Akit a Kádár-diktatúra legkeményebb ökle sem tudott megfékezni

Kiss János; Ladányi Andrea
Győr, 1983. december 8. Ladányi Andrea és Kiss János balettművészek a Ravel Bolero című művére készült balettelőadás egyik jelenetében a Győri Balett előadásában. A koreográfiát Markó Iván készítette. MTI Fotó: Benkő Imre
Vágólapra másolva!
A Kossuth-díjas Kiss János táncművész 1979-ben egyik alapító tagja volt a Győri Balettnek, majd az együttest addig irányító Markó Iván távozását követően a Győri Balett igazgatója lett. Idén saját döntése alapján távozott a társulat éléről. Utódját maga készítette fel a társulatvezetés sokrétű feladatára, leköszönése idején biztosítva érezhette a balettegyüttes jövőjét. Az Origónak adott interjújában sok egyéb mellett szó esik a Győri Balett alapítása körüli, politika gerjesztette anomáliákról, ahogy egy pápai áldásról ugyancsak. Kiss János azt is elmondja: mi volt a legfőbb szempontja, amikor aláírta a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását támogató levelet, és miként reagáltak lépésére azok a kollégái, akik másként gondolkodnak az egyetemről.
Vágólapra másolva!

Markó Iván 1991-ben egy hosszú nyáréjszakai beszélgetés utáni reggelen nem ment be a színházba. Felesége, az önök szellemi édesanyja, Gombár Judit rohant be zokogva, és elmondta: a férje összepakolt és elment. Másnap a reggeli Kurír címlapjáról tudták meg: Markó Iván nemcsak elhagyta a Győri Balett társulatát, de minden darabját letiltotta. Mit tudhat ennyi idő távlatából a nyilvánosság, beleértve a színháztörténetet is, arról a nyáréjszakai beszélgetésről?

Semmit. Személyes volt, ami csak ránk tartozik.

Azért próbálom kódolni: olyan beszélgetés volt, amely közben rájöttek, hogy emberileg visszafordíthatatlanul eltávolodtak a vezetőjüktől.

Nagyon profánul: van, amikor egy anya jut el odáig, hogy a gyerekeket is hátrahagyva elhagyja a családját, esetünkben ez az apával történt meg. Annak az éjszakának az elején még hittük, hogy van egy utolsó lehetőség, de kiderült, hogy nincs. De Judit maradt. A darabokban a dramaturgia, a látvány, az Juci volt. A láb, a kéz, a tánc pedig Iván.

Utóbbi nélkül nem létezik a műfajuk.

Sokan próbáltak tanácsot adni, színháziaktól politikusokig. Volt, aki azt mondta: nyugodtan játsszuk tovább Iván darabjait, menjünk el a lekötött milánói turnéra, aztán csináljunk új előadásokat. Legyen per a dologból, majd a bíróságon megoldódik a probléma. Azonban sem Markó Ivánnal, sem önmagunkkal szemben nem éreztük volna tisztességesnek ezt a lehetőséget. Bekúszott volna a hazugság a Győri Balett működésébe. Vállalhatatlan. Ugyanakkor volt, aki pánikba esett, négyen el is hagyták a társulatot.

Fotó: Koncz Márton - Origo

Végül a római katolikus egyház mentette meg önöket.

Iván és Judit már korábban tárgyaltak a püspöki karral arról, hogy az augusztusi pápalátogatás idején tartsunk egy előadást a Népstadionban, amikor a Szentatya találkozik a fiatalokkal. Kiderült, annak nincs akadálya, hogy mi csináljuk meg. Ez lett az első opusunk, a Szent Margit-legenda. Néptáncosokat is felkértünk, nagy siker lett.

A bemutató végén a pápa lejött a pulpitusáról és kézen fogta a táncosokat, aztán mindenki megfogta a mellette lévő kezét – ahogy azt ön elképzelte, de az illetékesek biztonsági okokra hivatkozva megvalósíthatatlannak nyilvánították a koncepciót. A pápa azonban másként gondolta, s váratlan rögtönzése után meg is áldotta a jelenlevőket, így a Győri Balett társulatát is. Ön Markó Iván távozása után a társulat támogatásával vette át a pápa áldását is bíró Győri Balett vezetését - idén azonban, negyvenkét év tagság, huszonkilenc év vezetői megbízatás után leköszönt a posztról. Könnyen ment?

Nagyon. Öt éve, amikor harmincöt éves volt a társulat, eldöntöttem: a mandátumom lejárta után nem pályázom meg újra a vezetői posztot. Kiss Jánosból bőven elég volt négy évtized, benne a csaknem harmincéves vezetői megbízatással. Nem akartam kalandorok kezére adni az együttest, ezért volt szükség egy olyan emberre, aki úgy állhat a helyemre, hogy a társulat is elfogadja, bízik benne, van jövőképe. Velekei László személyében meg is volt az az alkotó, aki alkalmas a feladatra, s akit az elmúlt években tudatosan vezettem végig azokon a stációkon – asszisztensi pozíciótól a művészeti vezető feladatáig – amelyekben megszerezhetőek a balett-társulat vezetéséhez nélkülözhetetlen tapasztalatok. Nem egyszerű kilépni egy több évtizedes helyzetből, amely egyben életmódot jelentett, mégis könnyű, ha tudom: biztonságos, továbblépésre alkalmas szituációban búcsúzom az együttestől.

Működése idején indult el és lett hagyománnyá Győrben a Magyar Táncfesztivál, a magyar táncművészet legnagyobb ünnepe. Ennek mintájára jöttek létre a Gyermek Táncfesztiválok. Működéséhez köthető a 2012-ben létrehozott Fiatalok a fiatalokért művészeti nevelési program, amelynek keretében a gyermek és ifjúsági korosztály számára is készít táncműveket a társulat – elősegítve a táncművészeti nevelést, a műfaj megismertetését, népszerűsítését. Egyéb érdemeket is lehetne sorolni. Ön mit emelne ki?

Közös érdemek ezek, és mindegyik lényeges. Amit még érdemes említeni, s számomra személyes mánia: a továbbképzés, az átképzés. Táncosok esetében nemcsak a színpadon töltött években, hanem életútban kell gondolkodni. Ilyen leterhelés mellett igen véges az aktív színpadi évek száma. Sok a rossz példa: a negyvenes, kiégett, boldogtalan, színpadi feladatra már nem képes táncos. Én mindig a tanulás felé „lökdöstem" a táncosokat. Ezért is indítottuk el a kihelyezett táncpedagógusi képzést is. Továbbá nem adtam fel a reményt, hogy állami közreműködéssel létrejöhet egy olyan struktúra, amely a táncosok átképzését segíti. Készítettem egy részletes életpályamodellt is, de a lengyel példa ugyancsak mintaként szolgálhat.

Fotó: Koncz Márton - Origo

Számos szakmai testületnek is tagja volt, alkalmanként elnöke. Jelenleg is a művészeti oldal képviselője a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, levelező tagja a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának, tagja a Táncművészeti Egyetem Társadalmi Tanácsadó Testületének. Valamint egyike annak a hetvennégy művésznek, akik nyílt levélben támogatták a Színház-és Filmművészeti Egyetem modellváltásáról szóló törvény megszületését. Milyen szempontok alapján? Miként fogadták a lépését?

Sok ismerősöm, barátom van, akik a modellváltást ellenző levelet írták alá. Én őszinte hittel mondom: elengedhetetlennek tartom a változást, mégpedig a növendékek szempontjából. Köztudott, hogy évek óta folynak tárgyalások a művészeti egyetemek működési formájának átalakításáról. A változás célja a minőségi képzés feltételeinek megteremtése. Sokan megkérdőjelezték a váltást támogató megmozdulásomat, pedig elfogulatlanul, szakmailag átgondolva a helyzetet, ez az átalakítás igazán a hallgatók érdekeit és a magas színvonalú képzést tartja szem előtt. Ez a kettő pedig, azt gondolom, a legfontosabb.

Végezetül: táncosként, közéleti ügyekben is szerepet vállaló alkotóként mennyi ideje maradt a magánéletre?

Igyekeztem, hogy jusson arra is, amennyire a hivatás engedte. Gyermekeim édesanyja, volt feleségem, Afonyi Éva is a Győri Balettben táncolt. Két gyermekünk van, mindketten jártak a győri balettiskolába, de azt mondtuk: addig csinálják, amíg van hozzá kedvük. A felső tagozatot már nem ott végezték. Dani fiam edző, üzemeltetési menedzser. Brigi lányom közgazdász. Mindketten sikeresek és boldogok a maguk hivatásában. Egy szülőnek ez a legfontosabb.