A gyermek felsír, a szobába besétál egy ló. Annak neve nem ismert, de annyi biztos, hogy
a bábaasszonynak kell visszavezetnie az udvarra, miközben karjaiban ringatja az újszülöttet.
Történik mindez Törökbálinton, 1908. augusztus 21-én, néhány perccel hajnali három után, bizonyos Szepi gazda házában. Feleki Tivadar és felesége, Schreiber Tekla Karolina ott bérel nyaranta szobát három gyermekével.
Tibort, Editet és Lászlót kisöccsük születése idejére kiküldték a tehénistállóba, nézegessék inkább a hajnali fejést.
A legifjabb Feleki érkezését csak szeptemberre várták, de ha már így esett, kitöltik Törökbálinton a vakáció maradék napjait, s nem hurcolkodnak rögvest vissza fővárosi, egyszobás, Visegrád utcai lakásukba.
Mikor egyik törökbálinti ismerősük megtudja, hogy a korán érkezett gyermeknek még a nevét sem gondolták ki a szülei, azt tanácsolja:
nevezzék el egy helyi nemes, ugyancsak frissen világra jött leánya után, a szépen hangzó Kamillának.
Mondják erre, hogy ez bizony fiú. Azt feleli erre az ismerős:
Legyen akkor Kamill.
A törökbálinti nyaralásokból néhány évig Kamillnak is kijut. Arról is ott hall először, hogy kitört a világháború. Szalad a hatéves a nyúlketrecben torzsát rágcsáló tapsifüleséhez, hogy megossza a hírt. A nyúl csak rágcsál tovább. Pedig utoljára látják egymást.
Háború ide vagy oda, a Feleki család hamarosan előrébb jut, többszobás polgári lakásba költözik a Lipót körút 27-be.
Második emeleti otthonuk ablakai a körútra és a Bihari János utcára nyílnak. Új otthonukból már inkább Siófokra járnak vakációzni.
Legkevésbé a Schreiber nagyszülők hittek ebben a gyarapodásban, akik mindjárt kizárták az örökségéből, s bármely juttatásból Tekla lányukat,
amikor az puszta szerelemből hozzáment a földönfutó Feleki Tivadar címíróhoz. A Schreiberek jómódú iparos família, köztük neves pesti cukrászmesterek. Tekla szülei elegáns cukrászdát visznek a Ferenciek terén.
Az unokák születése után Schreiber nagymama csak elhívja olykor a leányát a gyerekekkel a cukrászdába, ahol legalább szelet sütemény is odakínál. Csakhogy soha nem fogadnak el semmit, amit a nagymama kínál.
Hallgatják illedelmesen sopánkodásait, édesapjuk szapulását, aztán elbúcsúznak.
Tivadar időközben a címírás mellett kitanulja gépésztechnikusi szakmát. Malomipari berendezésekre szakosodik, majd megnyitja saját műhelyét a Lehel téri piac mellett.
Amikor a Schreiber nagyszülők vállalkozása a gazdasági klíma ingadozása miatt lejtmenetbe fordul,
Tivadar felvásárolja az ingatlanjaikat, ingóságaikat.
Amikor pedig nyugalmasabbra fordul a klíma, nagyrészt visszaadja nekik. Persze grátisz.
A mintaadó magyartanár
Feleki Kamill az elemi iskola első négy évében a Bazilika melletti Szent István téri iskolába jár.
Illetve sok időt tölt osztálytermük ablakának rézkilincsére felakasztva,
amit egy erős testalkatú osztálytársának habitusa magyaráz. Kamillt a többiek is csúfolják kicsinysége, véznasága, selypessége miatt.
Miközben a tornaórán nincs nála ügyesebb fiú:
siklik a kötélre, rúdra, nincs olyan szer, amelyen ne úgy produkálna, mint egy atléta.
Másfelől: amíg a többiek kaucsuk tornacipőben végzik a gyakorlatokat,
Kamill lábán papucsszerűség van, amit anyukája horgolt. Muszáj nevetni.
Amikor Kamillnak elméleti tárgyból kellett felelni, gyakran megkukul, pirul, könnye is kicsordul. Így megy ez még ötödikben is, már a Markó utcai Főreál Gimnáziumban. Kukasága, könnyei mulattatják társait. A tanárok többségét pedig bosszantja.
Feleki Kamill irtózik az iskolától, csak reálgimnáziumi osztályfőnökét szereti meg.
Galamb Sándor nem hagyja vergődni, odasétál mellé az utolsó padhoz, meghitt beszélgetés keretében ejt szót irodalmi kérdésekről a nyugodt állapotában választékosan fogalmazó Kamillal.
Galamb tanár úr az irodalomtudományok doktora, drámákat és színikritikákat is ír. Tanári hivatását hamarosan feladva dolgozik majd dramaturgként, sőt később darabokat rendezni, színházat igazgatni is fog.
Galamb tanár úr ízig-vérig színházi ember.
Feleki Kamill tánchajlama veleszületett adottság, tánciskolába sosem járt. Ellenben makacs elszántsággal polgárosodó szülei már kisfiúként gyakran magukkal viszik a Fővárosi Operettszínház előadásaira, ahol
kivételes megfigyelőkészséggel rögzíti a táncosok mozdulatait.
A látott lépéseket aztán tökéletes precizitással ismétli meg otthon, majd mozdulatokban is megmutatkozó fantáziájával alakít ki belőlük újabb – abszolút színpadképes – koreográfiákat.
Borzalmakkal teli diákéveinek egy kivételesen kellemes epizódja is a tánchoz kötődik.
Amikor egy alkalommal társai kezdenék zrikálni az óraközi szünetben, Feleki Kamill egyszer csak táncra perdül. Saját füttyére járja, s úgy cifrázza, tűzdeli meg flikk-flakkokkal a produkciót, hogy ámult társai hamarosan tapsolva fütyülik vele a dallamot. Még a természetrajz mindig szigorú előadója, Obendorf tanár úr is csatlakozik publikumhoz, amikor megérkezik az órájára. Kamill meg csak ropja, amíg ki nem csengetnek.
Feleki Kamill pár évvel idősebb bátyjával, Lászlóval az otthonukhoz közeli Vígszínházat látogatják. A felsőkarzat állóhelyéről nézik az előadásokat.
Feleki Kamillnak kamaszkorában lesz példaképe Tanay Frigyes,
aki elsősorban másodlagos fontosságú karakterszerepeket játszik - olyan nagyágyúk mellett, mint például Csortos Gyula.
Tanay sokoldalú, széles skálájú színész. Stílusa már akkor is természetes, amikor még a legnagyobb színészek amúgy megkapó alakításaiban is érződik egy-egy olyan hangsúly, gesztus, ami még megidézi a színjátszás letűnőben lévő deklaráló korszakát.
Tanaynak természetes a színpadi öröme, bánata, legszélsőségesebb hevületei is. Ugyanakkor alakításaiban mindig jelen van a saját egyénisége is.
Feleki Kamill későbbi interjúkban gyakran elmondja majd: akkor még nem tudta megfogalmazni, de érzete, hogy Tanay Frigyesben megtestesül a színészet harmóniája. Feleki Kamill pályája elején majd gyakran említi:
Én nem színész, hanem Tanay Frigyes akartam lenni.
Feleki Kamill és bátyja, László otthon rögtönzött előadásaikon a Víg olyan művészeit is ügyesen utánozza, mint Hegedűs Gyula, Bárdy Ödön, vagy akár Varsányi Irén.
Feleki Kamill akkoriban még azt gondolja: kettőjük közül Laci fog könnyebben - ha ő maga egyáltalán - a színi pályára kerülni.
Kamill bizonytalan magában. Úgy véli, hogy bátyjának jobb a humora, fellépése, kevésbé selypít, az iskolában eminens.
Pedig van jele, hogy másképpen lesz. Amikor képes csillagászati könyveket lapozgatnak – gyakran és szívesen –, Kamill kalandos történetek színterének képzeli az égitestek és ismeretlen lények világát. Laci technikai megoldásokon töri a fejét, milyen eszközökkel lehetne bejárni az űrt. Feleki László utóbb neves gépészmérnök lesz.
Feleki Kamill pedig színészi pályája későbbi szakaszában is említi majd:
Nem is színész akartam lenni, hanem Tanay Frigyes.
De akkor már hozzáteszi:
Míg rá nem jöttem, hogy csakis Feleki Kamill lehetek.
Feleki Kamill sikeres érettségije után – a siker mindenkit meglepett, őt magát is – Siófokra utazik családjával.
A parti büfében összeszokott társaság, köztük a neves karakterszínész, Z. Molnár László, a Király Színház tagja.
Z. Molnár korábbi nyarakon megtapasztalta, amint Tivadar legifjabb gyermeke, Kamill - ahelyett, hogy esedékes pótvizsgájára készülne - lenyűgöző táncprodukciókkal mulattatja a strandközönséget. Amikor megtudja, hogy Kamill leérettségizett – két korty között azt mondja Feleki Tivadarnak:
Színészt csinálunk a gyerekből!
Feleki Kamill 1926 őszén, Z. Molnár patronálásával, és némi tandíj fejében kerül be Rákosi Szidi színiiskolájába, amely kiváló operettszínészek sorát bocsátotta pályára.
Az iskola egybeépült a Király Színházzal – a teátrumot Rákosi Szidi alapította 1905-ben, fiával, Beöthy Lászlóval -, melynek színpadán alig háromnegyed évvel később, 1927 tavaszán Feleki Kamill vizsgára bocsáttatik.
Több társa már a tanév alatt is kapott kisebb feladatokat a színházban, de Kamill aznap debütál először a teátrum deszkáin.
Év közben egyetlen alkalommal került szóba, hogy ő is kaphatna apróbb szerepet egy darabban, ám amikor Tihanyi Vilmos főrendező meglátta, csak annyit mondott:
Te olyan kicsi vagy fiam, hogy nem éred meg a gázsidat.
A vizsga idején a színházat igazgató Lázár Ödön és Tihanyi Vilmos behúzódnak egy ebéd utáni ejtőzésre a direktori irodába. Akkor riadnak fel, majd nyargalnak le a színházterembe, amikor
kezd beszivárogni az irodába a vizsgákat nem igazán jellemző vastaps hangja.
Nem maradnak le semmiről, Feleki Kamill azzal köszöni meg a közönség ovációját, hogy újra előadja maga kreálta táncszámát.
Feleki Kamill vizsgáját megnézi Z. Molnár László is, aki kiszúrja a Kamilltól megigézett Lázár Ödönt és Tihanyi Vilmost. A színész kiszalad az utcára, onnan hívja egy telefonfülkéből a Magyar Színház igazgatóját, Wertheimer Elemért:
társulatába való zseni vizsgázik éppen, siessen szerződtetni, mielőtt Lázár Ödön elhappolná.
Ezután Z. Molnár felsiet a diákok öltözőjébe, félrevonja a már ott pihegő Feleki Kamillt, akinek elmagyarázza: Lázár Ödön hamarosan szerződést ajánl neki, de kérjen tőle gondolkodási időt azzal az indokkal, hogy már a Magyar Színház vezetője is bejelentkezett, majd, amikor megérkezik az általa értesített Wertheimer, tőle is kérjen gondolkodási időt.
Hozzáteszi: amikor már kellően egymásra licitáltak, fogadja el Lázár ajánlatát, hiszen Kamillnak a zenés műfajú Király Színházban van a helye, nem a főként prózát játszó Magyar Színházban.
Néhány nappal később vaskos főcím harsogja a Színházi Élet egy cikke felett „Nem is olyan nehéz a Király Színházhoz szerződni." Az alanti írás beszámol róla, hogy
a koránál két évvel fiatalabbnak látszó, tizennyolc éves Feleki Kamillt az érte versengő direktorok közül a Király Színház vezetője szerezte meg.
A lapban megszólaltatják Lázár Ödönt is, aki elmondja:
Egész biztos, hogy Feleki Kamill nem mindennapi tehetség. Valami végtelenül kedves, rokonszenves groteszkség van benne. Igazi táncos-komikusnak született. Nemcsak a tánca boszorkányosan ügyes, hanem előadásában is igen sok karikírozó erő van.
Nem voltak légből kapott szavak.
Igazolja ezt a Feleki Kamillnak megajánlott havi 160 pengős – pályakezdők esetében példa nélküli – fizetés is.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!