Hogyan kell kikapcsolni?

 

Egyes német tartományokban vékony füzetke van kitéve a kisiskolások padjára az első szülői értekezlet napján. Tilman Ernst német pszichológus nevéhez fűződik a médiapedagógiai koordinációs iroda koncepciója, a tudományos szakértő Stefan Aufenanger.

Beszéljünk a tévéről: ez a legfontosabb üzenete a kiadványnak. Létrejöttét komoly elméleti munka és összehangolt empirikus kutatások előzték meg. Gerhard Tulodziecki, a neveléselmélet egyik szaktekintélye a média használatakor releváns, a fejlődéssel kapcsolatos feltételeket, illetve az oktatásba integrálódó médianeveléssel kapcsolatos elvárásokat vizsgálta.

A német professzor öt csoportra osztotta fel a gyerekek médiáról szóló értékítéleteit. A rögzített gondolkodásmóddal jellemzett csoportnak mindössze ennyi volt a véleménye: tévézni jó. Az elszigetelő gondolkodásmód már alkot ugyan két-három különálló ítéletet, de ezek általában ugyanabból az aspektusból származnak. Mindent megnéznek az ide sorolt gyerekek is, akárcsak az előző csoport, de legalább értékelnek, például: "a politikai viták fárasztanak", "a reklámok untatnak". Már szűrőt is használ a műsorok kiválasztásánál a konkrét-differenciáló gondolkodásmód: számol a tévézés előnyeivel és hátrányaival is, miközben alapvetően jó szórakozásnak tartja. Fölérendelt kritériumok alapján szemléli a szisztematikus gondolkodásmód a tévézés érdemeit és problematikáját. Jellegzetes vélemény ebből a csoportból, mely az adások legnagyobb részét ugyan semmitmondónak tekinti, ám a tévét olyan fontos információs feladat ellátójának tartja, melytől ma már nem lehet eltekinteni. Az ötödik, legutolsó csoportba tartoztak a kritikus-reflektáló gondolkodásmód képviselői: ők kritériumok alapján osztályoznak, összehasonlító értékeléssel választják ki a műsorokat.

A családi háttér szerepe mindegyik csoport esetében meghatározó. A felmérések alapján a legtöbb gyerek az elszigetelő gondolkodásmóddal jellemzett tévézők közé tartozik.

Tulodziecki szerint az iskolában komoly eredményeket lehetne elérni az értékítéletek árnyalásában, vagyis helyet kellene juttatni a médiaetikai reflexióknak. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy az oktatás formálhatja a médiafogyasztást. Dilemma-helyzeteket vitatnak meg az osztályokban, közös viták során elemeznek egy-egy arra érdemes műsort.

A médiapedagógiai koncepciók tanulmányozása mellett nem árt figyelni azokra az eseményekre is, melyek a felnőttek legújabbkori tévézési szokásairól, konkrétan a telítettség kifejeződéséről árulkodnak. Ez év második felében híresült el az az amerikai feltaláló, aki megunta, hogy amikor kocsmába megy a barátaival, nem tudnak nyugodtan beszélgetni, mert zavarják őket a hatalmas kivetítőkön futó tévéműsorok. Nosza, barkácsolt egy ügyes kis szerkentyűt (pontosabban kettőt: egyet az észak-amerikai és ázsiai, egyet az európai gyártmányú tévékészülékekhez), egyetlenegy gombbal ellátott "távkikapcsolót": a zsebben megbúvó szerkezet bármilyen készüléket kikapcsol a közelben. Használat közben emberünk észlelte, hogy a kocsmában időző közönség nem háborodik fel, nem követeli a műsor folytatását, sőt sokszor látható elégedettséggel fogadták a "láthatatlan" partizánakciót.

A zseniális ötlet hozzáadott értéke az egyszerűség, az egygombos kütyü (gombostyű) neve: TV-Be-Gone. A feltaláló a nyilvános helyeken átélt, többek között fény- és zajszennyezéssel járó tévézést ahhoz az aktushoz hasonlítja, amikor a dohányosok a nem füstölgőket is passzív dohányzásra kényszerítik.

Hogy milyen a fogadtatás? Októberben hosszú időre összeomlott a gyártó honlapja a megrendelők tömegei miatt: most arra kérnek minden látogatót, legyenek néhány hétig türelemmel - bírják még egy kicsit tévével.

Szvetelszky Zsuzsanna