A tanulmány a Proceedings of National Academy of Sciences szaklapban jelent meg, és két olyan beteg vizsgálatain alapszik, akiknek az agyában az amygdala néven ismert agyterület sérült volt. Ezek az emberek ugyanis jóval kevésbé aggódtak az anyagi veszteségek lehetőségekor, mint a kontrollcsoportban megfigyelt, megfelelő állapotú amygdalával rendelkező személyek.
Az amerikai tudósok szerint ez a tényező számos területen befolyásolja az emberek döntéseit, így pl. a politikai és pénzügyi döntéseiket is. A kutatást végző tudósok a Kaliforniai Technológiai Kutatóintézeten (Caltech) végezték a vizsgálataikat két olyan nő főszereplésével, akiknél egy olyan ritka agyi betegséget diagnosztizáltak, amely semmilyen más agyi elváltozást és károsodást nem okoz, viszont az amygdalán léziókat, azaz sérüléseket hoz létre. Az ilyen betegeknél ismert, hogy éppen az agyterület károsodása következtében nem képesek érzékelni vagy érezni a félelmet.
A két vizsgált pácienst 6-6 kontrollszeméllyel vetették össze a kísérletek során, akik ugyanolyan korúak, gazdasági és iskolázottsági szinttel rendelkeztek, mint ők. A kísérletek során azután több, olyan fogadási helyzetet szimuláltak, amelyekben a résztvevők esetében jól megfigyelhetővé vált, hogyan befolyásolta döntéseiket az, ha láthatóan növekszik az esélye annak, hogy a pénzüket elveszíthetik.
Az egészséges résztvevők csak akkor fogadtak, amikor pénzük megnövelésének esélye legalább másfél, vagy kétszerese volt annak, hogy elveszítsék addigi nyereményüket. Velük ellentétben a sérült amygdalával rendelkezők még akkor is tovább játszottak, ha ennél alacsonyabb esély látszott csupán a sikerre, sőt a két beteg közül az egyik még akkor is ezt tette, amikor a veszteség lehetősége nagyobb volt, mint a nyereségé.
A kutatók szerint ezek alapján úgy tűnik, hogy a megfelelően működő amygdala megóvja az embereket attól, hogy meggondolatlanul kockázatot vállaljanak, ami feltehetően valamiféle alapvető evolúciós védekezőmechanizmus eredménye lehet. Az amerikai szakemberek úgy vélik, nagy jelentőségű, hogy az alapvető biológiai mechanizmusait sikerült azonosítani ennek a jelenségnek, így a döntéshozók kezébe olyan tények kerültek, amelyek alapján megfelelően kezelhetővé válhat a probléma.