Mit szól a kezdeményezéshez a többi tanár? Vannak érdeklődők, akik esetleg átvennék a módszert?
- A mostani előadást például az egész városban meghirdettük: több iskolából várunk gyerekeket és érdeklődőket. A technikáról engem még nem nagyon kérdeztek, egyedül egy másfél évvel ezelőtti szegedi módszertani konferencián számoltam be róla. Ott sokan érdeklődtek a dolog iránt. Viszont valamelyik pedagógiával foglalkozó folyóiratban azt olvastam, hogy valahol a Dunántúlon tőlünk függetlenül a mi színházunkhoz hasonló módon dolgoztak fel egy fizikai témát. Természetesen az ötletet nem tőlünk lopták, ezt más is kitalálhatta.
![]() |
Galvani és Volta eszmecseréje |
Akkor mi a megoldás? Lejjebb kell vinni a tudásszintet?
- Semmiképpen sem, mert a mostaninál lejjebb már nem lehet. Inkább logikai játékokkal, és logikai felkészítéssel kellene lerakni a gyerekeknél a fizika alapjait. Eleinte érdemes volna egy-egy téma boncolgatására rábírni őket, szemben azzal, hogy lehadarjuk nekik az anyagot. Ezzel maguk jöhetnének rá egy-egy probléma nyitjára, és ezáltal megtanulhatnának önállóan gondolkodni.
Az idei előadás alaptörténete szerint a "XX. századi fizika" a letűnt korok tudományainak házába kerül, ahol az ottani "gondnok" egy fura próbának veti alá a magabiztos XX. századot. Feladata az, hogy egy mobiltelefont kell létrehoznia úgy, hogy minden XX. századnál korábban született tudást kitörölnek agyából. Természetesen nem tudja megoldani a feladatot, így a gondnok tanácsára egy körutat tesz a házban, hogy a hiányzó ismereteket megtanulja. Egy sor korszakkal és tudóssal találkozik az i.e. 6. századtól egészen a XIX. századig, Thálesztől egészen Faraday-ig. Feladatát nem sikerül megoldania, azt viszont végül elismeri, hogy tisztelnie kell az előző korok tudományát, hiszen saját ismeretei is erre épülnek. |