Domján Edit, a színésznő, aki már ifjan arról beszélt, hogy negyvenévesen megöli magát

Domján Edit, Jászai Mari-díjas magyar színésznő
Budapest, 1968. augusztus 26. Domján Edit Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Madách Színház tagja. MTI Fotó: Keleti Éva
Vágólapra másolva!
Karácsonykor született. Negyven évvel később karácsonykor végzett magával. Már pályája elején arról beszélt: negyvenen túl nincs értelme élni. Akkoriban mindenki úgy gondolta: sarkos következtetésével csupán valami alkalmi és illékony világfájdalmat foglal szavakba az ifjú színésznő. Csakhogy sikerekben bővelkedő pályafutása során érhették olyan impulzusok is, amelyek egy lebegős képzetet kőkemény elhatározássá csontosítottak. Domján Edit hivatásának legjobb művelőihez hasonlóan egyedi karakterű színész volt, egyediségének jegyei pedig mindig felfedezhetők voltak a legkülönfélébb – sokszínűen és hitelesen megformált – alakításában. Kisebb képességű, vagy csak más klikkekhez tartozó bírálói – kollégák, ítészek – már ezért is sokat támadták. Ahogy akadtak egyéb helyzetek is, amelyek kikezdték fő munkaeszközét, az idegrendszerét. Alkotói énjét jellemző egyedisége mellett tipikus Kádár-kori színészsors jutott neki – amivel a többségtől különbözött, az a vég, amit nem lehet feledni.
Vágólapra másolva!

Főiskolai abszurdok

Domján Edit Olty Magda osztályába kerül. Tanárai: Gellért Endre, Bessenyei Ferenc, Dajka Margit, Balázs Samu, Básti Lajos, Sulyok Mária, Hegedüs Géza és Lehotay Árpád. Osztálytársa – többek között – a bányászként főiskolára került Avar István, a kazánfűtőből hallgatóvá lett Kovács János, a Csonka János Gépgyár művelt melósa, Szabó Gyula, az érettségizett, de munkáscsaládból indult, s a Lámpagyári Vállalattól színész szakra jutó Kaló Flórián.
Velük jár még – kakukktojás – Gelley Kornél is, akinek édesapja a Nemzeti Bank főtisztviselője, s miután fia bekerül a főiskolára, öt évig szóba sem áll gyermekével – ráadásul apanázsát is megvonja.
Domján Edit egykori osztálytársnői közül Csala Zsuzsa a legismertebb, akit viszont harmadév végén – amikor már elvben nincs rosta – rúgnak majd ki az intézményből. Az ok: Csala Zsuzsa testalkata.
Csala Zsuzsa és Domján Edit azonban elsősként még együtt járják a főiskola környéki házakat, hogy a tanintézeti DISZ megbízására próbálják rábeszélni azok lakóit: jegyezzenek békekölcsönt. Csala később úgy emlékezett: minél szélsőségesebb szavakkal utasította el őket egy lakó, annál jobban mulattak.

A lányok abszurdnak tartották a rendszer alapjait, s még élvezték, ha a valóság bizonyította elméletüket.


Ám abszurd világ ide vagy oda, Domján Edit azért még elsőévesként szerelembe esik az „osztály eszével”, Kaló Flóriánnal. Flórián maga talál ki Editnek helyzetgyakorlatot az év végi vizsgára: egy lány reakcióit kell szavak nélkül eljátszania, aki az óvóhelyről előmerészkedve holtan találja édesanyját. Kaló Flórián a vizsgán maga is görcsösnek, mesterkéltnek érzi Editet.

A lány képtelen eljátszani azt, amitől nemrég még rettegett.

A tanári kar többsége azonban nem akar pszichologizálni, azonnal menesztené Domján Editet a főiskoláról. Csakhogy négy tanár mégis kiáll érte: Olthy Magda, Gellért Endre, Lehotay Árpád és Hegedüs Géza.
Domján Edit másodévesen Lujzát játssza az Ármány és szerelem-ben. Gelley Kornél későbbi nyilatkozatai szerint azt már úgy, hogy a

Nemzeti Színház legendás előadásában is helye lett volna,

amelyben olyan színészek játszották Schiller művét, mint Bajor Gizi, Somlay Artúr, Gózon Gyula, Ferrari Violetta.
Domján Edit harmadéves vizsgára kapja meg Rosalinda szerepét Shakespeare Ahogy tetszik című művében. Lehotay Árpád fennmaradt jegyzetei szerint:

Domján Edit tanítás után gyakran szegődik Hegedüs Géza mellé egy sétára.

Irodalmi, esztétikai kérdésekről faggatja mesterét.

Diplomázik, férjhez megy

Edit zárkózottsága oldódik a főiskolán, csínyekre is hajlik. A többségtől eltérően jól megy neki az orosz nyelv, s amikor egy nap a Szovjetunióból importált tanárnő a már korábban bejelentett dolgozatíratás szándékával lép a terembe, Edit verssel fogadja. Aztán arra kéri:

hallgassa meg a többieket is, hiszen úgy tudják lényegüket adni.

A tanárnőt még úgy is megérintik a legnagyobb honi költők átéléssel előadott versei, hogy maga erősen törve beszéli a nyelvet. Végül a tervezett dolgozatírás helyett meghívja őket egy „kávé feketére” a főiskola büféjébe.
Domján Edit két évig lakik a főiskola Vorosilov úti kollégiumában, akárcsak Kaló Flórián. Majd amikor édesapja már a Taurus Gumiipari Vállalat dolgozójaként társbérleti lakást kap a Makarenko utcában, Edit hazaköltözik szüleihez.
Az 1949-ben főiskolára került hatvan színinövedéket három osztályra osztották. Az 1954-es záró tanévre a rosták után tizenkét növendék maradt az intézmény hallgatója, akiket egy osztályba vonnak össze. Diplomaelőadásukban, a Vízkereszt-ben Domján Edit Violát alakítja.

Budapest, 1954. január 29. A Katona József Színházban mutatták be a Vízkereszt vizsgaelőadását. A képen: Domján Edit Forrás: MTI/Várkonyi László

Ádám Ottó, a Szegedi Nemzeti Színház ifjú főrendezője Domján Editet párjával, Kaló Flóriánnal együtt invitálja színházához. A szegedi teátrumnak jó híre van, társulatába kerülni rang, a fiatalok igent mondanak.
Ám előbb összeházasodnak a VIII. Kerületi Tanácsnál. Folyosón megszólított két idegent kérnek fel tanúknak.

Esküvői ebéd az aznapi főiskolai menza menü: rántott leves, rántott hal, tartármártás, főtt krumpli.

Apró szoba, méretes szerepek, fővárosi fesztiválsiker

Kaló Flórián még az évadnyitó társulati ülés előtt Szegedre utazik. Ott kibérli egy bizonyos Vilma néni négyszobás lakásának legkisebb szobáját, a József Attila sugárút 2-4-ben. Bútorzat: egy szekrény, két szék, egy asztal, két heverő és egy kályha. Bérleti díj havi háromszáz forint, ami majd idővel négyszázra emelkedik.

A szoba hét évig lesz otthona a színészpárnak.

Az évadnyitón hetyke rendezőasszisztens vizslatja Domján Editet, majd félhangosan belekérdez a levegőbe:


Edit színpadon kívül lassan oldódik. Évekkel később meséli majd egy rádióműsorban: „Én soha életemben nem laktam, nem jártam vidéken, (Maglódot tehát a főváros részének tekinttette – Sz. Á.), kicsit elveszettnek éreztem magam.” Utóbbi érzetét erősíti, hogy

nem sokkal Szegedre érkezésük után Kaló Flóriánt három hónapra behívják katonának.

Edit, míg első feladatára vár, tizenhétszer nézi meg a szezon első bemutatóját, a János vitéz-t. Olykor a nézőtérről, máskor a zenekari árokból.

A dolognak híre megy, a kollégák halántékra tett mutatóujjal susognak: nincs minden rendben az ifjú kolleginánál.

A zenészek és az operaénekesek ellenben hamar megkedvelik Domján Editet, aki nekik köszönhetően lesz a korábban számára alig ismert műfaj, az opera rajongója.
Szeptember végén Domján Edit is színre lép. Rosina szerepét veszi át egy elszerződött kolléganőtől Beaumarchais A sevillai borbélyá-ban.
A hetyke asszisztens terjeszteni kezdi:


A színház legjobbjai – köztük Barsi Béla, Lontay Margit, Inke László, Miklósy György – rábólintanak az asszisztens felfedezésére.
Domján Edit októberben Gorkij Kispolgárok című darabjában Polját alakítja. Miklósy György, aki Percsihint, a madarászt játssza, később majd úgy emlékezik:


Decemberben Papp Terivel lekettőzve adja Stázit a Csárdáskirálynő-ben.
A Színház és Mozi év végi számában kétoldalas riportot közöl Szeged, a színházak városa címmel. Abban írják:

A Dél-Magyarország recenzense azt jegyzi le:

1955 tavaszán szubrett szerepeket kap, köztük van a Szép Juhászné is, amelynek

bemutatójára ellátogat az idős Huszka Jenő, aki utóbb leplezetlen elragadtatással nyilatkozik a sajtónak a Krisztinát alakító Domján Editről.

Ezt követően alakítja Domján Edit a francia Mérimée darabjában, A művésznő hintajá-ban a címszereplő Camille-t.

Budapest, 1956. június 11. Horvai István, a Madách Színház igazgatója és Horváth Jenő (háttérben) rendező gratulál Domján Edit színművésznőnek az egyik előadás után a budapesti Katona József Színházban. A Magyar Színjátszás Ünnepi Hete keretében a Szegedi Nemzeti Színház bemutatta a Katona József Színházban Prosper Mérimeé A művésznő hintaja és Jean-Paul Sartre A tisztességtudó utcalány című darabját Forrás: MTI/Bányász Anni

Először tapasztalja: állva ünnepli a közönség.

A produkció 1956 márciusán bekerül a fővárosi Színházi Fesztivál programjába, és jelentős kritikai és közönségsikert arat.
A Szegedre visszaérkező színészeket ünneplő tömeg várja a pályaudvaron, és az autótulajdonos rajongók saját gépjárművekkel szállítják őket haza.

Az autótulajdonosok száma még csekély, de az előadás szereplőgárdája sem nagy, így egyetlen fordulóval megoldható a dolog.

Akkoriban a vörös diplomával végzett Kaló Flórián fizetése 1400 forint, Domján Edité 1300. A színészházaspár a hónap első felében a Hungária étterem színészasztalánál étkezik, a hónap második két hetét „zsíroskenyér-heteknek” nevezik. A pesti siker után lehetőséget kapnak a nyári haknikra. A művésznő hintajával, illetve más kamaraművekkel járják a Szeged környéki településeket. Amikor a színház felajánl számukra egy bérlakást – köszönettel visszautasítják.

A pesti találkozások kapcsán biztosak benne: hamarosan ajánlattal keresi őket valamelyik fővárosi teátrum.

A forradalom és a kártyaparti

1956. október 23-án, a Pestről érkező hírek hatására Szegeden tüntetések kezdődnek.

Kaló Flórián sorra felbukkan mindegyiken, és elszavalja a Nemzeti dalt.

Utóbb tagja lesz a színház forradalmi bizottságának, majd a küldöttségnek, amely azért utazik Budapestre, hogy kapcsolatba lépjen a színészek fővárosi forradalmi bizottságával. November 22-én annak a delegációnak is a tagja, amely a munkástanácsok 15 pontos követelését akarta eljuttatni a Kádár-kormányhoz. Budapestről november 25-én tér vissza, és társaival együtt beszámol útjukról a város élére addigra kinevezett szovjet városparancsnoknak. Aztán a parancsnok tilalma ellenére sorra járják a város üzemeit, hogy elbeszéljék a munkásoknak a fővárosi tárgyalások tapasztalatait.
Mindennek ellenére az elbukott forradalom után

úgy tűnik, hogy Kaló Flóriánt nem éri retorzió.

Feleségével együtt visszaveszi szerepeit az újrainduló színházban.
1957 tavaszán a fővárosi Madách Színházhoz átszerződött Ádám Ottótól érkezik üzenet: szívesen látja társulatába Domján Editet. Edit visszaüzen: férje nélkül nem megy sehová. Erre nem jön válasz.
A színészpár élete úgy folyik tovább, ahogy addig.
Szegeden szép feladatokat kapnak. Domján Edit eljátssza egyebek közt a Vízkereszt Violáját, a Cseresznyéskert Ányáját, az Ilyen nagy szerelem Lídiáját. Játszik a Puskin utolsó novellájából készült színpadi kamaraadaptációban, A Postamester-ben.
A színészházaspár szabadidejében hanglemezeket és könyveket gyűjt, színházukban megnéznek minden előadást, amelyben nincsenek benne.

A forradalmat követő évben ritkulnak a Domján Edit szerepeire reflektáló elismerő kritikák.

1958-tól már egyre több a fanyalgó. Akad, amelyik tévedésnek sejteti a korábbi elismerő írásokat.
Miközben Domján Edit 1958-ban – kollégái és a közönség emlékei szerint – megrendítő alakítást nyújt a Lear király Cordeliájaként. De a Film Színház Muzsika csak annyit ír:


1959 tavaszán Domján Edit barátnőjével, Lehoczky Zsuzsával és két másik kollégájával kártyázik a színészbüfében. Lehoczky megemlíti, hogy a színház egyik kedvelt színésznője jövőre nyugdíjba megy. Domján Edit ekkor felpillant a kártyalapokból:

Visszanéz lapjaira, sorrendjükön igazítva teszi hozzá:

Lehoczky Zsuzsa rávágja:

Mindenki nevet, csak Domján Edit nézi rezzenéstelenül a lapjait.
Domján Edit és Kaló Flórián többéves házassága után sem születik gyermek; a színésznő később sem lesz anya. A színésznő életéből lejegyzésre került egy vonatkozó epizód. Kolléganője ölébe kapott kislányával játszott egyszer egy színházi öltözőben a gyerekekkel könnyen hangot találó Domján Edit. Harmonikus kettősüket látva a kislány édesanyja megkérdezte, nem akar-e saját gyermeket. Domján Edit kurta kérdéssel válaszolt:

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!