Vegyi fegyver képletére leltek belgiumi terroristáknál

Egy belga magántelevízió riportja szerint a nyomozók megfejtették azokat a vegyi képleteket, amelyeket a Brüsszelben letartóztatott egyik terroristagyanús személy lakásán találtak. A televízió értesülése szerint a hydracin, az amerikai légierő által kikísérletezett vegyi fegyver készítésének leírását találták meg.

A tunéziai származású Nizar Trabelszit két nappal az amerikai nagyvárosok elleni példátlan terroristatámadás után vette őrizetbe több társával együtt a belga rendőrség. A házkutatások során a Le Nil brüsszeli arab vendéglő egyik helyiségében talált mázsányi kénről és acetonról hamar megállapították, hogy pokolgépek robbanóanyagát készültek létrehozni velük. Trabelszi arab írású feljegyzéseiben viszont csak hosszabb idő után tudták megfejteni a vegyi képleteket.

A televízió értesülése szerint olyan vegyi anyag leírásáról van szó, amely igen hatásos vegyi fegyver, a légutakat támadja meg. A hydracinnak nevezett anyagot állítólag az amerikai légierő kísérletezte ki. A nyomozás már állítólag arra is fényt derített, hogy Trabelszi merényletre készült a párizsi amerikai nagykövetség ellen: robbanóanyaggal megrakott kisbusszal akart nekihajtani az épületnek, de letartóztatása megakadályozta a merényletet.

A riport szerint egyébként a vele együtt négy letartóztatott arab gyanúsított régóta a belga nyomozók látókörében volt, de merő hanyagságból nem törődtek velük. Az amerikai merényleteknek kellett bekövetkezniük ahhoz, hogy a belga bűnüldöző szervek is fokozzák az éberséget.

A Trabelszi után letartóztatott Abdekarim Al-Hadutit tavaly májusban már őrizetbe vették egy brüsszeli fegyveres rablásért. Öccse, Szaid mobiltelefonokat lopott szintén Brüsszelben, majd terrorizmus ügyében indult nyomozás fő gyanúsítottja volt idén, de ma már Marokkóban van.

*

A La Derniere Heure című lap interjút közölt egy csupán B. K. betűkkel megjelölt fiatal arabbal, aki önkéntesként részt vett a boszniai háborúban, majd egyik ottani parancsnoka hívására elment egy kiképzőtáborba az afgán-pakisztáni határvidékre. A tábor parancsnoka egy pakisztáni volt, aki 2-300, alig húsz év körüli fiatal kiképzését vezette: öngyilkos merényletekre képezte ki őket.

B. K. elmondta, hogy ő is harcolni akart a hitetlenek ellen, és meggyőződése volt, hogy csak az erőszaknak van hatása. Amit a táborban átélt, attól megundorodott, de sikerült túlélnie. A táborban sorshúzással választották ki a kamikazebeavatásra jelentkezők közül a szerencséseket. Derekukra kötöztek egy csomag robbanóanyagot, beültették egy kocsiba, rázárták az ajtót, néha le is hegesztették a nyílást. "Mindig ugyanaz következett: a kocsi egyenletesen gurult, legfeljebb 50 kilométeres sebességgel, neki egy kis falnak. A kamikazetanoncnak szemernyi esélye sem volt, hogy élve megússza" - mondta B. K.

Szerinte a táborban a legrosszabbak nem a katonai kiképzők, hanem az imámok: "Reggeltől estig nem szálltak le rólunk, valóságos agymosást műveltek. Ők jelölték ki a leendő kamikazékat, és ők fanatizálnak az öngyilkosságra, hogy így adjanak példát a többinek." Amikor B. K. kiképzése véget ért, azzal bízták meg, hogy térjen vissza Európába és álljon készenlétben. Szerinte akik benn maradtak a szervezetben, "őrültek, és mindenre képesek".

A fiatalember Belgiumban inkább feladta magát a biztonsági szolgálatnak, amely új személyazonossággal rejtette el.