A radiológusok évekig úgy határozták meg a daganatgyanús tüdőelváltozás méreteit, hogy a képernyőn megjelenő kétdimenziós kép alapján megmérték a tumor két széle közti legnagyobb távolságot. A RECIST módszert használják erre a leggyakrabban, azonban ez a megoldás meglehetősen pontatlan, szemben azzal az új háromdimenziós analízissel, amely pontosabb eredményt ad az elváltozások méretének meghatározásában.
A National Institute of Standards and Technology kutatói mennyiségileg is meghatározták az új módszer előnyét, megállapították, hogy a ennek alkalmazásával már tízszer kisebb méretű elváltozások is kimutathatók, mint a RECIST segítségével, így a diagnózis hat hónap helyett négy hét alatt megszülethet, ez pedig kritikus fontosságú a beteg túlélése szempontjából.
A CT-vizsgálat során a gép számos különböző szögből készít röntgenes sorozat-felvételeket. Zachary Levine, a kutatás vezetője, meghatározta a lehető legkorábbi diagnózis felállításához szükséges képek paramétereit. Ehhez 283 polimer-szilikát ellipszoidot használt fel, amelyek átmérője 4 és 11 milliméter között volt.
A kutatók ezután műanyag habba ágyazták a polimertablettákat és emeletes dobozokba helyezték őket. Mivel a műanyag hab átlátszóan jelenik meg a CT-felvételeken, a sűrűbb polimer kinézete nagyon hasonlít a daganatokéhoz. A kutatók összehasonlították az ellipszoidok ismert térfogatát a volumetriával, valamint a RECIST segítségével meghatározott adatokkal.
"Azt találtuk, hogy a volumetria már tízszer kisebb térfogatváltozást is képes kimutatni, ugyanakkor hatékonysága megegyezik a RECIST-ével." - magyarázta a szakember. A kutató azonban arra figyelmeztet, hogy a daganatok gyakran furcsa alakban nőnek és nem hasonlítanak a vizsgálat során használt ellipszoidokra, ez megnehezítheti a diagnózist, de a kutatás jó kiindulópont a CT során nyert adatok hatékonyabb értelmezéséhez.