Urányi (elöl) és Fábián: történelmi kajakarany

Nagy volt a küzdelem a kajak kettes versenyben, a magyar, a német és az ausztrál páros állt az élre a rajt után, és igyekeztek lerázni egymást. A magyar kettős haladt végig az élen, de nem sikerült egy hajónál nagyobb előnyre szert tennie. "Urányiék nagyon fifikásan versenyeztek" - mondja Mohácsi Ferenc. "Nem volt meglepő, hogy az olimpián rajt-cél győzelmet arattak. Tulajdonképpen nem is hajtották ki magukat" - véli Mohácsi.

A páros 1955-ben került össze, amikor a fiatal Fábiánt egy kajak egyesben aratott győzelme révén felfedezte az akkor már harmincas éveit taposó, tapasztalt Urányi. "Megtiszteltetés volt egy fiatal gyereknek, hogy odajön hozzá a rutinos versenyző" - emlékszik vissza Fábián László. Urányi tapasztalata a vízen is érződött. "Mindent tudott, amit a versenyzésről egyáltalán tudni lehet. Öcsinek csak az volt a dolga, hogy hajtson" - mondja Kiss Lajos.

Ez az olimpiai verseny nehezebbnek bizonyult, mint hitték. "A 10000 méter a vérünkben volt, általában úgy játszottunk a mezőnnyel, ahogy akartunk" - magyarázza Fábián. "De ez az olimpiai verseny más volt, itt nem sikerült olyan hatalmas fölénnyel nyernünk. A számot körpályán rendezték, tehát fordulókat kellett tenni, és minden fordulónál gyilkos harc folyt. Szerencsére nem volt kritikus pillanat a számunkra. Igaziból óriási meglepetés lett volna, ha nem nyerünk" - mondja Fábián.

Az első aranyérmet minden magyar megilletődötten fogadta. Urányi János elsírta magát a dobogón, hiszen neki ez az első aranyérme. Hegyi Gyula is boldog volt, hiszen nagy siker ez Magyarországnak. "Gyula bácsi könyörgött, hogy nyerjen már végre valaki, tudniillik a teljes magyar csapatnak nem volt egyetlen aranya sem. Kétszer is rosszul lett szegény a verseny alatt" - meséli Fábián.