Interjú Freund Tamás neurobiológus akadémikussal, a zsűri tagjával
Freund Tamás |
Sikerült-e megtalálni a versenyzőknek az optimális határt a tudományos ismeretterjesztés és a tudományosság között?
- Én úgy éreztem, hogy igen. Ez annak is köszönhető, hogy változtattak korábbi előadásaikon: nem ugyanúgy hangzottak el, mint a szakzsűrik előtt: általánosabbak voltak a bevezetők, a versenyzők próbálták a szakzsargont minél jobban lefordítani a hétköznapi nyelvre. Ez az esetek többségében sikerült is. Nagyon fontos volt még, hogy kellő lelkesedéssel, tudományáguk iránti szeretetük kimutatásával, tudományos eredményeik iránti büszkeséggel tudtak előadni, és ez átragadt a hallgatóságra is. Azt hiszem, ez a legfontosabb, ha valaki népszerűsíteni akarja a tudományát.
Mit jelent a magyar tudomány számára, hogy ilyen utánpótlása van?
Mindenképpen pozitív dolog, bár véleményem szerint nem ez az a fórum, ahol az utánpótlás színvonalát meg lehetne mérni. Ez egy nagyon szűk fórum volt: több száz OTDK-s versenyző, szekciógyőztesek közül választották ki a döntősöket. A tudományos színvonalról inkább a szekciók szakzsűrijei tudnának nyilatkozni. Itt mi tényleg csak a "krémek krémjét" hallgathattuk végig, és mint mondtam, ennek határozott fókusza volt: a tudományos ismeretterjesztés. Ennek alapján biztató volt a kép.
Freund Tamással korábban az idei OTDK-val kapcsolatban is megkérdeztük.