokban, így neki is fel kellett pumpálnia magát ahhoz, hogy az így megjelenő erő és energia mellett a figura gondolkodásmódját is ugyanúgy visszaadja.

A Razumihint alakító Wunderlich József többek között azt is hozzátette, hogy a vakítóan fehér, steril díszlet a benne játszó színészeknek is

visszaadta azt a fajta fojtogató légkört, amelyből az eredeti regény szereplői sem tudtak hová menekülni,

és amelyből Raszkolnyikov gondolkodása és tette is eredeztethető.

A versenyprogram utolsó harmadában Gorkij: A mélyben című műve a Kolozsvári Állami Magyar Színház, Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című műve pedig az Örkény Színház előadásában került színre – előbbit Yuri Kordonsky, míg az utóbbit Bagossy László rendezte. Június 15-én Ivan Viripajev Részegek című drámájával érkezett a Nemzeti Színház, Viktor Rizsakov rendezésében.

Június 16-án, pénteken, a POSZT versenyelőadásainak utolsó napján a szombathelyi Weöres Sándor Színház játszott, a rendező Mohácsi János, a program pedig Mundruczó Kornél rendezésével, Wéber Kata Látszatélet-ének pécsi bemutatásával zárult a Proton Színház előadásában.

Június 17-én este pedig már az is kiderül, kik lesznek a 15 kategória díjazottai, többek között a Legjobb előadás díjának nyertese.