Miért épp a parányi tojás vált a világ s a teremtés szimbólumává? Mert az apró s törékeny tojás, csakúgy, mint a várandós édesanya életet oltalmazó anyaméhének "tojásformája", magában rejti a titkot: a születés, a teremtés misztikus titkát.

A poláris világtojás

A teremtésmítoszok nagy csoportja a világ keletkezését mint a tojásból való megszületést írja le. Ez maga a világtojás, melynek fontos mozzanata a tojáshéj kettéválása. A felső rész jelképezi magát az eget, ennek tartalma a tojássárgája, a férfias minőségű Nap, az éltető erő szimbóluma. Ennek kiegészítő, poláris párja a női minőségű alsó rész, amely az életnek megágyazó Anyaföld jelentését hordozza, a tojásfehérje pedig a szimbólumok világában szintén nőként ábrázolt Holdat idézi.

Forrás: Origo

A teremtés törvényszerűségeit jelképekbe szedő szimbólumok tanában ezért a tojás az Ég és a Föld, az Isten és az Ember, a Nap és a Hold, a szellem és az anyag kiegészítő párjait egyszerre jelképezi.

Vagyis az önfenntartó, egymást kiegészítő és egymást feltételező szerves lét kettőségét: a férfit és a nőt, a sötétet és a világosságot, a szárazat és a nedveset, azaz létünk legfontosabb törvényét: a polaritást hordozza magában.

Így vált a parányi tojás a nagybetűs Élet jelképévé, melynek jellegzetes formája a kozmosz, a világmindenség lenyomata. S egyben utal a természet állandó körforgására: a születés-elmúlás ismétlődő folyamataként a tavasz legfontosabb üzenetére, a természet újjászületésére, az életfa sarjadására, a madarak fészekrakására, az élet magasabb rendű, egyre fejlődő spirális körforgására.

Mert a tojás kicsiségében is képes a világegyetem nagyságát, az élettelenből élőbe való átmenetét, az örök élet, az újjászületés megfejthetetlen rejtélyét, az emberi ésszel föl nem foghatót, az istenit jelképezni.

 

MadonnaForrás: Origo

Mágikus üzenet...

A tojásfestés eredeti, tojásírás elnevezése, valamint a magyar nyelv képírás, képíró, íróka szavai is egyazon ősi világmodell írott, azaz rajzolt emlékét őrzik. Írókázó őseink még tisztában voltak az általuk használt jelképek írásszerű jellegének szimbolikus üzenetével: a magyar ember lelkéből, a néplélek tudat alatti régiójából kitörölhetetlen emlékképeivel: egy ősi, archaikus világképet szimbolizáló, misztikus jelekbe, geometrikus formákba, kacskaringós indákba, burjánzó virágmintákba sűrített, idealizált üzenetével.

Ezért a régiek, kik ismerték, és mindennapjaikban és ünnepeikben egyaránt át is élték a természet járását, az idő fordulását, még hittek a jelek mágikus, teremtő, bajelhárító erejében. Ezért az ég képeit, a kozmosz ősi jelképeit évezredeken át megőrző magyar díszítőművészetükben is a teremtett világ üzenőrendszerét használták föl arra, hogy kézzelfogható, érezhető kapcsolatot ápoljanak az égi s földi világ, az e világ és a halálon túli túlvilág, a testet befogadó Anyaföld és a léleknek otthont adó Mennyei Birodalom között.

Hildegard Bingen tüzes kozmikus tojása, 12. századForrás: Origo

Éppen ezért a kerek évkör megmásíthatatlan Rendje, a Kozmosz törvényei szerint rendre feltámadó Anyatermészet tavaszi nap-éj egyenlőségét követő húsvét ünnepén az ajándékba adott hímes tojás is a teremtés újbóli folytatására, a világ alakításában való személyes részvételre: a családalapításra, a gyermekek nemzésére szólította fel magát a megajándékozottat.

De maga a rajzoló is, aki a tojáshéjra rótt, hímzett, festett vizuális kívánsággal - híve a jelek, a jelképek mágikus erejében - az alkotás folyamata által, maga is jobbra fordította saját sorsát. Mert úgy tartották, hogy amint a teremtett világban a Nap is körbejárja az égboltra festett Mindeneket, úgy járja körbe-körbe finom ecsetjével a tojásíró is a kicsiny tojásalakba zárt Mindenséget.

A Teremtés ezen örökös rendjébe ágyazottság tudatos átélésével, az Anyatermészet tavaszi újjászületésével való „együttrezdüléssel" épült be az emberi élet szokásrendjébe maga a húsvéti tojás.

Forrás: Origo

Ebből a tudatosan és tudat alatt is működő ősi mágiából vált népszokássá, hogy a lányok az Élet örök újjászületését szimbolizáló húsvéti feltámadás ünnepén a termékenység e valóságos és misztikus varázserejét egyszerre hordozó, mágikus jelekkel díszített hímes tojást adtak a fiúknak szerelmi ajándékba.

Sőt e tojáshéjra festett jelek üzenete által kértek, vártak, s reméltek a régiek égi áldást a tavaszi vetés bőségére, az állatok termékenységére, azaz minden földi dolgok megsokszorozódására, bőségére és szaporodására. Az Élet boldogulására...

Szerző: Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója