A kis herceg, aki Budapesten neveli a rózsáját

Vágólapra másolva!

A mű színpadi változata idén februárban megérkezik az Erkel Színházba.

Jasinka Ádám

Vágólapra másolva!

színpad show A kis herceg Erkel Színház

Nem éppen mesekönyv, mégis sokan a gyermeküknek olvassák A kis herceget, melyet gyerekként talán nem is ért meg igazán az ember. Legalábbis én biztosan nem fogtam fel, csak már felnőttként, hogy miről is szól a hivatkozási pontként is emlegetett, egy adott sorát sokat idézett mű.

A kis herceg meseszerű, varázslatos történet, a szövege egészen költői, a mondanivalója pedig úgy kap egyre mélyebb jelentést, minél többször, minél több életszakaszban újraolvassa azt az ember. Ám nem csak ennek köszönhető, hogy körbelengi valami misztikus légkör. Sokat hozzátesz a mű egyedi hangulatához az író, Antoine de Saint-Exupéry különleges személyisége, rejtélyes eltűnése is.

Kevés az olyan könyv, amit világszerte annyira sokan ismernének, mint A kis herceget, és olyan sokszor újraolvasnák azt az emberek, mint ezt a csöpp kis történetet. Népszerűsége azonban nem pusztán a rövidségének köszönhető. Az alig százoldalas könyv mondanivalója velősebb, mint esetenként a háromszor vagy négyszer is hosszabb regényeké, és de Saint-Exupérynek sikerült olyan hangulatot teremtenie, ami aztán finom lepelként ráterül az ember lelkére, és ezt az érzést napokig magunkkal hordozzuk.

Számomra A kis herceg mindig is inkább az olvasása közben kiváltott érzések és érzelmek miatt volt erős olvasmány, meg persze azért is, mert egy-egy gondolatot volt időm ízlelgetni, forgatni, több szögből is megvizsgálni, és csak akkor haladtam tovább, ha már úgy éreztem, készen állok. Egy film vagy színpadi adaptáció kapcsán nincs mindig idő megpihenni, elgondolkozni, csak miután legördült a függöny, akkor tudjuk igazán értelmezni a látottakat.

A kis herceg színpadra állítása, érdekes módon a rövidsége ellenére nem könnyű feladat. Világszerte és persze itthon is többen is feldolgozták vagy éppen továbbgondolták már de Saint-Exupéry időtálló történetét. Ennek, az idézőjeles mesének jól áll a klasszikus adaptáció, bábszínházként is működik, sőt zenés-táncos produkcióként is láthatta már a közönség, ám akrobatikus elemekkel tűzdelt, újcirkuszi show-ként talán még magyar közönség nem találkozott A kis herceggel és rózsájával.

Egy nemzetközi alkotócsapat 2019-ben különleges és látványos, táncos elemekkel is tarkított show-ként állította színpadra A kis herceget, mely a párizsi bemutató után világkörüli turnéra indult és megfordult Dubajban, Sydneyben, a New York-i Broadwayn és Lisszabonban is. A kis herceg nemrég visszatért az Egyesült Arab Emirátusok legnépesebb városába, ahonnan egy kis pihenőt követően idén februárban megérkezik Budapestre, az Erkel Színházba.

Az előadás két, háromnegyed órás felvonásban meséli el a jól ismert történetet, néha nem is szavakkal, hanem táncos, akrobatikus koreográfián keresztül adja át az érzéseket.

Különlegessége, hogy a főszereplője, azaz maga a kis herceg meg sem szólal és a többiek is "némák" maradnak, ugyanis egy narrátor tolmácsolja számunkra, francia nyelven, a szereplők gondolatait és mondanivalóját. Habár a narrátor, vagy mondjuk úgy, a mesélő szerves része az előadásnak, meg-megjelenik a színpadon, sőt a legvégén dalra is fakad, mégis el tud rejtőzni, a háttérbe tud vonulni, ha kell - bár egyes jelenetekben uralja is a színpadon, elvonva a figyelmet a főhősről, a többi karakterről.

Ahogy az előadás során ugrálunk egyik bolygóról a másikra, és megismerjük az újabb színeket, szereplőket és a rajtuk keresztül ábrázolt rossz emberi tulajdonságokat, az alkotók mind újabb és újabb attrakciókkal szórakoztatják a nézőt. Láthatunk bohócot zsonglőrködni, levegőben végrehajtott táncos és akrobatikus mutatványokat, a háttérbe és a színpadra vetített animációkat és különleges táncos koreográfiákat, melyeket nézve hosszan elmerenghetünk, és lenyűgözhet minket, mi mindenre, és főleg milyen mozdulatokra képes az emberi test.

A színpadi látvány az érzékeinkre hat, talán egy picit túlságosan is dominál, és miatta elvész valami, az a finom líraiság, ami A kis herceget jellemzi. Mégis annyi inger éri a nézőt (a táncok, a fények, a filmszerű zenei betétek), hogy a produkció hatása alá kerülünk, kivált belőlünk érzéseket és mi, ha nem ez a színház dolga, hogy hasson a nézőjére.

A kis herceget Anne Tournié rendező és koreográfus állította színpadra Chris Mouron segítségével, míg a zenét Terry Truck szerezte az előadáshoz.