Ciampi, az új olasz államfő

A zilált olasz pénzügyek szanálásában, az infláció leszorításában, az európai valutaunióba való bekerülésben szerzett nagy érdemeket az Olasz Köztársaság sorrendben 10. elnöke, a nagy többséggel Scalfaro utódjául megválasztott Carlo Azeglio Ciampi.
A jelenlegi kincstárügyi és költségvetési miniszter 1920. december 9-én született a Tirrén-tenger partján fekvő Livornóban. A jezsuitáknál tanult, diplomát a Pisai Egyetemen szerzett irodalomból és jogból. 1946-tól dolgozott az olasz jegybanknál, amelynek 1979-től 1993-ig a kormányzója volt. 1993 áprilisától 1994 áprilisáig szakértői kormányt vezetett. 1996 óta a Prodi-, illetve a D´Alema-kormány gazdasági csúcsminisztere. Jelentős nemzetközi tisztséghez is jutott azáltal, hogy nemrég a Nemzetközi Valutaalap interim bizottságának elnökévé nevezték ki.
Stílusa elüt az átlagolaszokétól. Mértéktartás jellemzi, kerüli a szónoklatokat és a fényűzést, a harsány társasági életet. A központi bank kormányzójaként és miniszterelnökként lemondott a második fizetésről, beérve évi bruttó 400 millió lírás főigazgatói nyugdíjával. Kísérettel utazik, de ritkán használja a szirénát. Elvárja sofőrjétől, hogy tiszteletben tartsa a piros lámpát és a sebességkorlátozást.
Templomba járó ember, de azok közé tartozik, akik magánügynek tekintik a hit gyakorlását. Plébánosa szerint "példás katolikus", a templomba sohasem kísérettel érkezik, és áldozáshoz járulva mindig kivárja a sorát. Az egyházhoz fűződő viszonyát köztisztviselőként a távolságtartás jellemzi. Feltűnést keltett találkozójának hűvös jellege 1993-ban a pápával. Jezsuita gimnáziumi tanárairól tisztelettel beszél, de nem barátkozik jezsuitákkal vagy más egyházi körökkel.
A katolikus egyház némileg zokon vette tőle, hogy miniszterelnökként és gazdasági miniszterként nem tanúsította az elvárt megértést az egyház anyagi igényei, a felekezeti iskolák pénzügyi támogatása iránt. Mindazonáltal semmiféle kísérletet nem tettek arra egyházi részről, hogy megakadályozzák jelölését.
Feleségétől, Franca Pillától két gyermeke van. Szereti a tengert, kedvenc étele a friss hal, viszont ki nem állhatja az Olaszországban népszerű szószos fogásokat. Az irodalomban kedveli a klasszikusokat, különösen jól ismeri a németeket, főleg Goethét. Ha teheti, reggelente evezéssel kezdi a napot, vagy biciklizik, a jachtklubban időnként kártyázik. A Trieste nevű előkelő római negyedben lakik, nagypolgári, de nem fényűző lakásban. Öltözködését is a mértéktartás jellemzi, mindig sötétkék öltönyben mutatkozik.

(MTI)