Nemcsak Saron és az izraeli kormány megbékélés melletti elkötelezettségét teszi próbára az útiterv. Az amerikai béketerv szerint ugyanis a megbékélés feltétele az erőszak megfékezése. Ebben a kérdésben pedig az útiterv szerint a palesztin kormányzatnak kell megtenni az első lépést. Az útiterv szerint a palesztin hatóságnak azonnali és hatékony intézkedéseket kell hozni a vérengzés megszüntetése és a terrorista akciók visszaszorítása érdekében.
Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnök ezért most megpróbál egyezségre jutni a béketerv egyik legnagyobb hátráltatójával, a Hamász szélsőséges palesztin szervezettel. Abbász a hét elején egy izraeli lapnak kijelentette: jövő hétre megállapodik a Hamász vezetőivel a fegyverszünetről és a terrorakciók felfüggesztéséről. A megállapodás véget vethetne a 32 hónapja tartó, rengeteg halálos áldozatot követelő második intifádának.
Kérdés azonban, hogy a mértékletességéről ismert, márciusban megválasztott Abbász mennyire tudja befolyásolni a szélsőséges palesztin csoportok tevékenységét. Ha kudarcot vall, akkor a nemzetközi közvélemény előtt elveszti tekintélyét, ugyanis kinevezésétől mindenki azt várta, hogy megfékezi a terrorakciókat. Ez eddig nem sikerült, az elmúlt hetekben több halálos áldozatokat követelő öngyilkos merénylet is volt Izraelben. Még a Saronnal folytatott csütörtöki megbeszélése alatt is voltak kisebb összecsapások. A Hamász vezetői a megbeszélésekről mindeddig csak annyit mondtak: az öngyilkos akciókat csak akkor hajlandók végleg leállítani, ha Izrael felhagy a palesztinok ellen folytatott agresszióval, leállítja a telepítéseket és engedi hazatérni a palesztin menekülteket.
A közel-keleti békefolyamat támogatásáról ismertté vált Abbász most történelmi lehetőséget kapott a béketervet kidolgozó Egyesült Államoktól: az útitervből ugyanis világosan kiderül, hogy a Washington szeretné kihagyni a békefolyamatból Jasszer Arafat palesztin vezetőt. Arafat ugyan év elején beleegyezett a palesztin kormányzati hatalom megosztásába, de még mindig jelentős hatalma van a palesztin kormányzatban. Bush ennek ellenére nem hívta meg a jövő heti jordániai találkozóra. Elemzők szerint ennek az egyik oka, hogy az amerikai kormányzat úgy véli, Abbász megfelelő ember lehet arra, hogy végre leváltsák a palesztin vezetői székből az évtizedek óta ott ülő Arafatot.
A palesztin vezetőt ugyanis gyakran érték olyan vádak, hogy nem igazán akarja a békét. Amikor pedig lehetőség lett volna a megegyezésre, akkor nem tudta vagy nem akarta visszafogni a szélsőséges palesztin szervezeteket. Arafat már nemegyszer akadályozta a békekötést. 2000-ben például az ő makacssága miatt nem jött létre megállapodás Camp Davidben. Pedig Ehud Barak akkori izraeli miniszterelnök meglehetősen engedékenynek bizonyult. Ráadásul Arafatot gyakran éri az a vád, hogy nem tesz eleget a terror visszaszorítása érdekében, és összejátszik a szélsőséges palesztin szervezetekkel.
Szintén Arafat kiszorítását szolgálja, hogy az útiterv előírja a palesztin kormányzati rendszer átalakítását, szabad választások megrendezését és a - még most is nagyrészt Arafat kezében összpontosuló - hatalmi ágak szétválasztását. Ha a tárgyalások sikerrel végződnek, Arafat politikai jelentősége várhatóan jelentősen csökken majd. Kérdés azonban egyelőre, hogy Abbász mennyire ura a palesztin hatóságnak, illetve, hogy elérhető-e bármilyen megegyezés Arafat beleszólása és jóváhagyása nélkül.