Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.6

opera, operaház, gálakoncert, Magyar Állami Operaház, újranyitógála, újranyit, gála, koncert, műsor, fellépő, művész
Operaház ünnepélyes átadója 2022 március 12-én
Vágólapra másolva!
Édes Néném, a hatodik rész talán már az utolsó lehet, ha nem küld több kérdést, de hát ezt sose lehet tudni, gyanítom, jönnek még. Mindenesetre nekiveselkedtem megint, folytassuk hát a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) megválaszolását!
Vágólapra másolva!

1. Hányszor „kell" operába menni?
Ezt a kérdést azzal a dilemmával szemléltetem, hogy mi a jobb: kevesen sokszor, vagy sokan, kevésszer járjanak operába? Nagy Sándor kardjával úgy kellene átvágni a csomót, hogy „sokan és sokszor", de ezzel magunkat is átvágnánk, hisz az opera a XXI. század első felében már biztosan nem marad/lesz tömegműfaj. Viszont továbbra is sokba kerül, mert nagysága a „nagyságában" (méretében, komplexitásában) is rejlik. Sokba kerül az adófizetőknek, sokba az intézménynek magának, és így sokba a jegyvásárlónak is. (És kevesebbe a bérletvásárlónak, de arról majd lejjebb.) Márpedig ami relatíve drága, azt vagy kevesen fizetik meg többször, vagy sokak, de csak kevesebbszer. Én inkább az utóbbi mellett vagyok, erre törekszünk az OPERÁ-val, ha már muszáj választani. Az előadás árát – dehogy a valóságos árát, annak kb. az ötödét – el kell kérni a nézőtől, ő pedig így, ha átlagos keresetű, így sem tud hetente jönni, talán még havonta se. Ha viszont cserébe olyan élményt adunk, amely hosszú hetekre feltölti, ha olyan minőségű előadásokat játszunk, amelyek valóban nemcsak hazáig, de majd a következő operalátogatásig is elkísérik a vásárlót, akkor működik a rendszer. Akkor teljesülnek céljaink: minél több magyar emberhez eljuttatni a magas kultúra értékeit. És abból még lehet majd a „sokak, sokszor" modellje is, ha tovább javulnak a keresetek. (A „kevesek sokszor" verziója sokkal inkább a sznob CAMP-kultúra erősítésére, a nemzet többségének elszigetelésére jó, a gyertyás-franciapezsgős-vinyllemez fetisiszták klubjának kiszolgálására.) Ha sokan, de kevesebbszer jönnek, és mondjuk, évente 6-8-10 alkalommal látogatnak meg minket, akkor tökéletes tempóban „fogyasztják" majd hatalmas repertoárunkat: akárhány éven át is mindig új, vagy legalábbis számukra új produkciókat láthatnak. Úgy is, hogy már nem kell sok bemutatóra számítani évente, hisz a repertoárt több mint száz új produkcióval töltöttük fel, és ha ezek után kihozunk 6-7 bemutatót évente, azok minőségére, monumentalitására szeretnénk elsősorban figyelni.

2. Mire való a páholy, ha olyan drága?
Először is: az operaházi páholy relatíve nem drága – a földszinti zsöllye-árakhoz viszonyítok ilyenkor. Négy zsöllyeszék ára bőven felette van egy páholy esti díjának, érdemes összeadni, kijön. A páholy különleges szolgáltatás: különtermecske, egy kis bérbalkon az Operaház belsejében az adott nap néhány órájára. Senki nem jár át azon, lakóinak nem kell a ruhatárban vesztegelniük, saját tükör, kis lerakóasztal az osztályrészük. (Ezt a néhány apró holmit csak most nyáron tudjuk visszaszerelni.) Aki páholyt vesz, akár el is késhet, szünetekben tovább időzhet odakint, s ha előbb akar taxihoz jutni és sietne, a függönyhúzáskor már veheti is a kalapját. (Sőt, tulajdonképpen bármikor, csak azt sajnálnánk – ugyanakkor valóban senki más élményét ezzel nem zavarja, onnan feltűnésmentes a távozás is.) Aki páholyban ül, mindenkit lát magasleséből, és ha akarja, őt is látják mások. Ha viszont nem szeretné ezt, a második sorba ül. A páholy mélyén nem probléma egy szem cukrot bevenni vagy vizet inni, orrot fújni, ha muszáj. Sürgős telefon is felvehető, hisz egyetlen lépéssel a páholyfolyosón teremhet az ember. Ezek nem optimális események az opera vagy balett élvezete kapcsán, de nem mindig optimális állapotban érkezünk az előadásra – és a páholylakókra hostesseink is különös figyelemmel vigyáznak. De a legfontosabb hátravan: aki mostantól páholyt vesz, valójában az egész páholyt kapja meg, annak valamennyi székével. És eldönti: kettesben szeretne-e maradni vagy hozza magával családját, barátait: amennyi ülőhely odabenn, annyian jogosultak tartózkodni ott. És nincs többé vita, ki lát jól, ki nem lát a másiktól, ki állna fel, ki fáradt el az álldogálásban – hisz a vásárló saját szeretteivel tartózkodik ott bent, közös élményeket szereznek, mindent vita nélkül meg tudnak beszélni. A páholy tehát kivételes lehetőség, elsősorban társas operalátogatásra ajánljuk – és még a pénzügyi matek is kijön.

3. Magyarként hogy jussak kedvezményhez?
A leggyorsabb válasz erre: váltson bérletet, hisz a sokféle (30-40 féle) kombináció ugyan különböző szisztémák mentén áll össze – milyen nap, milyen műfaj, népszerű-e, különleges-e, melyik helyszín stb. –, de abban mind azonos, hogy komoly kedvezményt érvényesít az adott (állandó) ülés napi jegyeivel szemben. Aki ezzel nem tud vagy nem akar élni, még mindig fellapozhatja az OPERA idei Kalendáriumát, annak 294-297. oldalain számos lehetőség van, vagy itt, digitálisan (https://www.opera.hu/hu/rolunk/kiadvany/202223-musorkalendarium/). Ugye, nem annyira egyszerű e jegyek differenciálása, mert minden uniós polgár egyenlő a vásárolt szolgáltatások alanyaként (lásd az üzemanyag-ársapka problémáját), márpedig a legtöbb turista sokkal jobban van eleresztve, mint a magyar operarajongók. Így pl. az évek óta létező Hatos kártya azok számára ad komoly, 3 operaházi estére szóló 50%-os kedvezményt, akik előtte hat alkalommal ellátogattak az Eiffel Műhelyház előadásaira. Külföldi is megteheti, de magyarok számára ez életszerűbb. De 21 évesek részére egész évadban, minden hónap 21-i előadására váltható 2 db 21 Ft-os jegy az Operaházba és az Eiffelbe is. Az összes operaházi matiné árazása jóval kedvezőbb az estinél, ide is magyarok járnak a tapasztalatok szerint, főleg sokan vidékről. Minden produkciónak van legalább 1 db hétvégi matinéelőadása, hogy senki se érezze magát elzárva lokációja miatt kultúrkincseinktől. Ugyanígy minden operaházi produkciónak van nyilvános főpróbája – ez nem kevés ám, jövőre 34 előadás, tehát több mint 30.000 db jegy! –, ezeket Értékesítési Centrumunkon keresztül olyan magyar társadalmi rétegek, szervezetek kapják, akik nehezen tudnák kifizetni teljes árainkat, így 75%-os engedményben részesülnek. Érdeklődni, telefonálni kell hozzánk miatta, nincs nyilvános értékesítése ezen jegykontingensnek. Ősztől tervezzük még KarzatKlub létrehozását az Ybl palota karzati ülőhelyeinek rugalmasabb eladása és a közösségszervezés miatt, s ha valaki taggá válik a Budapesti Operabarátok Egyesületénél, szintén kedvezményes lehetőségekre számíthat. Mindezeken kívül természetesen a művészegyetemek hallgatói is külön elbírálás alapján jönnek, az intézményeikkel kötött kétoldalú megállapodások révén. És talán a legfontosabb: nemcsak diák-félárú jegyeink léteznek, de idén ősztől családi giga-kedvezmény is, amikor két felnőtt mellett a hozzájuk tartozó gyerekek 80%-os kedvezménnyel jutnak be pénztári vásárlás esetén. Az Operaház legolcsóbb álló – valójában támaszkodó – jegyeit a kakasülőre mindig az adott előadás startja előtt 2 órával kezdjük értékesíteni, mindössze néhány gombóc fagyi áráért... Az Eiffelnek pedig minden helyára továbbra is bevezető árú, tehát igen kedvezményes.

4. Miért nem magyarul énekelnek általában?
A Sugár út (később Andrássy út, Sztálin út, Magyar ifjúság útja, Népköztársaság útja, majd megint Andrássy út) operaházának színpadán az első harminc évben német szó el sem hangozhatott a még '48 miatti kurucos fogadalom miatt, így leginkább magyarul énekeltek, néha vendégművészek olaszul, franciául. Később bejött a német, de ugyancsak a német művészek éneklésével. Aki magyar volt, tulajdonképpen a hetvenes-nyolcvanas évekig magyarul is adott elő az Operaházban vagy az Erkel Színházban. A tendencia az egész világban változott meg, végül a németek és az oroszok is feladták a saját nyelvükön (fordításból) éneklést, hisz a zene hangsúlyai leginkább az eredeti nyelven érvényesülhetnek, és vendéget is úgy könnyebb hozni, ha valamennyi művész azonos – eredeti – nyelven tudja és énekli szerepét. Mára már ezt mondhatjuk hagyománynak, hisz 40-50 év telt el e globális fordulat óta. Ugyanakkor népszerű vígoperák, daljátékok és nagyoperettek esetén, továbbá – természetesen – a gyerekeknek szánt programokon ugyanúgy tartjuk a magyar nyelvet. Ha az Erkel Színház átépítésével készen leszünk (remélem, 2025/26 táján), a magyarul szóló családi előadások odakerülnek. Hogy példákat is mondjak: Szerelmi bájital, Varázsfuvola, Háry János, Don Pasquale, Sevillai borbély és társaik remekül érzik majd ott magukat megint, miközben az Ybl palotában és az Eiffelben illő módon folytatódhatnak az eredeti nyelvű előadások, amelyek fordítását több nyelven kivetítve mutatjuk mindig nézőinknek.

Drága Néném, nyitogassa a levelesládáját jövő héten is!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2022. július 10.