Manmohan Szingh 1932-ben született szikh vallású családba az azóta Pakisztánhoz tartozó Nyugat-Pandzsábban. Közgazdasági tanulmányokat folytatott a pandzsábi, majd a cambridge-i egyetemen. Végül Oxfordban doktorált közgazdászként.
Végigjárta a gazdasági politikai pálya összes fontosabb állomását Indiában: volt tartományi kormányzó, a nemzeti bank szerepét betöltő Indiai Tartalék Bank elnöke, majd Indira Gandhitól kezdve a Kongresszus párti miniszterelnökök gazdasági tanácsadója lett.
Legfontosabb tette az 1991-es beavatkozás volt, amely megmentette az indiai gazdaságot a teljes összeomlástól. India történetében először a fizetésképtelenség határára sodródott, P. V. Naraszimha Rao Szinghet kérte meg, hogy tegye rendbe a gazdaságot.
Az akkor már elismert gazdaságpolitikus két lépésben leértékelte a rúpiát, ezzel megmentette az indiai nemzeti valutát, ugyanakkor, mivel a leértékelést több lépésben hajtotta végre, sikerült elejét vennie az ellenzéki támadásoknak is.
Ugyanekkor kezdte el leépíteni a "koncessziós engedélyek uralmát", amelyek szigorú és áttekinthetetlen bürokratikus rendszerrel tették lehetetlenné, hogy külföldi tőke áramoljon az indiai gazdaságba. Szingh ugyanakkor adókedvezményekkel igyekezett növelni a befektetési kedvet
Mivel gazdasági intézkedései csak hosszabb távon váltak gyümölcsözővé, a Kongresszus Párt részben őt hibáztatta a hindui nacionalista BJP választási győzelméért. Szingh mindig is elutasította a politikai populizmust, és igyekezett tisztán szakmai szemmel közelíteni a nemzetgazdasági kérdésekhez. Ugyanakkor a miniszterelnöki poszt, és a koalíciós partnerekkel való egyensúlyozás többet jelent, mint hidegfejű racionalizmust, ezért Szingh nem tekinthet el teljesen a populizmus eszközének alkalmazásától.