Feleki Kamill, a "tüskés mimóza"

Budapest, 1954. november 10. Feleki Kamill a Csárdáskirálynő című operett egyik jelenetében az Operettszínházban. MTI Fotó: Farkas Tamás

Ahogy ifjabb Latabár Kálmánt, úgy Feleki Kamillt is nevezték olykor magyar Fred Astaire-nek a pályája elején. Aki azonban elsősorban utolsó filmszerepe, az Uramisten című alkotás idős bűvészeként emlékszik rá, az el sem hinné: egy hajszálon múlt csupán, hogy generációjának egyik legnagyobb színésze kijutott a táncmesteri feladatokból, majd a táncos-komikusi szerepkörből. Az említett film kapcsán pedig - bár meghozta számára a chicagói Filmfesztivál legjobb férfialakításának díját, amelyet a másik főszereplővel, Eperjes Károllyal kapott megosztva – sikerült úgy megsértődnie, hogy a rendezővel, Gárdos Péterrel is megszakította a kapcsolatot. A Kossuth-díjas művészt - aki a színpadtól már utolsó filmszerepe előtt visszavonult - színpadi partnere és pályatársa, Honthy Hanna csak "tüskés mimózának" nevezte.

Betegsége nem probléma

Sas György írja 1988-ban megjelent Feleki Kamillról szóló könyvében:

Kamill sokat köszönhet az államosításnak, az első „állami igazgatónőjének", a szocialista színházművészetnek.

Amennyire tudja, úgy a rendszer is értékeli Feleki Kamill teljesítményét.

1952-ben Érdemes Művész címmel, 1953-ban Kossuth-díjjal, 1961-ben Kiváló Művész címmel ismerik el.

Mindemellett Feleki Kamill olyan korszakban lett színházi emberré, amikor díjak helyett gázsiban és a hétköznapokban is érzékelhető tisztelettel honorálták a teljesítményt. Változtak a dolgok. A színházi fizetés csökkenését kora reggeltől késő estig tartó túlmunkákkal kompenzálja, mint a kollégái: a színház mellett rádiós, tévés, szinkronfeladatokat vállal, s ha hívják, filmezik.

Olykor interjúkban említi: a színész érzékeny műszer, könnyen elromolhat.

A tisztelet apadását, a színházi munka ellazulását nem tudja kompenzálni. 1972-ben meghűl, belázasodik, kénytelen lemondani az Operettszínházban futó Sybill-előadását. A kormányzót játssza benne. (Ítészek szerint: „Megszokott módon brillíroz, nagyszerű iróniával és újabb karikatúrával gazdagítva szerepgalériáját.)

Igazgatója közli: betegsége nem probléma, egy főiskolás helyettesíti majd. Feleki Kamill erre felmond az Operettszínházban.

Folytatja a magyar televízióban futó illemtani sorozatát, valamint 1973-ban eljátssza a Vígszínházban Vampoliv Kaland a főmettőrrel című egyfelvonásosának főszerepét, a revizortól rettegő, félelmében is dölyfös szállodaigazgatót. Molnár Gál Péter elemzése szerint:

Tévcselekvések sorozatán át jelenik meg Feleki játékában ennek a zsebzsarnoknak a jelleme. Miközben felettesével telefonozik, az asztalka szegélyét súrolja buzgón a kezével, mint amikor Lady Macbeth a láthatatlan vérfoltot mossa a keze fejéről. Váratlanul előbukkan - gyermeki csúfondárossággal - szájából a nyelve hegye. A telefont ideges tévcselekvésben gondosan beborítja-becsomagolja a leltári szőnyegbe: talán, hogy ki ne fülelhesse senki beszélgetésüket, talán, hogy elfedje vele élete kicsiny piszokfoltjait.

Feleki Kamill 1974-ben elveszti feleségét.

Abban az évben elvállalja Neil Simon Napsugár fiúk című darabjának egyik főszerepét a Madách Kamarában. Partnere Balázs Samu. A történet szerint egy hajdani színpadi duó két tagja lehetőséget kap, hogy egy televíziós emlékműsorban újra előadják egyik hajdani sikerszámukat. Csakhogy a két egykori Broadway-sztár egy évtizeddel korábban haraggal vált el, azóta gyűlölik egymást. Ám mégis csak összejönnek egy próba erejéig. A darabot rendező Szirtes Tamás fogalmazza meg utóbb Feleki Kamill játékáról:

Amikor egyedül volt a színen, akkor játszotta el szinte spontánul, mennyire mélyen tudja átélni a magányt. Néma jövés-menése, matatásai a mindennapi tárgyakkal, a rádiójával, a teáskészletével, a kenyérmorzsákkal, mind felszínre hozták lénye legbelsőbb kellékeit. A kényszerű semmittevés és egyedüllét nagy tragédiája volt mindez.

A Madách Kamara produkciója lassan kifut a műsorról.

A Napsugár fiúkból Feleki Kamill akkor száll ki, amikor az unokaöccsét játszó színész egy este civil ruhában lép színpadra,

mert előadás után forgatásra kel sietnie, s nem lenne ideje átöltözni.

Egy júniusi este

Feleki Kamill 1977-ben, öt év „beszüntetés" után elvállalja a Fővárosi Operettszínház Kabaré című előadásában a zöldséges szerepét. Az általa formált Schultz úr a sztori szerint Hitler uralomra jutása után is azt hiszi, hogy üzletablakának bezúzóit inkább a vásott kölykök közt kell keresni. A Színház című folyóirat aktuális elemzése szerint:

Feleki Kamill, szakmájának, hivatásának nagy mestere, még a szentimentálisra hangolt jelenetekben is ügyel arra, hogy ne vigye félre, más irányba a játékot, hogy a rendező által jól kimért egyensúly ne billenjen föl, és ne tolódjék el az operett felé. Ilyenkor elegendő egyetlen kis szökellés, egy ironikus fintor, önmagán is nevető félre-mozdulat, és máris látnivaló, hogy ennek a Kabaré-beli Schultz úrnak nemcsak szíve van, hanem esze is. De mit tehet róla, ha eszét megcsúfolja a valóság? Mindezt kedvesen játssza el Feleki Kamill, erőszakolt kiemelések nélkül, póztalanul.

1978. június 9-én délután öt órakor az Operettszínház művészeti tikára hívja Feleki Kamillt, és arra kéri: kicsit korábban jöjjön be a Kabaré előadására, mert a partnerét, a Schneidernét játszó színésznő berekedt, ezért egy ifjú kollegina ugrik be a helyére, aki a Kabaré egy vidéki előadásban játssza a szerepet.

Hetvenedik születésnapján köszöntik Kamillkát (1978) Forrás: Sas György: Kamillka

Feleki Kamill a beugrópróbán szembesül a ténnyel: az ifjú kollegina sosem játszotta a szerepet, súgó segítségével készül megoldani a feladatot.

Feleki Kamill az első felvonás után arra kéri a színház vezetését, hogy fizessék vissza a jegyeket a nézőknek, és addig ne tűzzék műsorra a darabot, míg a berekedt színésznő fel nem gyógyul. Kérését visszautasítják, az előadás lemegy - a súgó főszereplésével.

Feleki Kamill 1978. június 9-én áll utoljára színpadon.

Néhány évvel később, egy televíziós műsorban mondja majd el: voltaképpen akkor kellett volna abbahagynia a pályát, amikor negyedszázaddal korábban egy színházigazgató arról beszélt a társulati ülésen:

Ebben az évben egy hónappal tovább fogunk üzemelni.

Feleki Kamill hozzátette:

Üzemelni a cementgyárak, s más ipari egységek szoktak.

Padláson száradó ruhák, titkos kód

Feleki Kamill 1983-ban már kilencedik éve él egyedül. Az évtized első két évében fut egy tévéműsora, amelyben színészekkel beszélget. Illemtani témára már nincs kereslet, a terefere még eladható.
Forgat egy-két tévéjátékban. Összeállít egy önálló estet, azzal járja – hébe-korba – az országot.
Ritka interjúiban elmondja: bejárónő főz rá hetente kétszer, azt szokta melegíteni.

A bejárónő a színész által kimosott és a ház padlásán száradó ruhákat is kivasalja.

A házkörüli javításokat, hólapátolást a szomszédjai végzik szeretetből. Nem titkolja, felesége kosztümjei még ott lógnak a szekrényben.
Meséli, mindig volt kutyájuk, de magányában nincs kedve beszerezni újabb ebet.

Állítja, nem hiányzik neki a színház, nézőként sem érdekli már.

A telefont ünnepi események idején kihúzta, nem akarja tudni, hogy ki felejti el felhívni. A Bilicsi család tagja mellett a Kautzky házaspár és egykori operettszínházi kolléganője látogatja olykor.
1983-ban egy novemberi napon Feleki Kamill telefonja hármat csenget, majd kisebb szünet után újra megszólal. Barát, vagy közeli ismerős lehet, más nem tudja a kódot. A színész felemeli a kagylót.

Gárdos Péter vagyok

- mond ismeretlen nevet az ismeretlen hang.

Selyem, hosszú, majdnem térdig

Gárdos Péter, a bölcsészdiplomás híradófilmes akkor már tíz éve próbál támogatást szerezni az Uramisten címmel tervezett nagyjátékfilmjéhez. Egy nap azt mondta a Hunnia stúdió vezetőinek:

érdemes lenne komolyan venni, mert meggyőzte az évek óta visszavonult Feleki Kamillt, hogy játssza el az egyik főszerepet.

A színész neve azonnal beindítja a gépezetet, a stúdióban megkezdődnek a film előkészületei.
Gárdos Péter ezt követően jelentkezik be – a „titkos telefonkódot" Kautzky József árulja el - Feleki Kamillnál, aki elkéri a forgatókönyvet.

A történet szerint egy ifjú artista, Sajek Oszkár minden módon igyekszik meggyőzni az idős Binder Lipót illuzionistát, hogy adja át neki hajdani világszámnak – amely során kiszabadult a jégtömbből, amelybe befagyasztották – „megoldó kulcsát". Binder megkedveli a fiút, s éppen azért őrzi a trükk titkát, hogy ne veszítse el a társaságát. Ám gondoskodik róla, hogy halála után Sajek mégis rájöjjön a megoldásra.
Feleki Kamill elolvassa a forgatókönyvet, majd meghívja a házába Gárdos Pétert, és annyit kérdez:

Milyen alsóneműt visel az idős illuzionista?

Gárdos azt feleli:

Selyem, hosszú, majdnem térdig.

Múltidéző válasz. Feleki Kamill rábólint Binder Lipót szerepére.

Uramisten

Feleki Kamill példaadó türelemmel válogatja össze Binder Lipót jelmezeit, csak köntösből kétszázötvenet felpróbál, mire megtalálja az igazit. A rendezőnek azt mondja:

Ez a színészet. Megtalálni a ruhát. A többi: smafu.

Gárdos Péter a filmgyári öltözőben mutatja be Feleki Kamillnak partnerét, a fiatal artistát játszó Eperjes Károlyt. A rendező és az idős színész közös taxival távoznak, ahol Feleki Kamill belekarol Gárdosba, és azt mondja:

Megnyugodhatsz, jó kis színész.

A színész és a rendező közel kerül egymáshoz a forgatás alatt. Gyakoriak a hosszú éjszakai beszélgetések. Feleki Kamillt olykor kétségek gyötrik alakítása kapcsán,

Gárdos Péter igyekszik megerősíteni: zseniális.

Feleki Kamill a felvételek szüneteiben minden nőnek udvarol: régimódi stílben, csokrokkal, időtlen bókokkal.

Kedvence egy huszonéves felvételvezető lány.

Amikor Feleki Kamill tanúja lesz, hogy a gyártásvezető leteremti szíve hölgyét, akkor beszüntet minden kapcsolatot a gyártásvezetővel.

Kamill és a lányok, Fővárosi Operettszínház, 1964 Forrás: Sas György: Kamillka

Ám a forgatás záróbulijára Feleki Kamill egy ruháskosárral érkezik, amelyben a stáb minden tagjának van ajándék. A kisebb-nagyobb, elegánsan becsomagolt herendi tárgyak mellett néhány soros levelek. A rendezőnek azt írta:

Kedves Péter! Ezzel a szerény ajándékommal üzenem, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy Téged megismerhettelek életem tizenkettedik órájában!

Feleki Kamillt a film 1985-ös, májusi bemutatóján vastapssal ünnepli a közönség.

Aztán a filmszemlén Eperjes Károly nyeri a legjobb férfialakítás díját.

Az ünnepség utáni éjjel Feleki Kamill felhívja Gárdos Pétert. Előbb tréfálkozva felidézi az egykori nagy elődöket, akik soha nem kaptak komoly elismerést. Majd váratlanul indulatba jön, azt mondja Gárdos Péternek:

Neked fel kellett volna hívni őket! El kellett volna magyaráznod!

A rendező zavartan kérdezi:

Kinek?

Mire a színész:

A zsűrinek, te féleszű!

Gárdos Péter értetlen:

Mit Kamill bácsi? Mit?!

Feleki Kamill zihálva préseli ki a választ:

Hogy itt vagyok, egymagam! Azt! Hogy mindjárt meghalok! Azt!

Aztán azzal vádolja a rendezőt, hogy kivágta a legjobb jeleneteit.

Eperjes Károly és Feleki Kamill az Uramisten című filmben Forrás: mokép

Egy héttel később interjút ad egy lapnak, amelyben megtagadja a filmet. Még aznap felhívja Gárdos Pétert és azt kérdezi:

Meg tudsz-e bocsátani egy vén trottyosnak?

A rendező megbántva feleli:

Persze."

Barátságuk lassan, majd végleg elmúlik.

Feleki Kamill 1985 novemberében Eperjes Károllyal megosztva elnyeri a Chicagói Filmfesztivál legjobb férfi főszereplőjének járó díját. Az amerikai elismerést a magyar kultusztárca egyik budapesti irodájában vehetik át az érintettek.

Feleki Kamill nem megy el az eseményre.

Feleki Kamill 1988-ban betölti a 80. évét.

Interjúban említi, még mindig próbálják szerepajánlatokkal környékezni. Megerősíti, hogy véglegesen „beszüntette" magában a színházat. Elmeséli, hogy mindig akadnak kedves emberek, akik anélkül is segítik, hogy folyton szem előtt lenne

Említi a közeli közért eladóit, akik engedik, hogy a bolt „művészbejáróján", vagyis raktárán keresztül adja le a rendelését, így megússza a sorban állást.

Akkoriban mesél arról is, hogy korábban hívták tanítani a Színművészeti Főiskolára, de egyes, a külső munkái során megismert hallgatók nyeglesége miatt inkább nemet mondott.

Feleki Kamill nyugdíja a rendszerváltás idején 19 ezer forint, és erősen értéktelenedik. Élete utolsó éveiben meg kell tanulnia fillére beosztania azt, ami van.

Valójában szűkölködik, mert gyógyszerre muszáj sokat költenie.

Senkinek sem panaszkodik, méltósággal viseli a helyzetet. Tovább ritkuló megszólalásain mindig megköszöni a közönség szeretetét. Amikor egy 1993-as augusztusi beszélgetésen – 85. születésnapja ad rá apropót – az újságíró a legnagyobb élő színésznek, ég áldotta tehetségnek nevezi, Feleki Kamill azzal teremti le:

Miket beszélsz összevissza nekem? Tehetség! Kicsi voltam, esetlen voltam, selypítettem! Mit kellett lejsztolnom, hogy egyáltalán eljussak a színpadig!

Felesége elvesztése után Feleki Kamill esténként imádkozik.
Egyik utolsó megszólalásában megvallja:

Arra kérem az Istent, hogy álmomban haljak meg, mert nem szeretnék szenvedni. Szép csendben, ahogyan éltem, úgy akarok elmenni ebből a világból.

Ki tudja, hogy van ez.

Kórházban hal meg, embert próbáló napok után, 1993. október 18-án.

Források:
Galsai Pongrác: Öltözőtükör - Kozmosz Könyvek, Bp., 1971.
Rátonyi Róbert: Operett I-II. Zeneműkiadó Bp., 1984.
Sas György: Kamillka, Lírai mese egy nagy művészről – Editorg, Budapest 1988
Interjú Gárdos Péterrel 2019. május