Az ördög ma mindenhol ott van, különböző formákban
Mester és Margarita fótós próbája a Nemzeti Színházban
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Szeptember elsején mutatják be a Nemzeti Színházban A Mester és Margarita című darabot Aleksandar Popovski rendezésében. Aleksandar Popovski szlovén rendező a Maribori Szlovén Nemzeti Színházban debütált a Don Quijote rendezésével, dolgozott független színházi csoportokkal, valamint Észak-Macedónia, Szerbia és Horvátország színházaiban is. Rendezett Olaszországban, Görögországban, Ausztriában, Törökországban, Svédországban, Dániában, Angliában és Németországban. Három éve a Maribori Szlovén Nemzeti Színház művészeti vezetője. Az Origónak azt mondta: a Nemzeti Színházban nagyon hamar kialakult a jó kommunikáció, a magyar színészek pedig kiválóak, nyitottak az új kísérletekre, és hamar megértik, mit szeretne a rendező. A Mester és Margarita előadásában Mester szerepében Trill Zsoltot láthatják a nézők – elképesztően magával ragadó a játéka. Margaritát Szász Júlia játssza, Woland szerepét Bordás Roland jeleníti meg. Láthatjuk még a színpadon Rátóti Zoltánt, Szarvas Józsefet, Schnell Ádámot, Rácz Józsefet, Barta Ágnest, Kristán Attilát, Tóth Lászlót és Kovács S. Józsefet és Szép Dománt is.
Mihail Bulgakov regénye, A Mester és Margarita az 1930-as években, Sztálin uralkodásának idején íródott. Gazdag, sokrétű, titokzatos regény, amely egészen a hatvanas évek végéig nem jelenhetett meg a Szovjetunióban. Ha a regény nyilvánosságra kerül, valószínűleg Bulgakov vesztét okozta volna, ugyanis az akkor elvárt szocialista realizmussal szemben A Mester és Margarita teljesen más világot tár elénk.
A mű az 1930-as évek Moszkvájának szovjet mindennapjaitól indul, aztán összezavarja az olvasót az író, és eljutunk a fekete mágián és elmegyógyintézeti jeleneteken át Jézus és Pilátus világába. Ez pedig nemcsak a történetvezetést, hanem az előadás atmoszféráját is meghatározza.
Abszurd humorral fűszerezett nyomasztó légkört alakít ki a színpadon.
Teljesen természetes az előadásban, hogy „Hontalan" Iván és Berlioz a rekkenő nyári hőségben szomjukat próbálnák enyhíteni hideg ásványvízzel, de meleg kajszibarack szörpöt kapnak csak. Attól csuklani kezdenek, és így tárgyalják ki az élet értelmét. Ezen senki meg sem lepődik.
Aztán Ivan Nyikolajevics „Hontalant" - akit Mészáros Martin alakít - alsóneműben és szentképpel a nyakában beviszik egy moszkvai elmegyógyintézetbe. Összezavarodva magyarázza az orvosoknak, hogy találkozott az ördöggel, akinek valamilyen köze volt barátja, az irodalmi folyóirat-szerkesztő Berlioz lefejezéséhez. Pontosabban: Berliozt egy villamos ütötte el, amelynek kereke választotta le a fejét a nyakáról. Ezt már előre meg is mondták egy padon ülve Berlioznak, hogy hamarosan így végzi majd. Persze, sem az orvosok, sem az ápolók nem hisznek Ivánnak, akit a kórházi szobájában felkeres a Mester. Ő szintén páciens, és megérti őt. A Mester ismeri Poncius Pilátus történetét – ugyanazt a történetet, amelyet „Hontalan" Iván is hallott.
Mester szerepében Trill Zsoltot láthatjuk, aki olyan elementáris erővel van jelen a színpadon, hogy még a csendjeire, a lélegzetvételeire is feszülten figyel a néző. Trill Zsolt egyszerűen zseni.
Mindeközben a városban megjelenik Woland képében az ördög. Bordás Roland játssza a gonosz szerepét, és ezer karaktert jelenít meg a színpadon.
Egyszer pösze, tudálékos alak, egyszer maga a megtestesült gonosz mágus, aztán egy reszketeg öregember képében tűnik fel. Társaival garázdálkodik, szemfényvesztő előadásokat tart a moszkvai színházban, ahol pénz hullik az égből, a konferanszié pedig akarata ellenére táncol valami őrült ritmusra – ezt Kristán Attila játssza olyan fantasztikusan, mintha valóban egy külső erő mozgatná a karját, lábát. Felejthetetlen jelenet.
Woland és csapata Sztyopát – a színház vezetőjét, akit Szarvas József játszik – egy pillanat alatt Moszkvából Jaltába varázsolja, persze, a színházban először nem hiszik ezt el.
Margarita is megjelenik, a Mester szerelme, aki alkut köt Wolanddal.
Woland csapatába tartozik többek között Hella, akit Barta Ágnes alakít – csillogó tehetségű színésznő, aki virtuóz pantomimjátékaival megnevetteti a nézőt.
Aleksandar Poposvki az egyik legnépszerűbb ex-jugoszláv rendező. Újvidéki előadása, a Borisz Davidovics síremléke, a MITEM után szerepelt a 2019-es POSZT versenyprogramjában is, és megkapta a „Legjobb társulati összjátékért" járó díjat.
Aleksandar Popovszki: nagyon szeretek a Nemzeti Színházban dolgozni
Ez az első alkalom, hogy a Nemzeti Színházban rendez. Hogy érzi magát?
A magyar színházzal először az Újvidéki Színházban találkoztam. Rendkívül jó tapasztalat volt, nagyon boldog voltam. Ott találkoztam először magyar színészekkel és a magyar nyelvvel. A közös munka eredménye az lett, hogy később kialakult egy együttműködés a Nemzeti Színházzal. Találkoztam Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával, és Verebes Ernő dramaturggal, és megbeszéltük, hogy rendezzem meg a Nemzeti Színházban Bulgakov A Mester és Margaritáját.
A darab az ön választása volt?
Valójában az én vágyam is volt, de ők is ezt a művet választották. Lényegében találkoztak a vágyaink. A Mester és Margarita színpadra állítása hatalmas munka, nem könnyű, különösen, ha új színházban, új színészekkel kezd el dolgozni az ember - egy olyan teátrumban, ahol még nem járt. De azt kell mondanom, hogy hihetetlenül élveztem a munkát.
Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, végtelenül jó a kommunikáció ebben az intézményben. A színészek kiválóak, és a színház vezetése is rendkívül jó. Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos világhírű rendező érkezett, és dolgozott itt, a Nemzeti Színházban.
Én is nagyon elégedett vagyok, úgy érzem, jó munkát végeztünk. Az egész csapat kivételesen tehetséges, együttműködő, jó ide bejönni, alkotni. A színészek közül mindannyian adtak nekem valami különlegeset a művészetükből, és remélem, én is adtam nekik.
Rendezett már Olaszországban, Törökországban, Dániában, Ausztriában, Svédországban, Németországban és Angliában is. Miben különböznek a magyar színészek más nemzetek művészeitől?
Nagy különbség van a balkáni régió, az olasz, a dán, az ausztriai és a német színészek között. Teljesen más iskolák. Persze, mindenhol valami teljesen új dologgal találkoztam. Amit a magyar színészekben szeretek, hogy rendkívül nyitottak minden új kísérletre, és nagyon gyorsan megértik, megérzik, amit a rendező szeretne. Ez pedig fontos, hiszen így hamar eredményeket tudtunk elérni. Izgalmas volt a közös munka.
A Mester és Margaritában mi volt az ön számára a legfontosabb? Mi az üzenete a darabnak?
Rengetegen írtak A Mester és Margaritáról már – könyvek, cikkek, tanulmányok jelentek meg. És mind különböző elméleteket bogoz ki a műből. Még maga, Bulgakov, az író is. Ez egy nagyon összetett könyv – ami egyébként az egyik kedvencem. A történet több szálon fut – az egyik a Mester és Margarita útja. A másik Jézus (Jesua) és Pilátus útja. És még ott van Woland és csapata, aki rendkívül gonosz dolgokat művel. Megpróbáltam a darabot úgy színpadra állítani, hogy nem mentem vissza az időben. Az volt a koncepcióm, hogy a jelenben jelenjenek meg a történetek. Fontos kérdés volt számomra, hogy ki játssza Woland szerepét.
Woland általában egy professzor, egy értelmiségi, középkorú, sötét lelkű ember. Én teljesen más irányból közelítettem meg ezt a karaktert. A mai világban sokszor találkozunk fiatalemberekkel, akik nagyon jó iskolákat végeztek, több nyelven beszélnek, ismernek mindent, a bankrendszertől a piacokon át mindent megértenek. Valahogy így képzeltem el ezt a figurát – tehát mindenképpen fiatal színészt kerestem a szerepre, aki több karakter megjelenítésére is képes.
Akár egy pillanat alatt meg tudja változtatni a karakterét. Ugyanis az az elméletem, hogy ma az ördögöt az emberek nem a klasszikus képében képzelik el – szarvakkal, vöröslő szemmel.
Az ördög ma mindenhol ott van, különböző formákban, megjelenésekben.
Ezen kívül nagyon fontos volt számomra a szabadság kérdése a darabban. Én az ex-Jugoszláviából jövök, tudom, milyen az igazi rezsim. Ma demokráciában élünk, szabad emberek vagyunk. De érdekes ez a szabadság. Egyrészt természetesen, valóban szabadok vagyunk, hiszen van internet, minden információ eljut hozzánk, oda megyünk, ahová szeretnénk. Másrészt mégsem vagyunk annyira szabadok. Nagyon tetszik a mű végén, hogy a Jesua és Pilátus közötti jelenet teljesen más megközelítést ad, mint amit ismerünk. Számomra ezt azt mondja, hogy egyetlen mondattal meg lehet változtatni a világot. Fontos, hogy mi is hogyan fejezzük be a könyvünket. A mű nagyon sokrétű, rengeteg asszociációval és varázslattal.
Ott lesz a premieren?
Persze, nagyon várom. Főleg, a járványidőszak után, amikor nem lehetett tudni, hogy mikor tarthatunk bemutatót és mikor nem. Azt hiszem, az elmúlt másfél évben az emberek nem tudtak teljes kapacitással lélegezni. Talán eljött az idő, hogy végre újra mély levegőt vehetünk, és tudunk dolgozni.
Magyarország jó helyzetben van, hiszen sok országban még mindig nincs megfelelő számú ember beoltva. Szlovéniában például még mindig kevesen kapták meg az oltást.
Ön megkapta a védőoltást?
Persze, természetesen. De megértem az embereket, hogy tele vannak kétséggel. Nehéz ezeket elhagyni ennyi idő után. De szerencsére van oltás, ami segít. Gondoljunk bele, az elmúlt évszázadokban nem voltak medicinák, nem voltak védőoltások, az emberek saját magukat gyógyították, vagy sarlatánok kezelték. Ma van egészségügy, van gyógyszer és védőoltás, amivel gyógyíthatók vagy megelőzhetők bizonyos betegségek. Tudom, hogy a világ bizonyos tekintetben őrült, és sokan nem hisznek sem az oltásban, sem semmi másban, mert az információk hihetetlenül gyors áramlása miatt nagyon sok hamis hír lát napvilágot. De hinni kell az oltásban, a kutatókban, az orvosokban, és minél többen oltatják be magukat, annál hamarabb küzdjük le a járványt.