A színészzseni, akit bikacsökkel és fenőszíjjal vertek és állandóan éheztettek

Budapest, 1930-as évek Csortos Gyula színművész. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció

Csortos Gyulát Kosztolányi Dezső szerint az Isten is művésznek, közelebbről komédiásnak teremtette, civilben a gőgösségig mogorva színész egyben nőfaló is volt. Kétszer nősült, és nagy számú szeretője is volt. Ifjan egy jegyzőnél gyakornokoskodva döntött a színi pálya mellett a jegyző elcsábított feleségének biztatására. Gyermekkora lényegében egy rémálomban telt, ami meghatározta a pályája alakulását is. Szinte minden elvállalt, bevételeit lakomákra, borravalóra és nőkre költötte. Mindemellett Csortos Gyula az általa alakított karakterek minden részletét aprólékos gonddal dolgozta ki, ügyelt a szavak árnyalataira is, szemének pupillatágulását is tükörben ellenőrizte a felkészülés idején. Élete utolsó szakaszában betegség kínozta, elmagányosodva teltek a napjai. A háború után kerekesszékbe kényszerült, de utolsó erejével kikerült belőle, hogy színpadra álljon egy Csehov-darabban, a Nemzeti Színház előadásában, s még elénekeljen néhányszor egy kuplét egy éjszakai mulatóban. A Csortos Gyuláról szóló elemzések egyike úgy fogalmaz: Csortos Gyula csak a magafajta, titáni alkatokhoz kötődhetett volna, de őket a riválisainak tartotta.

Házasodik, táviratot kap. „Kitört a világháború! Stop."

Csortos Gyula elsősorban azért távolodik el Mészáros Gizától, mert szembesül a ténnyel, hogy színpadi partnernői – Varsányi Irén a Vígben, Gombaszögi Frida a Magyar Színházban – jobb színésznők, mint Giza. Márpedig Csortos Gyula a maga sajátos módján, érzelmeken is átlépve, mindenből a legjobbat akarja.

Ugyanakkor nem kíván hasonló csalódást megélni, ezért 1914 tavaszán civil leányt szemel ki magának.

A gyönyörű tinédzser, a tizenöt éves Bamberger Friderika május 3-án egy vöröskeresztes adománygyűjtő urna mögött ül édesanyja és francia nevelőnője társaságában a Gresham-palota közelében. A harmincegy éves Csortos Gyula néhányszor megkerüli a hölgykoszorút, majd

hatalmas összegű bankjegyet töm Friderika adománygyűjtő urnájába.

Ismét tesz néhány kört, aztán megkérdezi Friderika édesanyját: elviheti-e konflisozni a kislányt. A válasz igen – a bankók megtették a hatásukat -, ha a francia nevelőnő velük tart. Elhajtanak a Stefániáig, fordulnak vissza. A színész közben mond néhány formális bókot a bakfisnak.
Nem sokkal később Csortos Gyula hívatlanul kopogtat be a kőgazdag Bamberger régiségkereskedő otthonának ajtaján. Az otthon a Mérleg utcai cím alatt található, s a Gresham-palota ötödik szintjét foglalja el.

A színész közli: jövetele oka leánykérés.

Bamberger úr szabódik. Elsősorban is leánya kora, valamint a színészek iránti fenntartásai miatt, s mert Csortos Gyulát csak hírből ismeri.
Csortos dokumentummal bizonyítja: havi jövedelme huszonnégyezer korona.

Az összeg megegyezik a miniszterelnöki javadalmazással.

1914. július 1-jén tartják az esküvőt.
Csortos Gyula átköltözik az Oktogon téri legénylakásából Bambergerék hatszobás otthonába. Nászútjuk első részét Olaszországban töltik, hazafelé Svájc, Franciaország, Anglia szerepel terveik között. Július 28-án sürgöny írja felül az elképzelést:

Kitört a világháború! Stop. Gyertek haza! Stop.

Az utolsó szabad vonattal érkeznek Budapestre.

Csortos Gyula (j) Hyppolit és Haraszti Mici Schneider Mátyásné szerepében a Hyppolit, a lakáj című, 1931-ben készült fekete-fehér magyar játékfilmben Forrás: MTI/Reprodukció

A törődött látogató

Az évad elején Csortos Gyula Pásztor Árpád Ferenc József azt izente című művében játssza Kovács Gyurkát, a tőről metszett parasztfiút, aki a darab utolsó jelenetében pálinkától mámorosan ugrik fel a frontra induló vonatra.
Néhány nappal később Csortos Gyula visszaszerződik a Vígszínházhoz. Beöthy ezúttal nem háborog, a gázsi megtárgyalása is gyors lefolyású.
Csortos Gyula 1914. november 14-én jelenik meg a sorozó bizottság előtt, ahol alkalmasnak találják a katonai szolgálatra.

A vígszínházi tagság azonban ideiglenesen mentesíti a frontszolgálat alól.

Bamberger Friderika még a nászút bécsi szakaszában – útban Olaszország felé – szembesül a ténnyel: miniszterelnöki fizetéssel bíró férje nem mindennapi ember. A Kärtner Strassén nézegetnek kirakatokat, amikor Csortos megtorpan, s a rátörő fáradtságra hivatkozva leint egy konflist, s azzal hajtat a „megbokrosodásától" ötven méterre elhelyezkedő szállásukhoz, a Grand Hotelhez.
Csortos Gyula az első világháború éveiben még hektikusabb lesz. Szünet nélkül azon szorong, hogy visszavonják-e ideiglenes mentesítését a katonai szolgálat alól.

Olykor napokra bezárkózik a szobájába, olvas, szerepet tanul, bámulja a plafont.

Máskor rátör a tettvágy. Az ügyes kezű színész

kimeszeli a konyhát, megjavítja az elromlott ébresztőórát, villanyt szerel. Vagy egyéb elfoglaltságot talál.

A házaspár leánygyermeke 1915. április 15-én születik, Mária Éva névre keresztelik. Csortos Gyula végtelen odaadással szereti a gyermeket, utóbb az anyjától való válása után is elhalmozza majd minden földi jóval. Ahogy az is megesik később, hogy évekig felé sem néz.
Bamberger Friderika már évtizedekkel a válásuk után meséli egy lapnak Csortos Gyuláról:

Otthonról mindig a Fészekbe vágyott, onnan haza. Akkoriban, a háborús években rendszeresen kártyázott is, de nem sok szerencsével. A pénzt csak azért szerezte meg, hogy elszórja. Drága öltönyöket rendelt, egyszerre hármat-négyet is, majd gondolt egyet, és elkótyavetyélte őket az ócskásnál. A mesebeli tékozlóhoz hasonlított, aki eladja házát, a pénzen borjút vásárol, azt kicseréli egy kecskére, a kecskét tyúkra, a tyúkot ablaküvegre, majd mérgében belerúg, az üveg összetörik. Kölcsönt még rokonainak sem szívesen adott, de kérés nélkül annál szívesebben szórta ajándékait.

Id. Csortos Gyula a fia házasságát követően olykor ellátogat a Mérleg utcai lakásba, ha biztos benne, hogy a fia próbál, és nincs otthon.
Előadásait is nézi, eleinte üzenetekben jelzi nézőtéri jelenlétét, de fia tudomást sem vesz róla.
Amikor a Mérleg utcai otthonban kopogtat be, id. Csortos Gyula törődötten, szomorúan ücsörög egy fotelban, hallgatja Friderika beszámolóját a fia sikereiről.

Csortos Gyula tizenhat év hallgatás után annyit majd megtesz: elmegy az apja temetésére.

Tüskés rosszkedv, váratlan gesztusok

Csortos Gyulát 1917. június 12-én véglegesen felmentik a katonai szolgálat alól.
A háborús évek alatt a Vígszínház harminckilenc előadásában játszik. Színháztörténészek hármat emelnek ki. Szomory Dezső Hermelinjében Pálfy Dezsőt játssza,

tökéletesen visszaadva a próbákon a zsöllyék közt hepciáskodó szerző feminin affektálásait.

Arcübasev Féltékenység című színművében a féltékenységet nem ismerő Csortos Gyula az érzés szinte patológiai kórképét adja az enyhe gyanakvástól a pokoli kínokig.
Herczeg Ferenc Kék rókájában hasonló bravúrt visz végbe a „Járt-e Cecil a Török utcában?" alapkérdés mentén.
Egyéb feladatait főként francia komédiákban kapja. Budapest azokat bámulva próbálja elszakítani tekintetét az újságok fronteseményeket taglaló szalagcímeitől. Csortos Gyula látszólag felszabadultan vesz részt ebben az össznépi komédiában. Gyatrább komédiák rendre neki köszönhetik a sikert.

Csortos Gyula az első világháború alatt filmezni is elkezd.

Első némafilmes felbukkanása még 1912-ben esik az Egy csók története című moziban. 1916-tól aztán egymást követik az olyan – még ugyancsak néma - mozi darabok, mint A szerencse fia, Soha, többé, mindörökké, A hadtest parancsnok, A dolovai nábob leánya, A vörös Sámson, A senki fia, A kuruzsló, Liliom, Júlia kisasszony.
Úgy tűnik, minden klappol, miközben Csortos Gyulát a magánéletében tüskés rosszkedv jellemzi. Mind többet vonul félre dolgozószobájába.

Máskor szállodai apartmanokban csalja ifjú feleségét exével, Mészáros Gizával.

Aki a civil Friderikánál kétségtelenül képességesebb színésznő.
Csortos

Gyula gyakran kerül konfliktusba kollégákkal, másokkal.

Tévedéseit csak győzelmi helyzetben hajlandó beismerni, akkor nagyvonalú lesz.

Csortos Gyula a Három a kislány című operett-előadásának szünetében értesül arról, hogy a német tengeralattjárók elsüllyesztették az angol Hampshire hadihajót, amin egész vezérkarával veszett ott a britek leghíresebb hadvezére, Lord Kitchener. Az antant sikerét váró

Csortos Gyula az operett folytatásában kedélyesen szövi szövegébe a tragikus esemény hírét.

Másnap a zsurnaliszta Orbók Attila a Magyarország című lapban rója meg ezért egy fullánkos cikkben. Csortos Gyula erre bepereli az újságírót, ám keresetét a királyi törvényszék elutasítja. Akkor a színész a királyi táblához fellebbez, de az is visszautasítja. Végül a Kúria meszeli el Orbókot száz koronára a „jogos kritika határainak túllépéséért."
Csortos néhány nappal később Bródy Sándor társaságában kocsikázik a körúton, amikor Bródy kiszúrja Orbókot, akit Csortos kérésére bemutat a színésznek.

Csortos a kézfogás után százkoronás bankjegyet ad át ellenfelének

azzal, hogy az újságírónak volt igaza vele szemben. Hozzáteszi:

a Kúria tévedett, s a gesztussal maga semmisíti meg a Kúria ítéletét.

Kabos Gyula (b) és Csortos Gyula a Hippolyt, a lakáj című film forgatásán Forrás: MTI/Reprodukció

Liliom

1919 februárjában Budapest színházba járó közönsége egy emberként várja: miként játssza majd el Csortos Gyula Molnár Ferenc Liliom című művének címszerepében

önmaga ligeti vagánnyá stilizált hasonmását.

A szűkszavú, goromba, bárdolatlan csavargót, aki befelé nyeli a könnyeit.
A próbákat követően, február 15-én kapják meg a választ.
A Nyugatban írja Osvát Ernő:

Csortos Gyula Liliomának minden hajszála csirkefogós, ellenző kedvű passziójában szinte szétrepeszti a szerepét; annyi kiváló mozzanata van, nem tudom elsorolni, de nekem legjobban a nagyszerű kártyázási jelenetben, az égi kihallgatáson, és az utolsó képben tetszett, amikor savanyú holdképével az égre néz panaszolva és restelkedve, hogy íme, szégyenszemre megint csak ütéssel sikerült kifejeznie szeretetét. Más képekben valami naturalista nyers öröm ragyog le róla, olyan szép, új csirkefogó, mintha most szedték volna le a karácsonyfáról.

Csortos Gyula több mint háromszázszor játssza el Liliom szerepét. Kétszáz felett esik meg, hogy miközben Varsányi Irén a „Te csak aludj Liliom" dallamára búcsúztatja halott szerelmét, Csortos Gyula hirtelen felül, és elfújja a halotti ágya mellett lobogó gyertyát. A Julikát finom átéléssel alakító Varsányi Irén úgy érzi: partnere megalázta. Másnap az újságírók tettének okairól faggatják Csortost, aki annyit mond:

Már untam annyiszor elhunyni.

Bő dekáddal később a hintáslegény csíkos trikójában vesz majd részt Varsányi Irén temetésén, és kijelenti: Irén nélkül soha nem játssza el a szerepet.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!