Akit szovjet katonák vallattak, a kommunisták a színházából is kitiltották és élete utolsó 11 évében betegágyában feküdt

Sztárfotó 1946-ból

Mezei Mária egyike volt a honi színháztörténet legnagyobb drámai színésznőinek. Ám ritkán kapott drámai szerepet. Pedig eredeti egyénisége, személyiségének lírai és drámai vonásai, a színészi átlagot meghaladó műveltsége is predesztinálta erre a szerepkörre. Amikor tehette, bizonyította: képes az összetettebb hősnőket is olyan árnyaltan, emberi mélységeiket feltárva megformálni, ahogy a franciás kokottok, vampok sorát. Mely utóbbiakhoz olykor maga adott plusztartalmakat, ha a darab szerzője elmulasztotta alaposabban kidolgozni az adott karaktert. A színésznő helyzetét az is megnehezítette, hogy a háborút megelőző években „baloldali zsidóbarátnak" bélyegezte a sajtó fasizálódó része, a kommunisták hatalomra jutását követően pedig azt vetették a szemére, hogy „klerikális, reakciós". Ahogy az is tény: nem tartotta a száját, ha igazságtalannak vélt egy helyzetet; illetve akár a próba közben is hátat fordított a társulatnak, ha úgy érezte, rossz irányba halad a munka. Pályafutása nehézségei ellenére a színpadon töltött utolsó éveiben - már a Nemzeti Színház vezető művészeként -, főként olyan darabokban játszott, amilyenekben mindig is játszania kellett volna.

Hagyjatok meghalni!

Mezei Mária Budapesten elsőként is új lakásba költözik.
Majd a Belvárosi Színházban lép fel először. 1945. október 30-án egykori nagy sikerű szerepét, a Hercegnőt játssza Eugene Scribe Egy pohár víz című vígjátékában. Hamarosan a Vígszínházban is szerepet kap, sőt, az intézmény – túllépve a sérelmeken - vissza is szerződteti társulatához. /A színház a háborús sérülések miatt akkoriban ideiglenes játszóhelyen, a Nagymező utca 22–24. szám alatt lévő Radius Filmszínházban működik. Sz.Á./
1946. február 1-jén a Vígszínház „házi szerzőjére", a vészkorszakban elhunyt Szomory Dezsőre emlékeznek. Takáts Alice című darabjának felújításában Mezei Mária a címszereplő. Benedek Marcell a Budapest című hetilapban írja alakításáról:

Játékában sokkal izgatóbb, sokkal érzékibb a doktornő alakja, mint az író elgondolása szerint. Az eredeti, kissé romantikus, szentimentális és valljuk be, papirosízű figura, Mezeinél pedig egy csupa ideg, bűntudata hálójában vergődő nő, akinek szemében ott villog az űzött vad riadtsága, mozdulataiban a vízbefúló kétségbeesett kapaszkodása.

Bernard Shaw: Warrenné mestersége a Katona József Színházban, 1967 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

1946 nyarán Mezei Mária lehetőséget kap, hogy elmondja a Hoztam valamit a hegyekből című önvallomást a pasaréti református templomban, amit a rádió is közvetít. Az egyház pedig kiadja könyvecskéjét.
A Vígszínház a következő szezonban mutatja be Csehov Három nővér című darabját. Mezei Mária Mását alakítja. Benedek Marcell szerint:

Mása jólneveltsége takarja csak érzékiségét és undorát férje iránt.

Az előadás összességében siker, a recenzensek többsége úgy véli:

a teátrum produkciója „hozza" a Vígszínház klasszikus polgári stílusát.

Csak a kommunista párttag Molnár Miklós fanyalog a Szabad Népben:

"A Három nővér családi tablója ma már egy osztály hanyatlásának történelmi illusztrációja, de a Vígszínházban most is olyan békés búgással röpködnek az érzelmes sóhajok, mintha azt sem tudnák, miről szól a darab."

Ellenben Mezei Mária kapcsán még Molnár is úgy fogalmaz:

Kétségtelen azonban, hogy az érzelmes társalgássá szűkített keretek között Mezei Mária ábrázolása finom, érzelmei őszinték.

A Csehov-darab egyik előadásán történik, hogy Mezei Mária nyolc perccel az utolsó felvonás befejezése előtt a nyílt színen a szívéhez kap, felkiált:

Nem bírom tovább! Hagyjatok meghalni!

Majd kirohan a színpadról. A függönyt le kell ereszteni. A színház ügyeletes orvosa néhány Valerián cseppel véget vet a „szívgörcsnek", az előadást azonban már nem lehetett folytatni.

Önálló estjei a hatvanas években Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Szörnyű félreértés

A sajtó botrányról cikkezik, kollégák ítélik nyilvánosan el a színésznő „hisztijét".

Mezei Mária a Rómeó és Júlia című lapban védekezik:

A negyedik felvonásban erős szívdobogást kaptam. Bizony, az idegek nehéz munkát végeznek minden este, s az a bizonyos feszültség, amely a művészet hőfokát mutatja, csalhatatlanul több volt, mint amennyit túlérzékeny idegeim kibírhattak volna. Súlyos pánikérzet, halálfélelem kapott el, s kénytelen voltam kimenekülni a színpadról. Bocsánatot kérek, de arról talán mégsem tehetek, hogy művész vagyok, és érzékeny idegrendszerem van. Azért lettem színész, egészen, a homlokomtól a talpamig; s úgy érzem, odaadtam mindent, az életemet. Elég baj, s arra csak én fizetek rá, hogy nem tudom ezt a teljességet csak úgy kirázni a kisujjamból.

Mindemellett Mezei Mária nyilatkozatában hazugsággal vádolja a színház orvosát és egyik kollégáját, Szakáts Miklóst. A vádakkal megsérti a Vígszínház érdekeit, amiért a legsúlyosabb büntetés jár:

1947. május 1-jével elbocsátják.

Nyáron úri dizőzt alakít a Könnyű múzsa című filmben. Ősztől pedig az elegáns belvárosi lokálban, a Cafe de Paris-ban énekel. Cziffra György kísérete mellett – akiben felismeri a zseniális zongoraművészt, s nagy jövőt jósol neki.
Mezei Mária sztárgázsiért lép fel az éjszakában. Műsorán sanzon, kuplé, magyar nóta, Liszt-rapszódia, megzenésített versek, református zsoltárok. Mindezt a pezsgő mellé, s a publikumnak kedvére van.
A kommunista lapok ellenben új bélyeget sütnek a minap még baloldalinak, "zsidóbarátnak" tartott színésznőre:

a dőzsölő polgári réteg kiszolgálója, reakciós.

Marcel Mithois: Férjvadász, Kis Színpad, 1967 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

1949 tavaszán a baloldali, ám européerként viselkedő Hont Ferenc mégis felajánlja a színésznőnek: szerződjön az általa igazgatott Madách Színházba. Hont kétezer-négyszáz forintos havi gázsit kínál. Mezei ironikusan mosolyog: dizőzként esténként háromszáz forintot kap, ha csak húsz nappal számol, kijön a hatezer forint. Nemet mond Hont felkérésére. Másnap, 1949. május 22-én az újságokból értesül: Ortutay Gyula kultuszminiszter bejelentette a színházak államosítását. A szabadúszó Mezei Máriát a Fővárosi Operettszínház társulatához rendelik munkavégzésre.

Nincs apelláta, ha a pályán akar maradni.

Visszaemlékezésében írja:

Ez valami szörnyű félreértés – gondolkoztam lázasan –, hiszen nekem most már a Nemzeti Színházban volna a helyem!

Arany Manó és a világsztár

1949. szeptember 16-án az Operettszínház szezonnyitó előadásában Strauss Bécsi diákok című operettjében játszik. Nincs ínyére.
Minisztériumi jóváhagyással Pécsre megy. Az ottani színigazgató, Szendrő József azt ígéri: Tolsztoj művében megformálhat egy haladó szellemű Karenina Annát. Mezei Mária visszaemlékezése:

Mint később kiderült, a társulat drámai színésznője, kinek férje párttitkár, előre elhatározta, hogy meghiúsítja szereplésemet. Rögtön az első hetekben felkértek, hogy vegyek részt brigádmunkájukban, s lépjek fel az élmunkásoknak rendezett előadásokon a Kikeletben, de nem közölték velem, milyen verseket kívánnak, sem azt, hogy milyeneket nem tartanak kívánatosnak, s ezzel tulajdonképpen csapdát állítottak nekem. Mert én csak később tudtam meg, hogy pld. József A. Betlehemi királyok-ja vagy Babits Örök kék ég a felhők mögött részletei »klerikális reakciós« mételyezés volt részemről. Mert ezzel a váddal, s még egy csomó alaptalan, nevetséges, elképesztő váddal terhelve egyszerűen kitiltottak a pécsi színházból még mielőtt egyáltalán munkához kezdhettem volna.

Valójában a városból is kitiltják. A lapokban is közzétett vádak:

Mezei Mária polgári, formalista, összeférhetetlen, világnézete taszítóan idealista.

Ezzel együtt a fővárosba visszatérve újra csatlakozhat az Operettszínház társulatához. Kis szerepet bíznak rá az első szovjet operett, a Sztálin-díjas „Szabad szél" című produkcióban.

A szerepet a házi főpróbák előtti napon visszaadja. Azonnali hatállyal elbocsátják.

Kiváló művész címmel tüntetik ki a Parlamentben, 1969 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

A súlyosabb retorziótól csak az igazgatónő, az egykori Mussolini-rajongóból kommunistává lett Gáspár Margit – a színészekkel többnyire emberséges - közbenjárása menti meg.
Az Operettből kiebrudalva az Országos Cirkuszvállalat által működtetett városligeti Liliputi Színházban kap munkát. Francia kuplék, napi nyolc-tíz előadás, hétvégenként több, lényegében non-stop műsor a vurstliban.
Fellépései előtt a ligeti intézmény kikiáltója, Arany Manó hirdeti a különleges eseményt:

Itt látható a közönség kedvence, a világhírű Mezei Mária!

A színésznő mindeközben az idős tulajdonosoknak felajánlott életjáradékért cserébe hozzájut Budakeszin egy felújításra szoruló házhoz.

Egyetlen öröme akkoriban a természet közelsége.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!