Ha kihagynám Brezsnyevet, a közönség paradicsommal dobálna, ezt pedig nem engedhetem

"Térdig a sz*rban, fülig a szeretetben" - ez a címe Földes László Hobo koncertjének, amely február 13-án - éppen a 77. születésnapján - lesz a Papp László Sportarénában. Hobo az Origónak azt mondta: ez csupán az egyik része a projektnek, ugyanis egy több száz oldalas önéletrajzi könyv és két album is ugyanezt a címet viseli. A Kossuth-díjas előadóművész arról is beszélt, hogyan készül a koncertre - korábban a koronavírus miatt öt napig kórházban volt, most rehabilitációs edzéseket végez, de már megtartja előadásait a Nemzeti Színházban, és önálló előadóesteket is ad. A februári koncertről annyit elárult, hogy ismét lesznek meglepetések - mint ahogy mindig -, és persze Brezsnyev arcképe is megjelenik majd. "Őt nem hagyhatom ki. Ha kihagynám, a közönség paradicsommal dobálna, ezt pedig nem engedheti meg magának az ember" - mondta. Interjú Földes László Hobóval. 

Köztudott, hogy korábban elkapta a vírust - nagyon megviselte a betegség?

Öt napig voltam kórházban, ezalatt az idő alatt teljesen rendbe tettek, mindenféle tudományos dolgok történtek velem, infúziókat kaptam, aztán másnap úgy ébredtem, hogy semmi bajom. Öt nap múlva hazaengedtek. Egy hét után pedig már elkezdtem edzeni. Rehabilitációs tornát végzek minden nap, tervezett edzésprogramom van. Ötvenkét napja szigorúan betartom az orvosaim utasításait, és a múlt héten, pénteken már Csongrádon játszottam egy Ady-estet. Három óra az út odafelé, három vissza, egy óra próba, és az előadás is egy órás. Kitűnően bírtam. A koncertig még van egy kis idő, továbbra is minden nap edzek, sőt, edzésnaplót kell vezetnem. Mérem a pulzusszámot, az oxigénszintet. Fel kell jegyeznem, mert szétrúgják a hátsómat, ha nem teszem. Persze, még nem játszhatok annyit, amennyit szeretnék, mert lassú a felépülés, türelmesnek kell lenni. Teljesen be vagyok kerítve, a családom és több orvos vigyáz rám.

Gyönyörű feleségem nagyobb darab húsokat süt, rettenetes, vödörnyi húsos spagettiket készít - még az orvosi könyvekben is benne van, hogy ez senkinek sem árt. Őrületes szeretetben élek.

Jó kedvem van, úgy érzem, hogy bár elfogytak az izmaim a betegség alatt, kezdenek nyomokban megjelenni, és a nyolc kilóból, amit fogytam, már hat vissza is jött.

Ha így folytatom, néhány hét múlva már „pufinak" hívnak majd a hátam mögött.

A kivizsgálások során viszont érkezett egy rossz hír: régóta fáj a térdem, és kiderült, hogy szalagszakadásom van, amit meg kell majd operálni. A koncertet már nem tudjuk elhalasztani, ezért a műtétet áttettük a koncert utáni időszakra. Évek óta érzem, hogy ott valami nincs rendben, de ha megoperálják, megszabadulok ettől a fájdalomtól. De nem fetrenghetek most az önsajnálat langyos pocsolyájában - ami ugyan nagyon kellemes, de haszontalan dolog – hanem inkább dolgozom, ahogy most is - éppen a készülő könyvemet javítgatom.

Földes László Hobo fotó: Talán Csaba

A könyvre még visszatérünk, csak még egy kérdés: egy helyen azt mondta, hogy naponta lufikat is fújnia kell... Ez igaz?

Igen, "az ellenség keze betette a lábát", a feleségem rengeteg lufit vásárolt, és naponta kétszer tízet kell felfújnom.

Amikor kiengeded a levegőt, érdekes hangot ad ki, ami az iskolapadban töltött gyerekkoromra emlékeztet. Még most is hallom:

Ki volt az? Földes, te voltál?" "Nem én voltam, igazgató úr.

Írt egy megható üzenetet, amelyben megköszöni a rajongói jókívánságait, amelyeket betegsége idején kapott. Miket írtak az emberek - teszem hozzá, ezrével?

Először is tudni kell, hogy nem olvasok üzeneteket, kommenteket. Soha. Mert ha sok száz pozitív üzenet között érkezik egyetlen egy mocskolódó - ami mindig van -, akkor én azt az egyet jegyzem meg. Most viszont nem tudtam mit csinálni. Egyik nap nyavalyogtam, hogy semmit sem ért, amit életemben csináltam, hiszen a világ egyre rosszabb. Ekkor csodálatos feleségem előkapta a laptopját, és rám fogta a géppisztolyt, hogy hallgassam meg az üzeneteket, amiket facebookon kaptam. Azt sem tudom, mi az a facebook, be sem tudok lépni. Szóval, előkapta a számítógépet, és a több ezer üzenetből kétszázat felolvasott.

Megható volt. Áradt a szeretet a kommentekből. Sokan nemcsak azt írták, hogy gyógyuljak meg, hanem azt is, hogy mit jelent nekik az, amit csinálok, csináltam. Erre nem voltam felkészülve. Kicsit megváltoztatta a világ romlásán való kesergésemet.

A családom és az emberek szeretetéből merítek erőt mindenhez.

Földes László Hobo fotó: Talán Csaba

A koncert február 13-án lesz, éppen a 77. születésnapján a Papp László Sportarénában. Ez egyáltalán nem hétköznapi dolog...

Miközben én a hétköznapok embere vagyok. A járvány kitörése előtt minden évben 110-120 előadást játszottam. Mindig komolyan vettem, amit csinálok.

Minden egyes alkalommal bele kell dögleni - ezt vallom. Vagy abba, hogy jól sikerült, vagy abba, ha nem. Ha nem döglesz bele, ne is csináld.

Óriási ajándék, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ennyi idő elteltével, ennyi idősen, és hogy nem veszítettem el az emberek figyelmét. A közönség nem az én közönségem, hanem azé, amit csinálok. Hatalmas öröm, amikor látom a fellépéseimen, hogy gyerekek is eljönnek. Volt egy koncert, ahol észrevettem, hogy egy tizenéves fiú velem együtt énekli a dalaimat. Egy idő után leszóltam a színpadról:

Apád tudja, hogy itt vagy?

Erre az apja a háta mögött jelentőségteljes arccal jelezte, hogy ő az. Megkérdeztem a gyereket, hogy hány éves, és mondta, hogy tizenkettő, és nevetett, felszabadult, vidám volt. Ezek a hétköznapok csodálatosak. Csongrádon telt ház volt múlt héten - nyitott lelkű, tiszta szemű embereknek játszottam. Csodálatos volt.

A februári koncert azonban ünnep lesz.

Most nem zúdítok az emberekre mindenféle gyalázatos, fájdalmas bluesokat, verseket, hanem megpróbálom meghálálni azt, amit kaptam tőlük. Felszabadultabb, vidámabb bulit szeretnék. Nem megyünk most le a pokol bugyraiba.

Földes László Hobo fotó: Talán Csaba

Amikor elkezdett zenélni, tudatosan ezt akarta csinálni? Az volt a terve, hogy évek, évtizedek múlva is színpadon áll majd?

Egyáltalán nem gondoltam komolyan. Harminchárom évesen, gimnáziumi tanárként hobbiból kosárlabdáztam, és hobbiból alapítottam a zenekart is, ami amatőr együttes volt. Eszembe sem jutott, hogy ilyen sikereket érhetek majd el. Ettől függetlenül pedig a mai napig saját szórakozásomra készítem el az estjeimet. Ez nem változott.

A közönség szeretete vitt tovább az évtizedek alatt. Nem kellett beállnom sehova. Azt csináltam mindig, amit akartam és most is azt csinálom. A Nemzeti Színházban is, és például Csongrádon, a Művelődési házban is.

Magam döntöm el, hogy mit adok elő, arról is én határozok, hogy mit írok. Emellett soha nem változott bennem az, hogy amatőr vagyok. Sosem készültem erre a pályára, nem vagyok színész, énekes - abban az értelemben, mint Charlie vagy Somló Tamás -, és író sem vagyok. Azt szoktam mondani, hogy olyanoknak is lehet szerencséjük, akik pávatollakkal a fenekükben mutogatják magukat...

Azért ennél jóval több tartalom van ön mögött... De térjünk vissza koncertre. Már próbálnak?

Igen, most azon töröm a fejem, hogy szőkére vagy vörösre fessem be a hajam, és milyen legyen a sminkem... (nevet)

fotó: Talán Csaba

A koncerten milyen dalokat hallhatunk majd? Válogat az elmúlt ötven év dalai közül? Vagy nem ez a cél, hogy életműkoncertet adjon?

Egyáltalán nem ez a cél. Ez egy buli lesz, nem összefoglaló koncert. Sosem volt életműkoncertem. Csak tematikus koncertjeim voltak. Új dalokat is hallhat majd a közönség, Persze lesznek olyanok is, amiket még a Tanácsköztársaság idején írtam...

Brezsnyev ismét megjelenik majd?

Olyan szerencsém van, hogy az egyik hobológustól - mert, mint azt ma már mindenki elfogadja, a hobológia a tudományos szocializmus mellett a második legfontosabb tudományág - kaptam egy új Brezsnyev-trikót. Így már kettő van. Ha esetleg az egyikbe beleizzadnék, kimegyek, és le tudom cserélni.

Térdig a sz*rban, fülig a szeretetben - ez a koncert, a könyv és az új dupla album címe. Miért ezt választotta?

Mert ebben az állapotban érzem magam. Leginkább a "fülig a szeretetben" érződik most a legjobban. Azt, hogy térdig vagyunk a sz*rban, mindig is tudtam - az önsajnálat a nárcizmustól nincs olyan távol. De arra nem voltam felkészülve, hogy ilyen mennyiségű és minőségű szeretetet kapok az emberektől. Feldolgozni is alig lehet. Az embernek elszorul a torka.

Mikor jelenik meg az önéletrajzi könyv?

Szeretnénk, ha májusban már a boltok polcain lehetne. Nem tudom, tudja-e, hogy én soha nem hallgatom meg a lemezeimet, nem nézem meg a rólam készült filmeket, videókat. Ha itthon vagyok, a család sem hallgathat Hobót. Most aztán ráfáztam, mert megírtam a könyvet, és már háromszor átolvastam, mert szerkeszteni és az apróbb hibákat javítani kell.

Ennél szörnyűbbet, minthogy az ember a saját dumáját olvassa, el sem tudok képzelni. Annyira unom a szöveget, hogy bubópestist kapok tőle.

De nem lehet másként csinálni. Jön az irodalmi szerkesztő, és fenékbe rúg, ha nem csinálom végig. Mick Jagger mondta a hatvanas években, hogy nem árt, ha az embert időnként fenékbe rúgja valaki, de nincs, aki megtegye. Nekem segít, hogy mindig voltak körülöttem, akik ezt megtették, és vigyáztak rám - magam helyett is.

fotó: Talán Csaba

Korábban azt nyilatkozta, hogy a következő három éve tele van, annyi ötlete van. Mik ezek?

Még 2019-ben kikértem a Történeti Hivatalból a politikai rendőrségi anyagaimat. Volt egy nagyon komoly történet 1972-ben, amikor elvittek a rendőrök, és arról tudtam, hogy van feljegyzés. Házkutatást is tartottak, és elkobozták az összes írásomat - köztük volt egy Petőfi oratórium-vázlat is. Ezt szerettem volna visszaszerezni.

Behívtak a hivatalba, a történész hihetetlenül kedves volt. Megkérdezte: érdekel-e, hogy ezen kívül milyen jelentések vannak rólam.

Igazság szerint addig nem foglalkoztam vele, mert a rendszerváltás után megkérdeztem egy kutatót, hogy a Hobo Blues Bandben volt-e besúgó, és mondta, hogy nem volt. Most viszont kértem, hogy mutasson még, ha van.

Kihozott még 30 dossziét. Így összesen 31 dosszié van rólam. 282 oldal.

Ezt vesztemre elmondtam Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház főigazgatójának. Azt mondta: írjak ebből egy darabot, ő szeretné megrendezni. Összeraktam egy szinopszist, azt gondolom, hogy talán a jövő évadban műsorra tűzi a színház az ebből készülő előadást.

Van még egy teljesen kész anyagom, aminek a címe: „Az utcazenész".

Egy magyar slágerzenész története, aki kellemes, fülbemászó dalokat játszik. Fellép tehetségkutatókon, aztán énekesnőket kísér, majd kislemeze, nagylemeze jelenik meg és ezzel befut. Később kirúgják a zenekarból, szólósztár lesz, onnan is kikopik, elmegy nyugatra vendéglátózni, majd hazajön, itthon is éttermekben, kocsmákban játszik, végül mindenhonnan elküldik, és utcán énekel. Ő meséli el a történetét. A harmadik ötletem pedig az, hogy „Miért maradtam itt?" cím alatt szeretnék egy könyvet összehozni a lányom képeivel, amelyhez készülne egy lemez és egy dokumentumfilm is. Azt szeretném, ha a könyv és a film szereplőiről kiderülne, hogy kik voltak, vagy kik ők, és mit jelentettek-jelentenek nekem. Ezen kívül forgatunk különböző városokban, gyönyörű történelmi helyszíneken is, amiket nagyon szeretek. Ezek mind nagy munkák, körülbelül három évig tartanak.

Hobo és Vidnyánszky Attila Forrás: (c) Eori Szabo Zsolt/Eöri Szabó Zsolt

Visszatérve a dossziékra: érte csalódás? Volt olyan besúgó, akiről nem gondolta volna, hogy jelentéseket ír?

Egy ismert zenész 1990-ben odajött hozzám egy koncert előtt, és elmondta: bocsánatot szeretne kérni, mert vétett ellenem, jelentett rólam, és ezért nagyon szégyelli magát. Megfélemlítették, megszorongatták. Ezért vállalta, hogy jelentéseket ír. Annyira emberi és megrázó volt, hogy sosem felejtem el, és soha nem mondom ki a nevét. Persze, vannak olyanok is, akik azt nyilatkozták, hogy meggyőződésből lettek besúgók és még büszkék is. Ilyen a mai Magyarország.

A Nemzeti Színházba is visszatért a betegsége után. Most milyen előadásokkal lép fel?

Ezen a héten két József Attila-estem volt, jövő héten is ezt az előadást mutatom be. Óriási öröm, hogy ott is mindig telt ház előtt játszom. A közönség szeretete mindig utolér. Emellett pedig - ahogy mondtam - a koncertre készülök.

Minden koncerten van valami meglepetés is. Most mi lesz?

Többel is készülök, de ezeket nem szeretném elmondani - derüljön ki a koncerten.