Benkő Gyula békebeli eleganciája a Kádár-korban

Halála után a legtöbb megemlékező civilben is kifinomult stílusát emelte ki. Egyikük úgy fogalmazott: „Egy darab békebeli elegancia távozott vele." Benkő Gyula eleganciája elsősorban a tiszta értékeket ösztönösen felismerő, s azokhoz ösztönösen ragaszkodó szellemiségéből fakadt. A Vígszínház művészét még Jób Dániel szerződtette a társulathoz, amelyben természetesen nemcsak elegáns alakokat formált meg, de még azokat is elegánsan jelenítette meg, mert megértette motivációikat, és a róluk alkotott véleményét is „beleépítette" a karakterükbe. Néhány évvel a második világháború lezárása után tagja lett a Vígszínházat vezető igazgatói hármasnak, de a politika még a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként is távol állt a habitusától. Major Tamás vezetése idején átszerződhetett volna a Nemzeti Színházba, de mindig azt vallotta, hogy az élete összeforrt a Vígszínházzal. Egy alkalommal úgy fogalmazott: "Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak." A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész generációjának egyik legnagyobb színésze volt.

Zilált viszonyok

1941 novemberében az amerikai Keith Winter Tűzvész című darabjának főpróbájára készülnek a Vígszínházban, amikor elterjed a hír: meghalt Zádor Gyöngyi, a Nemzeti Színház fiatal színésznője.

Benkő Gyula mennyasszonya.

Zádor Gyöngyi egy évfolyammal járt Benkő Gyula felett az akadémián. Együtt statisztáltak a Nemzetiben, mindketten a Józsefvárosban laktak, vonzalmukból mély szerelem lett.
Benkő Gyula 1941 nyarán már garzont bérel a Katona József utcában, van egy kis Ford Eiffel autója. A huszonkét éves színész esküvőjét tervezte Zádor Gyöngyivel.

A tragédia kapcsán beszélni kezdik: a lány öngyilkos lett, mert Benkő Gyula szakított vele.

A boncolás után a lapok közreadják a tényeket: Zádor Gyöngyi szülei otthonában, álmában kapott agyvérzést. Annak is utána járnak:

Zádor Györgyi és Benkő Gyula a legnagyobb szerelemben éltek,

boldogan készültek közös forgatásra. A fiatal színésznő a halála előtti éjszakán csókkal búcsúzott vőlegényétől egy körúti villamosmegállóban.
Zádor Gyöngyi temetése után Benkő Gyula arra kéri Jób Dánielt: halásszák el a Tűzvész újabb főpróbáit.

Jób biztosítja együttérzéséről, de közli: a főpróba nyolcszáz fős közönségét nem érdeklik magángondok.

Benkő Gyula nyugtató injekcióval játssza végig a darabot, utána elájul.
Másnap újra színpadon van, már nem kell injekció. Mást használ.
Hamarosan felkapott klubokban indulnak az előadások utáni órái. A hajnalok koszlott búfelejtőkben találnak rá és társaira – vígszínházi, nemzetis lumpokra. Hajnali törzshely a Tímár József által felfedezett Bozsóné tejivója, ahol rum is jár a bögre tejhez. Kedvelik a Tűzoltó utcai pincecsehót, amely egyúttal csavargók éjszakai szállása. A Csepeli kikötőben működő matróz kocsmában is rendre megfordulnak, ahol dohányfüst, rum- és pálinkagőz áll össze sajátos esszenciává, melyben ifjú Horthy Miklós is megmártózik olykor.

Benkő Gyulának számtalan nővel is dolga akad; futó, zilált viszonyok, alkalmi összekapaszkodások.

Egy hölgy a villamoson

Színészi teljesítményén nem érződik a parttalanság. Pár óra alvás, egy fürdő, s ott van pontosan a próbán, forgatáson. Fizikailag ereje teljében van, csak a szíve törött. Utóbbi problémát Fényes Alice, a Vígszínház és a mozivásznak ifjú sztárja kezdi orvosolni. A maga módján.
Együtt alakítják a fiatalokat a Warrenné mestersége című darabban, ők az Ördöglovas című film szerelmes párja, s affélék lesznek privátin is. Ám civilben nem mutatkoznak együtt. Fényes Alice döntése, ugyanis vőlegénye van: egy edénygyáros fia, aki a zsidótörvények miatt külföldön tartózkodik. A kislángon égő, bizonyos részletében mégis alapos kapcsolat kedvére van Benkő Gyulának: másfél év csapongás után beleunt az éjszakázásba, részeg ölelésekbe;

jól esik a másféle együttlét, még úgy is, ha nem ígér jövőt.

Benkő Gyula és Fényes Alice - Ördöglovas (1943) Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

1942 karácsonyán több bulvárlap is tájékoztatja olvasóit néhány Benkő Gyulától megtudakolt tényről: a színész száznyolcvan centiméter magas, hetvenhat kiló, színészideálja Somlay Artúr, kedvenc írója Mereszkovszkij, zeneszerzője Csajkovszkij, cigarettája a Darling, étele a mézes mákos tészta, színpadi partnere jelenleg Fényes Alice. Privátéletében nincs senki, mert nem tudna senkivel együtt élni, ahogy vele is nehéz lenne.
Nem sokkal a vonatkozó publikációk után Benkő Gyulának - miközben Icsey Rudolfhoz, operatőr barátjához igyekszik vendégségbe - feltűnik a villamoson egy rendkívül szép, csillogó szemű nő.

Hamarosan kiderül: egy az úti céljuk.

Icseyéknél beszélgetni kezdenek, Molnár Katalin elmeséli, hogy agrármérnökként végzett, ügyvéd férje a fronton szolgál, van egy kétéves kislányuk, Bori. Benkő Gyula mégis randevút kér. Találkoznak. Az asszony akkor azt is elmondja: férjével már korábban megromlott a kapcsolata, ha hazatér a frontról, elválik tőle. Ám arra kéri a színészt: addig ne találkozzanak. Benkő Gyula beleegyezik, azonban a várakozás ideje alatt szakít Fényes Alice-szal. A színésznőt megdöbbenti Benkő Gyula döntése. Némileg sérti is.
Molnár Katalin három hónappal később jelentkezik, már elvált asszonyként.
A huszonöt éves Benkő Gyula 1944 júniusában veszi feleségül, az esküvő után egy tágas budai villába költöznek. Borit örökbe fogadja, feleségét Tücsöknek becézi.

Negyvenhét évet élnek majd együtt.

Az orosz különítmény és a vézna tehén

1944. december 24-én az oroszok körülzárják Budapestet. Benkő Gyuláék villája előtt oroszok lövöldöznek, majd berontanak a házba. A háziak teát főznek a katonáknak, akik megteáznak, majd visszatérnek az utcán hömpölygő többi orosz közé. Benkő Gyula betelefonál a Vígbe: elérte a front, nem tud kimozdulni. A titkárság megértő. (A katonai szolgálat alóli felmentést – ahogy más kollégái esetében ugyancsak – Benkő Gyula számára is kieszközölte a Színész Kamara. Amely, ez is a tényekhez tartozik, a pályáról is leparancsolta a zsidó származású tegnapi tagjait. Ahogy az is tény: több üldözött művész a Vígszínház pincéjében vészelte át a vészterhes időket, kollégáik gondolkodása mellett.)

1945 januárjában az oroszok a környékbeli férfiakkal együtt Benkő Gyulát is begyűjtik.

Budakeszi lágerbe kerül, kihallgatják. Ígérik, hogy a fogság átmeneti, biztonságuk érdekében őrzik őket. Benkő Gyula a kihallgatás után elcsen néhány vörös karszalagot a kihallgató szoba előteréből. Szerzeményeit ismerősei között osztja szét.

Másnap, szalaggal a karjukon, feszes rendben vezényelik ki az elfogottak egy szerencsés csoportját a tábor káoszából.

Benkő Gyula hazatér.
Hamarosan orosz különítmény megy érte, név szerint keresik. Gépkocsiba ültetik, de nem a budakeszi láger a célállomás. Istállószerű épületben őrzik egymagában.

Közben leöletnek, feldolgoztatnak a színésszel egy vézna tehenet.

Benkő Gyula kézzel, lábbal igyekszik rávenni az oroszokat: adják okát fogva tartásának. A válasz:

Nyet!

A szürreális helyzet akkor kap értelmet, amikor kiderül: megérkezett magyarországi állomáshelyére egy orosz kémelhárító őrnagy, mégpedig a lengyel énekesnő, Gena Prus és az asszony pár hónapos csecsemője társaságában. Az énekesnő egy fellépés kapcsán ismerte meg Benkő Gyulát, elbeszélgettek erről-arról. Most arra kéri: biztosítson számukra szállást a villájában. Minderről a Benkő Gyula felkutatására táviratban felszólított orosz katonák mit sem tudtak.
Benkő Gyula fellélegzik, elszállásolja az énekesnőt – nem firtatja, miért utazgat egy orosz kémelhárítóval -, vigaszdíjként megkapja a vézna tehén fejét, amelyből felesége, Tücsök tartalmas levest készít.
Idővel újabb oroszok dörömbölnek Benkőéknél.
A kémfőnök és lengyel útitársa már továbbállt. A környék aktuális parancsnoka azt akarja, hogy Benkő Gyula – felszerelkezve a közeli a filmgyár készletéből – forgasson filmet róla és a családjáról. Elődjétől megtudta, hogy Benkő Gyula számtalan filmben szerepelt már, az orosz főtiszt ezért úgy véli: értenie kell a felvevőgépekhez.
A filmgyárban kamera van, nyersanyag nincs.

Benkő Gyula csak exponált tekercseket talál, azokkal mímeli a forgatást. Bízik a jóisten kegyelmében.

Egy nappal a tervezett családi vetítés előtt ezt az oroszt is tovább vezénylik.
Benkő Gyulát legközelebb április első napjaiban kapják el a Villányi úton. Addigra már szerzett egy igazoló okmányt Gobbi Hildától és Major Tamástól - utóbbi időközben kinevezte önmagát a Nemzeti Színház élére –, mely szerint ő megbízható kommunista. Major szerződést is ajánlott Benkő Gyulának a szétlőtt teátrum irodájában. A "gyűjtögető" oroszokat azonban nem érdekli Major Tamásék igazolása, ahogy az sem, hogy a színész hamarosan a Nemzeti Színház tagja lesz.
Közeli bérházba viszik, annak udvarán már több tucat begyűjtött férfi. Hamarosan hármas csoportba terelik őket a Déli pályaudvar felé a vagonokhoz, amelyek célállomása valamely oroszországi munkatábor. Egy orosz előttük, egy az oldalukon, egy a hátuk mögött. Szekér közeledik, rajta hosszú póznák. Melléjük ér, valaki felkiált a távolban, az oroszok odakapják a tekintetüket.

Benkő Gyula kilép a sorból, felül az egyik pózna végére.

Elhaladtában odabiccent a csapat végén baktató orosznak. Az visszabólint, nem tűnik fel neki, hogy a "melós" az imént még a foglya volt.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!