Bumeránggal ismerkednek a magyarok

"Itt 6 órakor minden bezár" -írta a vízilabdázó Hevesi István a naplójába. Melbourne az 50-es években nem volt az a nyüzsgő nagyváros, ahogy ma ismerjük. Mit lehetett csinálni a hétvégi pihenőnapokon az álmos városban? Kirándulni, és ismerkedni az ausztrál aboriginal kultúrával. A szerényebbek csak az autósmoziba merészkedtek el.

Esti szórakozási lehetőség nem volt Melbourne-ben. 18 óra után bezártak az éttermek és a kocsmák. 16 óra után már fel sem szolgáltak alkoholt. Színház és opera sem volt még akkoriban. Ausztrália bezártságban élt, amelyet többek között éppen az olimpia oldott fel kissé az 50-es években. "Melbourne igen konzervatív város volt" - mondja Detre András. "Amikor az emberek befejezték a munkát, mint az őrültek rohantak a hotelba, és megrendeltek maguknak egyszerre hat sört. Azért siettek, mert hat után már nem volt kiszolgálás."

Csendes, vidékies életet éltek az ausztrálok. "Ha a szombat esti mozi után, mondjuk tizenegykor, elsütöttél volna egy ágyút az itteni leghosszabb belvárosi utca egyik végén, biztos, hogy senkit sem talált volna el a golyó, mert senki sem járt az utcán" - mondja az Ausztráliában élő Sághy Imre. Az 50-es évek közepén - részben az olimpiai készülődés hatására - kezdett bekapcsolódni a világ véráramába Ausztrália. "Nagyon megérintette őket a nemzetközi forgatag, megérezték, hogy létezik egy, a bezártságukon túli világ is" - véli Sághy.

Az 50-es évek második felében az éttermek szigorú nyitvatartási rendjét is enyhítették. "Az ausztrál kormány elküldött egy bírót az európai italfogyasztási szokások tanulmányozására" - meséli Sághy Imre. "Visszaérkezve azt mondta, hogy ilyen szabályozás ott nincs. Hosszú vacakolás után végül meghosszabbították a zárórát este tízig."

A ballarati táborban élők sem voltak szerencsésebbek ebben a tekintetben, a Melbourne-től északnyugatra lévő kisváros sem pezsgett az éjszakai élettől. "A ballaratiaknak az volt a kedvenc hétvégi szórakozása, hogy beültek az autóikba, leparkoltak a főutcán a sétány mellett, és azt nézegették, hogyan sétál a nép" - meséli Szigeti Zoltán. A magyarok egy ausztrál fiatalasszonyt vettek föl a szakácsuk mellé kisegítőnek, ő vitte a férfikat hétvégén moziba. "Vacsora után megjelent egy Forddal, és az egész társaságot bepakolta az autóba, s nagyon kényelmesen utazva elvitt bennünket az autós moziba. Ettől leesett az állunk" - emlékszik Szigeti. "Ez a nő, aki tulajdonképpen mosogatással kereste a kenyerét, megjelent egy ilyen autóval!"